Milyen előnyei vannak az élő mikroorganizmusokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásának?
A Nutrition Research folyóiratban jelent meg a University of Newcastle kutatóinak cikke, amelyben ausztrál felnőttek körében vizsgálták az élő mikroorganizmusokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztását és annak lehetséges egészségi hatásait.
A kutatás elsődleges célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, amely megbecsüli az ausztrál élelmiszerek élő mikrobatartalmát, másodlagos célként pedig feltárja az ezekhez az élelmiszerekhez köthető különféle egészségi előnyöket.
Az élő mikroorganizmusok természetes módon jelen vannak számos élelmiszerben, például a nyers zöldségekben és gyümölcsökben, az erjesztett termékekben és a probiotikumokban. Az ilyen élelmiszerek iránti érdeklődés az utóbbi években jelentősen nőtt, mivel egyre több adat utal arra, hogy fogyasztásuk összefügghet bizonyos betegségek kockázatának csökkenésével. Korábbi, főként amerikai populációkon végzett vizsgálatok szerint a magas élő mikrobatartalmú étrend alacsonyabb halálozási kockázattal járhat, ugyanakkor az ausztrál lakosság egészére kiterjedő elemzések eddig hiányoztak.
A kutatócsoport az ausztrál élelmiszer-összetételi adatbázis (AUSNUT) alapján hozta létre az élő mikrobatartalomra vonatkozó adatbázist, amelyet az Australian Eating Survey (AES) kérdőív élelmiszerlistájához igazítottak. Az élelmiszereket három kategóriába sorolták a várható mikrobaszám alapján: alacsony, közepes és magas élő mikroorganizmus (LM; living microorganisms) tartalmú csoportokba. A besorolás korábbi módszertani ajánlásokon alapult, és nem közvetlen laboratóriumi mérésekből származott. Az alacsony kategóriába 10⁴ CFU/g alatti, a közepesbe 10⁴–10⁷ CFU/g közötti, míg a magas kategóriába 10⁷ CFU/g feletti mikrobaszám tartozott.
A keresztmetszeti vizsgálatban 2019–2020 között toborzott, 18 év feletti felnőttek vettek részt az ausztráliai Newcastle térségéből. A bevonási kritériumok kizárták többek között a terhességet, a szoptatást, a jelentős testsúlyingadozást, bizonyos gyógyszerek szedését, valamint egyes krónikus betegségeket. A résztvevők önkéntes alapon különféle demográfiai adatokat és étrendi szokásokat is jelentettek, utóbbit az AES validált, bár szintén önbevalláson alapuló kérdőíve segítségével. A vizsgálat során számos kardiometabolikus mutatót mértek, többek között a testtömegindexet, a vérnyomást, a derékkörfogatot, a vércukrot, a lipidprofilt, az inzulinszintet és gyulladásos markereket (IL‑6, TNF‑α, CRP).
Az adatbázis több mint 200 élelmiszert sorolt be a három LM kategóriába. A legtöbb élelmiszer – köztük zöldségek, gabonaalapú termékek, húsfélék – az alacsony LM-tartalmú csoportba került. A közepes kategóriába 21 élelmiszer tartozott, míg az öt erjesztett élelmiszer közül kettő magas, három közepes LM-tartalmú volt. A statisztikai elemzésekhez a közepes és magas kategóriákat összevonták, mivel a magas LM-tartalmú élelmiszerek száma önmagában alacsony volt; a joghurt maradt az egyetlen egyértelműen magas LM-tartalmú élelmiszer.
A vizsgálat során 58 felnőtt adatait elemezték, többségében fehér bőrű női résztvevőkét. A minta átlagéletkora 38 év volt, átlagos BMI-értéke pedig 26,18 kg/m². A résztvevők a teljes ausztrál populációhoz képest viszonylag magas zöldség- és gyümölcsfogyasztást jelentettek. A legnagyobb mennyiségben az alacsony LM-tartalmú élelmiszereket fogyasztották, ezt követték a közepes LM-tartalmúak. A férfiak több alacsony LM-tartalmú élelmiszert fogyasztottak – érdekes módon azonnal feltűnt, hogy a nemdohányzók több közepes vagy magas LM-tartalmú élelmiszert fogyasztottak, mint a dohányzók.
Az alacsony LM-tartalmú élelmiszerek fogyasztása összefüggést mutatott a vérnyomás emelkedésével. Ezzel szemben a közepes és a közepes/magas LM-tartalmú élelmiszerek fogyasztása kedvezőbb kardiometabolikus profillal társult: magasabb HDL-koleszterinszinttel, valamint alacsonyabb BMI-vel, inzulinszinttel, testsúllyal és derékkörfogattal. A gyulladásos markerekkel való összefüggések a kovariánsokkal való korrekció után nem maradtak szignifikánsak, ugyanakkor a HDL-koleszterinnel való pozitív kapcsolat továbbra is fennállt. A regressziós elemzések megerősítették, hogy a közepes/magas LM-tartalmú élelmiszerek fogyasztása kedvezően befolyásolta a BMI-t, az inzulinszintet és a derékkörfogatot.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a közepes vagy magas élő mikrobatartalmú élelmiszerek gyakoribb fogyasztása kedvezőbb anyagcsere-állapottal társulhat. Ugyanakkor a vizsgálat keresztmetszeti jellege, a kis mintanagyság, az önbevalláson alapuló étrendi adatok miatt ok-okozati összefüggések nem állapíthatók meg. A szerzők hangsúlyozzák, hogy nagyobb, változatosabb populációkon végzett, hosszabb távú vizsgálatok szükségesek annak megértéséhez, hogy az étrendi LM-bevitel miként befolyásolja a bélmikrobiomot és a kardiometabolikus egészséget.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Study links microbe-rich diets with better insulin and cholesterol markers
Irodalmi hivatkozás:
Gómez-Martín M, Clarke ED, Stanford J, Fenton S, Collins CE (2026). Association between dietary intake of foods estimated to contain live microbes and health indicators in Australian adults: An exploratory analysis. Nutrition Research, 147, 32-41. DOI: 10.1016/j.nutres.2026.01.005, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0271531726000096
