Mikrobióták és mentális egészség
Bár tudjuk, hogy az emberek genetikai állománya 99,99 százalékban megegyezik, ez egyáltalán nem mondható el a mikrobiomunkra, írja a Qubit.
Eleinte ugyan azt feltételezték a kutatók, hogy van egy mindenkiben megtalálható alap “mikrobiommag”, az utóbbi idők kutatási bebizonyították: nincs egyetlen olyan mikrobiom faj sem, ami minden emberben megtalálható volna. A mikrobiomunk összetétele tehát személyenként olyannyira eltérő, mint ahogy az ujjlenyomataink különböznek. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy mi az a konkrét bélflóra-összetétel, ami az egészséges mikrobiomot jelenti. Azt tudjuk megállapítani, hogy ha a bélflórát összességében vizsgáljuk, akkor megtaláljuk az anyagcsere aktivitásnak azt a “közös magját”, ami egy egészséges bélflórára jellemző. Így van ez az esőerdők esetében is, amelyeket a világ különböző pontjain nagyon különböző fajok alkotnak, és nem lehet azonosítani olyan fajokat, amelyek az esőerdő esszenciáját képeznék, ezek az ökoszisztémák a saját egyedi növény- és állatviláguk ellenére mégis hasonló módon működnek: a “közös mag” funkcionális szinten jelenik meg, és nem az egyes tagok szintjén.
Egy a 2011-ben a Nature-ben publikált kutatásból ugyanakkor azt már tudjuk, hogy az emberiséget három nagyobb csoportba lehet sorolni a bélflóra típusa alapján, attól függően, hogy melyik törzs van túlsúlyban a beleikben: Prevotella, Bacteroides vagy Ruminococcus. Egy bizonyos enterotípus túlsúlya utal a táplálék összetételére: a Prevotella elsősorban a szénhidrát- és egyszerű cukoralapú étrenddel kapcsolatos, amely a mezőgazdasági társadalmakra jellemző, a Bacteroides dominanciája az állati eredetű fehérjét, aminosavakat és telített zsírokat tartalmazó nyugati étrenddel függ össze.
A rostok olyan növényi eredetű szénhidrátok, amelyeket a szervezet nem képes megemészteni, ezért eljutnak a vastagbélbe, és elsődleges tápanyagot jelentenek a mikrobióták számára. Ezért a magas zöldség-gyümölcs-bevitel, valamint a teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek és olajos magvak fogyasztása a rosttartalmuk miatt kiemelkedően fontosak a bélflóra szempontjából. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO napi 25-38 g élelmi rost fogyasztását javasolja felnőttek számára; a magyar férfiak átlagfogyasztása megközelíti (25,0 gramm/nap), míg a nők fogyasztása nem éri el (20,8 gramm/nap) ezt a mennyiséget). Egy adag, kb.75 gramm főtt lencse, például már 15 gramm rostot tartalmaz.
Olyan fermentált (erjesztett) ételek, amelyeket nem ért hőkezelés (pl. savanyított káposzta, szójaszósz, miso, joghurt, kaukázusi kefír, egyes sajtok) fontos probiotikum- (jó baktérium) források, ezek fogyasztása is hozzájárul a kiegyensúlyozottabb bélflórához.
Összességében fontos szem előtt tartani, hogy mivel a tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát, érdemes minél több természetes alapanyagot választani.
A gyorséttermi és magas cukortartalmú ételek fogyasztása és a depresszió közötti összefüggésre több tanulmány is rávilágított már. A bélflóra állapota az említett összefüggés közvetítő tényezője lehet, mivel a tipikus nyugati étrend (a telített zsírsavak, a finomított szénhidrátok és a feldolgozott ételek nagyobb aránya miatt) rombolja a bélflórát. Ez az összefüggés egereken is bizonyított: már egy hét rostszegény diéta megtizedelte az alanyok bélflóráját, olyannyira, hogy teljes baktériumfajok tűntek el kísérletek során az állatok beleiből. Ezzel szemben amikor az ember sok zöldséget fogyaszt, a növényi anyag rostjai megerjednek a bélben, és rövid láncú zsírsavakat hoznak létre, amelyek szabályozzák az immun- és idegrendszert, írták tavaly a Nature-ben.
Az elmúlt években azonosított bél-agy-tengelyre ma már inkább “mikrobiom-bél-agy tengelyként” hivatkozik az irodalom. A bélrendszer és a mentális egészség közötti pontos kölcsönhatás nem tisztázott még, többféle lehetséges mechanizmus is szerepet játszhat: egyrészt a bélbaktériumok maguk is termelnek olyan fontos ingerületátvivő anyagokat (szerotonin, dopamin), amelyek felszívódása kihat a hangulatunkra, másrészt néhány mikroba aktiválni tudja az emberi test leghosszabb idegét, a bolygóideget, amely a paraszimpatikus idegrendszer részeként a megnyugvásért felel, harmadrészt a bélbaktériumok hatással vannak az immunrendszerre, és így közvetetten is hatnak a közérzetünkre.
Ez a jelentősen új kutatási irány még csak most kezd kibontakozni, és rengeteg kérdésre még nincsenek egyértelmű válaszaink, bár bizonyítékok folyamatosan gyűlnek a stressztűréssel, a depresszióval, az autizmussal, a Parkinson-kór kezelésével vagy akár a hiperaktivitással kapcsolatban is.
A mikrobiom a következő években meghatározó kutatási területe lesz egyrészt a fizikai, másrészt a mentális betegségek feltérképezésének is; a táplálkozáspszichológia területe a jövőben egészen biztosan szélesedni fog, és a genetikai kutatások térnyerésével egyre jobban megértjük az emberi test és az elme közötti kölcsönhatásokat.
