Modern székletvizsgálatok
A szennyvíz tanulmányozása a humán mikrobiomba nyújt populációs szintű betekintést, míg a középkori szentföldi latrinában talált megkövesedett széklet a korabeli migrációról és különféle betegségek terjedéséről árulkodik.
A University of Cambridge és az École Biblique de Jérusalem antropológus kutatói vizsgálatának az volt a célja, hogy meghatározzák, milyen paraziták voltak jelen a Jeruzsálem régi városrészében, a Szent Sír-templom mellett feltárt középkori latrinában. A tudósok a latrinában fellelt 12 koprolitot (megkövesedett széklet) és az üledéket radiokarbon kormeghatározásnak, továbbá fénymikroszkópos és enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálatnak (ELISA) vetették alá.
6 féle intesztinális parazita a múltból
Az International Journal of Paleopathology című szaklapban megjelent vizsgálat(Human intestinal parasites from a Mamluk Period cesspool in the Christian quarter of Jerusalem: Potential indicators of long distance travel in the 15th century AD) szerint számos parazitafaj petéje volt megtalálható a koprolitokban, aminek alapján következtetni lehet a 15. században a Közel-Keleten terjedő fertőző betegségekre. A kutatók nagy mennyiségben találtak négy különböző fajhoz tartozó bélféreg-petéket - Ascaris lumbricoides (orsógiliszta), Trichuris trichiura (ostorosgiliszta), Taenia sp. (galandféreg) és Diphyllobothrium sp. (hal-galandféreg) -, továbbá két féle, dizentériát okozó amőbát (Entamoeba histolytica and Giardia duodenalis). Az orsógiliszta és az ostorosgiliszta mindegyik koprolitban megtalálható volt, míg a többi parazita-faj csak egy vagy két mintában, azaz a latrinát használók kisebbsége volt csak fertőzött e négy kórokozó valamelyikével.
Az orsógiliszta- és az ostorosgiliszta-fertőzés a mezőgazdaság elterjedése után vált egyre gyakoribbá, írják a kutatók, az emberi széklet termőföldi trágyaként való használata és a táplálék szennyeződése, nem megfelelő tisztítása következtében.
Piers Mitchell vezető szerző szerint az ember belében akár 10 m hosszúságúra is megnövő hal-galandféreggel történő fertőzés a középkorban az észak-európai országokban volt gyakori, jeruzsálemi felbukkanása meglepte a kutatókat. A hal-galandféreg észak-európai elterjedtségének az volt az oka, hogy a hal népszerű táplálék volt Észak-Európában, és előszeretettel fogyasztották nyersen, füstölve vagy pácolva, azaz olyan módszerrel elkészítve, ami nem öli meg a parazitákat. A korabeli arab szövegek szerint azonban a szárazföldi településeken, pl. Jeruzsálemben nem volt elterjedt a halfogyasztás, ha mégis fogyasztottak halat, akkor azt a helyi kulináris tradíció szerint alaposan megfőzték, aminek következtében a paraziták elpusztultak. Vagyis a hal-galandféreg kimutatása arra utal, hogy Jeruzsálemben a 15. században gyakran fordultak meg észak-európai kereskedők vagy zarándokok.
A fertőzött sertésből és marhából az ember szervezetébe kerülő Taenia fajú galandféreg jelenlétéből pedig arra következtettek a kutatók, hogy bár a 15. században muszlim uralom alatt állt a város, a keresztény negyedben számosan fogyasztottak sertéshúst.
Nagy populációk nyomon követése
Amerikai biológus kutatók 71 város szennyvizének emberi bélbaktérium-tartalmát mérték fel. Ryan Newton első szerző és munkatársainak tanulmánya szerint (Sewage reflects the microbiomes of human populations), ami az Amerikai Mikrobiológusok Társasága folyóiratában, az mBio-ban jelent meg, a szennyvíz vizsgálata hasznos betekintést nyújt az emberi mikrobiom összetételébe, és úgy gyarapítja a közegészségüggyel kapcsolatos tudásunkat, hogy alkalmazása révén nincs szükség költséges és a személyek magánéletét megzavaró egyéni vizsgálatokra.
A kutatók 71 USA-beli város szennyvizéből vettek több mint 200 mintát, elemezték azok DNS-tartalmát és összehasonlították 137 egészséges felnőtt önkéntes bélbaktérium-profiljával, amit a Humán Mikrobiom Projekt bocsátott a rendelkezésükre. Az eredmények felhasználásával többek között 81-89 százalékos pontossággal meg tudták határozni, hogy melyik városban milyen gyakori a lakosság körében az elhízás (az életmódbeli eltérések módosítják az emberi mikrobiomot és a mikrobiom összetétele az obezitás ismert indikátora).
Mint a kutatók elmondják, ez a megközelítésmód számos egyéb közegészségügyi kérdésre is választ adhat, és a segítségével nagy populációk általános egészségügyi állapotát követhetjük nyomon. Módszerük továbbá arra is jó példa, hogy az új DNS-szekvenáló technikák és komputációs megközelítések révén hogyan lehet a komplex környezeti viszonyokról új információt szerezni.
