Különleges genetikai hátterüknek köszönhetően élnek egyes emberek akár több mint 105 évig is, állapították meg olasz kutatók.

Április 27-én frissítette a MANIT azt az iránymutatást, amelyet a neuroimmunológiai betegek Covid elleni oltására vonatkozóan tettek közzé, és amit korábban a MedicalOnline is közölt.

Az amerikai Cedars-Sinai Rákkutató Központ szakemberei egy olyan eljárást fedeztek fel, amellyel a prosztatarákos tumorokat körülvevő szövetek átalakíthatók, így érzékenyebbé, sebezhetőbbé tehetők a szervezet immunrendszere és egyes gyógyszerek számára.

A csernobili sugárzás okozta genetikai változásokat nem örökölték az érintettek később született gyermekei.

A PharmaOnline szerint a BMI1 gén olyan új funkcióit fedezték fel, amelyek segíthetnek az Alzheimer-kór prevenciójában.

A CDK4/CDK6 inhibitorok – palbociklib, abemaciklib és ribociklib – daganatellenes aktivitása nem csak a sejtciklus tumorsejtekben való blokkolására vezethető vissza, hanem abban immunmoduláns folyamatok egész sora is szerepet játszik.

Az akkor 45 éves nő betegsége 2008-ban indult kétoldali lábszárduzzanattal, hajhullással, gyengeséggel, arcerythemával, szájnyálkahártya-fekélyekkel, döntően kéz és láb kisízületi arthralgiával, arthritisszel, de időnként térdei is megduzzadtak.

A Janus-kinázoknak négy tagja ismert (a JAK1, a JAK2, a JAK3 és a TYK2), melyek központi szerepet töltenek be számos citokinreceptor jelátvitelében. A receptorok ligandkötését követően a JAK fehérjék aktiválódnak és foszforilálják a „Signal Transducer and Activator of Transcription” (STAT) transzkripciós faktorokat, melyek a sejtmagba jutva a DNS-hez kötődve számos citokin és egyéb gyulladásos mediátor génexpresszióját regulálják, ezáltal befolyásolva az immunműködéseket.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányban egy olyan új eljárásról számoltak be, melynek alkalmazásával igen jelentősen sikerült csökkenteni az Alzheimer-kór során az agyban kialakult tau-kötegek mennyiségét.

A rákbetegségre vonatkozó ismereteink bővülésével egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy adott szerv rosszindulatú daganatai között akkor is jelentős molekuláris szintű különbségek lehetnek, ha a szövettani kép ránézésre hasonlónak tűnik. Az adott beteg számára legjobb esélyeket kínáló terápiás terv felállítására ezért ezeknek az apró genomikai módosulásoknak, mutációknak az alapos ismerete is szükséges.