Így függ össze a prosztatarák és a koronavírus
Egy korábban a prosztatarákkal összefüggésben felfedezett, férfi nemi hormonok által szabályozott fehérje (TMPRSS2) kulcsszerepet játszik a koronavírus sejtbe való bejutásában is.
Uroonkológus kutatók éppen ezért világszerte felvetették a kérdés, hogy ez összefüggésben áll-e a férfi COVID-19 betegek magasabb számával, illetve azzal, hogy esetükben sokszor súlyosabb a kór lefolyása. A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának kutatói az Essen-Duisburgi Egyetem munkatársaival közösen tudományos összefoglalót jelentettek meg a koronavírus kutatás uroonkológiai vonatkozásairól az International Urology and Nephrology című lapban, a klinikán pedig kutatás indul arról, hogy a prosztatadaganat esetén alkalmazott hormonmegvonásos terápia a tüdőben is csökkenti-e a szóban forgó fehérje jelenlétét.
A Sars-CoV-2 kórélettanának megértésében az utóbbi hónapok talán legjelentősebb felfedezése a vírus gazdasejtbe jutásának pontos leírása volt. A koronavírus két sejtfelszíni fehérje, az angiotenzin konvertáz 2 enzim (ACE2) és a transzmembrán szerin proteáz 2 (TMPRSS2) együttes jelenléte esetén képes bejutni a sejtbe. Mindennek urológiai jelentőségét az adja, hogy TMPRSS2 fehérjét a prosztatarákkal kapcsolatban fedezték fel és a funkciójának részletesebb megismerése is jórészt a prosztatadaganattal kapcsolatos kutatásoknak köszönhető. A fehérje férfi nemi hormonok, vagyis androgén szabályzás alatt áll, fokozott expressziója megfigyelhető prosztatarákban, valamint fontos megemlíteni, hogy a prosztatadaganatok több mint 50 százalékában a TMPRSS2 gén fúziós mutációt szenved az ERG génnel, mely a daganat további növekedését segíti elő.
Az Urológiai Klinika munkatársai is felvetették a kérdést, vajon az androgén megvonás csökkenti-e a TMPRSS2 jelenlétét a tüdőben és ezzel párhuzamosan a Sars-CoV-2-re való fogékonyságot, valamint ezzel összhangban a fertőzés férfi predominanciája és súlyosabb lefolyása összefügg-e a TMPRSS2 gén férfi nemi hormonok általi szabályzásával? Egy nemrég megjelent tanulmány a koronavírus által egyik leginkább érintett olaszországi Veneto tartomány több mint 4500 igazoltan koronavírus pozitív férfi betegét vizsgálta. Eredményeik alapján a valamilyen daganatos betegségben szenvedők megfertőződésének rizikója 1,8-szor magasabb volt, ám érdekes módon a prosztatarák miatt androgén megvonásban részesülő betegek fogékonyságát alacsonyabbnak, a betegség lefolyását pedig enyhébbnek találták.
Az adatok alapján az ADT, vagyis az androgén megvonásos terápia protektív szerepe a kórokozóval szemben valószínűleg összefügg a TMPRSS2 fehérje kifejeződésével, mely a jövőben terápiás célpontként szolgálhat a gyógyszerfejlesztés számára – mutatott rá az összefoglaló elsőszerzője, dr. Fazekas Tamás, az Urológiai Klinika szakorvosjelöltje. A TMPRSS2 specifikus gátlószerét, a kamosztát-mezilátot Japánban már az 1980-s évek óta használják a hasnyálmirigygyulladás kezelésére. Erről a szerről korábban in vivo egérmodellen végzett kísérletek kimutatták, hogy csökkenti a Sars-CoV fertőzés mortalitását, ezért feltételezhető, hogy hatékony lehet a Sars-CoV-2-vel szemben is. A szer Covid-19 betegség súlyosságára gyakorolt hatását jelenleg vizsgálják – emlékeztet a publikáció. Az ugyanakkor még nincs bizonyítva, hogy a kezelés a tüdőben is csökkentheti-e a koronavírus kapcsán főszereplő fehérje jelenlétét, így most az Urológiai Klinika kutatást indít, melybe olyan betegeket vonnak be, akiknek volt tüdőbiopsziájuk és közben prosztatarákkal kezelték őket.
A koronavírus kapcsán szintén középpontba került, vitatott szerepű BCG oltásnak is van uroonkológiai vonatkozása, amelyre szintén kitér a publikáció. Az urológiai gyakorlatban a BCG kemoinstillációt 1976 óta használják húgyhólyagdaganatok kezelésében. Bár a kezelés pontos mechanizmusa még a mai napig sem ismert minden részletében, a TH1 immunválasznak központi szerepet tulajdonítanak a daganatellenes reakció kifejlődésében. Bár a folyamat a fehérvérsejtek hólyagfalba való helyi infiltrációját eredményezi, ugyanakkor korábban igazolták a BCG instilláció szisztémás immunmoduláns hatását. Mindezen adatokat szem előtt tartva felmerül a kérdés, hogy a hólyagdaganatra alkalmazott BCG instilláció, mintegy emlékeztető oltásként védelmet nyújt-e a koronavírus fertőzéssel szemben, illetve csökkentheti-e a végzetes kimenetel kockázatát. Bár a WHO szerint az oltás védő hatása jelenleg nem kellően alátámasztott, az elmúlt hónapokban több prospektív vizsgálatot indítottak a témában.
Az International Urology and Nephrology című lapban megjelent publikáció szerzői az Urológiai Klinika részéről dr. Fazekas Tamás szakorvosjelölt, dr. Szarvas Tibor tudományos főmunkatárs, Csizmarik Anita PhD-hallgató és Prof. Nyirády Péter klinikaigazgató, továbbá a szerzők között szerepel dr. Boris Hadaschik az Duisburg-Esseni Egyetem professzora.
