Tudomány
Szívritmust szabályozó sejttenyészet
Közelebb kerültünk ahhoz, hogy az elektromos szívritmus-szabályozókat felváltsák a biológiai pacemakerek. A létrehozott sejttenyészet kellően gyors pulzust és az egészséges állapothoz hasonló szívműködést biztosíthatna.
A szívizomzat összehúzódásaiért egy a szív jobb pitvarának falában lévő sejtcsoport, a szinuszcsomó felelős. Infarktus során azonban a képlet gyakran sérül, s ez a későbbiekben gyenge, megbízhatatlan szívműködéshez vezet. Regenerálódási képessége lassú és általában csak kis mértékű, így az elmúlt fél évszázad során a szinuszcsomó működését elektromos szívritmus-szabályozókkal, pacemakerekkel helyettesítették.
Ez a megoldás azonban nagyon messze áll az ideálistól. A szív ritmusát egészséges esetben rengeteg fizikai-biológiai paraméter befolyásolja, ezekre a hatásokra a pacemaker nem képes reagálni, és csak viszonylag lassú pulzusszámot tud előállítani. Ráadásul a legtöbb elektromos berendezés – még a mobiltelefonok, mp3 lejátszók is – zavarhatják működését.
A szinuszcsomó ingerülettovábbítása igen bonyolult, három ioncsatornán, az úgynevezett HCN-csatornákon keresztül történik. A Richard Robinson vezette New York-i kutatócsoport e csatornák működését tanulmányozza, hogy fény derüljön a szívizom-összehúzódások összetett folyamataira. Sikerült egy olyan sejttenyészetet is létrehozniuk, mely imitálja a szív HCN-csatornáinak működését. Ez a sejtmodell az elektromos pacemakerekhez képest sokkal gyorsabb pulzust állít elő, és az izomösszehúzódások hasonlítanak az emlősszívek természetes működésére.
Egyelőre a természetes pacemaker nem képes helyettesíteni a hagyományos készülékeket. A sejttenyészet azonban tökéletes modell a szívritmus és az azt befolyásoló anyagok hatásának vizsgálatára. Ezek az ismeretek pedig közelebb vihetnek a beültethető, tisztán biológiai alapú pacemaker megvalósításához.
Kéri András Zsolt, Népszabadság Online
