A vese és a veseerek rendellenességei az egészséges emberek legalább 25 százalékában kimutathatók.
Amint erről a Clinical Journal of the American Society Nephrology beszámol, ezek az állapotok többségükben nem károsak, nem képezik akadályát akár annak sem, hogy a személy vesedonor legyen, azonban az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásuk vizsgálatra szorul.
Más okból végzett komputertomográfos (CT) vizsgálat során nemegyszer kiderül, hogy valamilyen elváltozás van a vesében vagy a veseartériákban. Dr. Elizabeth Lorenz és dr. Andrew Rule, a Mayo Klinika munkatársai majdnem 2000 olyan személyt vizsgáltak meg, akiken azért végeztek CT-t, hogy megtudják, alkalmasak-e vesedonornak. A kutatók azt akarták megállapítani, hogy milyen gyakoriak a panaszt, tünetet nem okozó veseelváltozások – számolt be róla az American Society of Nephrology Online.
Ennek kapcsán derült fény arra, hogy a személyek negyedében jelen van valamilyen rendellenesség. A leggyakoribb elváltozás a vesekövesség volt, amelyet a személyek 10 százalékában fedeztek fel. Más rendellenességeket – a veseartériák beszűkülését, a vese körülírt hegesedését, vesetumort (amely több esetben korai fázisú rák volt) – elsősorban az 50 évesnél idősebbekben mutattak ki. Az egyéb elváltozások a nőkben gyakoribbak voltak, mint a férfiakban.
A rendellenességek többsége kisfokú volt, és semmiféle kellemetlenséget nem okozott. Az elváltozással rendelkezők 73 százaléka esetében nem volt ellenjavallt, hogy vesedonorok legyenek, és csak nagyon ritkán volt szükség gyógyszeres kezelésre azért, hogy megakadályozzák a veseartériák elváltozásának vagy a vesekövességnek a súlyosbodását.
Amint dr. Lorenz elmondta, a modern képalkotó eljárások számos olyan elváltozást mutatnak ki, amelyek egyébként ki sem derültek volna, azonban azt, hogy ezeknek hosszú távon milyen jelentőségük van, egyelőre nem tudjuk.
In this book we invite the reader to take a few steps into the “multiverse” of 12-step fellowship recovery cultures. These fellowships exist in many different...
Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.
Nyelv: magyar...