Igen hatékonyak az aeroszol formában beadott emlékeztető Covid-19 oltások
A Nature Immunology folyóiratban szeptember 3-án jelent meg a National Institutes of Health (Bethesda, Maryland, USA) kutatóinak cikke, amelyben az intramuszkuláris és a nazális oltóanyagok emlékeztető oltásként adott hatásosságát vizsgálták a felsőlégúti fertőzések tekintetében.
A vizsgálat lefolytatásának hátterében az a kérdés állt, hogy bár világjárvány terjedése alatt gyorsan kifejlesztett Covid-19 vakcinák sikeresen korlátozták a SARS-CoV-2 fertőzések súlyosságát és terjedését, valamint az intramuszkuláris emlékeztető (booster) oltások továbbra is védelmet nyújtanak a magas szintű morbiditás és a hospitalizáció ellen, több közelmúltban lefolytatott vizsgálat is azt az eredményt adta, hogy az intramuszkulárisan beadott bivalens mRNS-vakcinák hatásossága körülbelül négy hónap elteltével eltűnik. Az olyan tényezők, mint az életkor, az immunhiányos állapotok és az akut utókövetkezmények befolyásolhatják a veleszületett immunitás szintjét és a vakcinaválaszt, növelve az immunitást áttörő fertőzések valószínűségét. Ezért a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy egy intranazálisan beadott nyálkahártya-vakcina korlátozhatná-e a SARS-CoV-2 terjedését azáltal, hogy fokozza a nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövetben lévő plazmasejtek és memória B-sejtek termelődését, így az immunválaszt a fertőzés helyén lenne képes növelni.
A most nyilvánosságra hozott vizsgálatban a kutatók rézuszmajmokon (Macaca mulatta) értékelték egy olyan nyálkahártyán keresztül alkalmazandó bivalens adenovírus vektor vakcina által kiváltott védő immunválaszokat, amely az ősi Wuhan törzsből származó stabilizált tüskefehérjét és a SARS-CoV-2 Omicron BA.5 változatát tartalmazta, majd ezeket az immunválaszokat összehasonlították az ugyanezen két változat tüskefehérjéit kódoló bivalens mRNS-vakcina intramuszkuláris emlékeztető dózisával kiváltott immunválaszokkal. Bár az emberekben kialakuló súlyos betegség okozta gyulladás és patológia nem teljesen reprodukálható ezekben a főemlős modellekben, a vizsgálatok kimutatták, hogy a rézuszmajom modellszervezetekben megfigyelt immunválaszok felhasználhatók az Omicron-fertőzések klinikai kimenetelének előrejelzésére humán betegek esetében is. A vizsgálatban használt adenovírusvektor-vakcina a ChAd-SARS-CoV-2-S vakcina volt, amelyet jelenleg Indiában iNCOVACC néven orrcseppek formájában adnak be. A nem patogén vírusvektort (adenovírust, Newcastle-betegség vírusát vagy parainfluenza vírusát) használó vakcinák már a fertőzés helyén immunválaszt válthatnak ki, így ezek a vakcinák ideális jelöltek a nyálkahártyán, intranazálisan beadott emlékeztető dózisra. A vizsgálatban részt vevő rézuszmajmokat először két adag intramuszkuláris mRNS-vakcinával oltották be - ezek az ősi Wuhan-törzs tüskefehérjéjét tartalmazták. Hét hónappal az alap oltásokat követően a rézuszmajmok egyik csoportjának a bivalens ChAd-SARS-CoV-2-S vakcinát adták be aeroszolos eszközön keresztül, azaz az oltóanyagot közvetlenül az alsó és felső légutakba juttatták. A második csoportnak intranazálisan, köd formájában adták be a vakcinát, míg a harmadik karon az állatok intramuszkuláris booster oltást kaptak.
Az aeroszolos és intranazális úton beadott nyálkahártya adenovírusvektor-vakcina és a bivalens mRNS-vakcina intramuszkuláris emlékeztető dózisa által nyújtott védelmet úgy hasonlították össze, hogy az állatokat négy és fél hónappal az emlékeztető dózisok beadása után az XBB.1.16 vírustörzzsel fertőzték meg.
Az eredmények szerint a nyálkahártya adenovírusvektor-vakcinát kapott állatok tüdejében és orrában a vírusszaporodás minimális volt mind az aeroszolos, mind az intranazális beadású csoportban. Ezzel szemben azoknál az állatoknál, amelyek intramuszkulárisan kapták a bivalens mRNS-vakcina emlékeztető adagját, csak az alsó légutakban mutatkozott alacsonyabb szintű vírusreplikáció. A nyálkahártya-vakcina tartós immunglobulin (Ig) A és IgG válaszokat is eredményezett a légutakban, valamint a tüskefehérjére specifikus B-sejtek aktivációját eredményezte a tüdőben, ami az intramuszkulárisan adott bivalens mRNS-vakcina emlékeztető dózis esetében nem volt megfigyelhető.
A nyálkahártya-vakcina aeroszolos beadása széles körű nyálkahártya-immunitást váltott ki több légúti szegmensben is, ami gyorsan el tudta nyomni a SARS-CoV-2 szaporodását. Ehhez képest ugyanennek a vakcinának az intranazálisan beadott emlékeztető dózisa csak az IgA-titereket tudta növelni a légutakban, ami megakadályozta a vírus helyi szaporodását, de nem tudta olyan hatékonyan gátolni a vírus replikációját a tüdőben, mint az aeroszol útján beadott emlékeztető dózis, illetve nem tudott a tüskefehérjére specifikus memória B-sejteket sem kiváltani.
Összességében az eredmények azt mutatták, hogy a SARS-CoV-2 elleni, aeroszol formájában beadott nyálkahártya adenovírus-vektor vakcina emlékeztető dózisa volt a leghatékonyabb a vírusszaporodás megfékezésében a tüdőben és az orr nyálkahártyáján.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Mucosal COVID-19 boostersoutperform mRNA shots in preventing upper airwayinfections
Irodalmi hivatkozás:
Gagne, M., Flynn, B.J., Andrew, S.F., Marquez, J., Flebbe, D.R., Mychalowych, A., Lamb, E., DavisGardner, M.E., Burnett, M.R., Serebryannyy, Leonid A, Lin, B.C., Ziff, Z.E., Maule, E., Carroll, R., Naisan, M., Jethmalani, Y., Pessaint, L., Todd, J.M., DoriaRose, N.A. & Case, J.B. (2024). Mucosal adenovirusvaccineboostingelicits IgA and durablyprevents XBB.1.16 infection in nonhumanprimates. Nature Immunology. doi:10.1038/s41590024019515. https://www.nature.com/articles/s41590-024-01951-5
