Ha sok fehérjét eszünk, depressziósabbak leszünk
A táplálkozási szokások és a depresszió kapcsolatát vizsgálja egy, a közelmúltban publikált kutatás, melyben több mint hatvanezer ember adatait elemezve a Semmelweis Egyetem kutatói új összefüggéseket tártak fel a boldogsághormonként ismert szerotinin szintje és a bevitt táplálék között.
A depresszió a WHO előrejelzése szerint 2030-ra az emberiségnek legnagyobb terhet jelentő betegség lesz. Ezzel a betegséggel jelenleg a fejlett világ lakosságának körülbelül 10%-a küzd élete során. Kialakulásában a környezeti tényezők és az öröklődés is szerepet játszik. Leggyakoribb típusában, az ún. unipoláris depresszióban előbbi durván 60%, utóbbi 40%-os arányban érhető tetten. A pszichés stressz szerepe mind gyerek, mind felnőtt korban nagyon jelentős, de táplálkozási szokásaink is nagymértékben befolyásolják a betegség kialakulását.
Hogy a táplálkozás szerepét jobban megértsék, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézetének kutatói a UK Biobank 63 ezer személyének adatait elemezték. A táplálkozást rögzítő kérdőívek alapján kiszámolták a bevitt fehérje, valamint aminosav – köztük a triptofán – mennyiségét minden személy esetén, majd összevetették az adatbázisban szereplő genetikai variánsokkal és a depresszió tüneteivel. A Nemzeti Agykutatási Program 3.0 támogatásával végzett tanulmány eredményei a közelmúltban jelentek meg a Scientific Reports nevű szaklapban.
A kutatás egyik fő megállapítása, ha sok fehérjét eszünk, depressziósabbak leszünk.
A fehérjefogyasztási szokásokat eddig nem hozták közvetlen összefüggésbe a depresszióval. Pedig a kapcsolat nem is olyan meglepő. Ennek hátterében a köznyelvben az egyik boldogsághormonként is ismert szerotonin áll. Ez valójában nem hormon, hanem egy, a hangulatunkat is befolyásoló idegi kapcsolatokért felelős anyag, mely az agyunkban termelődik. A vér és az agy között egy komoly „kerítés”, az ún. vér-agy gát áll. A szervezetünk tehát elő tudja állítani a szerotonint az agyban és azon kívül is, de a szerotonin az egyik helyről nem jut át a másikba.
A szerotonin triptofánból szintetizálódik, mely egy esszenciális aminosav; a szervezet nem tudja előállítani, ezért táplálékkal kell bevitelét biztosítani. A triptofán koncentrációja a vérben a táplálékkal felvett triptofán mennyiségétől függ. A triptofán ugyan be tud jutni az agyba, a kerítés túloldalára, de csak egy kis teljesítményű „mozgólépcső”, egy speciális transzporter fehérje tudja bevinni – ugyanaz, amely a nagyméretű neutrális aminosavakat juttatja be.
Ha sok nagy neutrális aminosav érkezik, triptofánból kevés jut be. Ha kevés a triptofán az agyban, nem készül elegendő szerotonin, és hangulatunk romlik.
Mikor alakul ki nagy tumultus a mozgólépcsőnél? Ha sok fehérjét eszünk. Igaz, hogy a fehérje triptofánt is tartalmaz, de nagyobb arányban nagy neutrális aminosavakat, melyek jelentősen megnehezítik a triptofán bejutását.
A táplálkozással foglalkozó szakemberek a fogyasztott ételek alapján ezért már korábban képeztek egy mutatót: ez a triptofán/nagy neutrális aminosav hányados. Akiknél ez az arány magas, azoknál sok triptofán áll rendelkezésre az agyban, így táplálkozásuk jellemzői alapján magas agyi szerotonin koncentrációval rendelkeznek.
A kutatás során ezt az arányt számolták ki annál a hatvanháromezer depressziós betegnél, akik táplálkozási naplójukban pontosan feljegyezték, miből mennyit fogyasztottak. Ez alapján alakítottak ki egy magas és egy alacsony aránnyal rendelkező csoportot. Mindkettő körülbelül harmincezer depressziós személyből állt. Az angol nyelven megjelent szakcikkben a két csoport különböző mutatóit, így például táplálkozását, hangulatát, néhány labormutatóját, vagy a depresszióhoz vezető biológiai útvonalait hasonlították össze, ami számos meglepő eredményre vezetett.
Az egyik, hogy ha összehasonlítjuk a két csoport összesített napi triptofán fogyasztását, az abban a csoportban lett magasabb, amelynél a triptofán/nagy neutrális aminosav arány, és így az agyi triptofán és szerotonin színt alacsonyabb. Ugyanebben a csoportban a depresszió súlyosabb.
Tehát hiába magasabb ebben a csoportban a táplálékkal a szervezetbe bevitt triptofán mennyisége, a depressziós tünetek erősebbek.
Mi ennek az ellentmondásnak a magyarázata? Az, hogy a súlyosabb depresszióban szenvedő csoport jóval több fehérjét fogyasztott. A több fehérjében ugyan több a triptofán, de a nagy neutrális aminosavak mennyisége még magasabb, így, a triptofán/nagy neutrális aminosav arány, vagyis a tört értéke csökken.
Ha tehát banánt eszünk, amely egy ismert triptofán forrás, de mellette folyamatosan jelentős a hús és/vagy más fehérje-fogyasztásunk, a növényi eredetű, és az egyéb fehérjeforrásokból származó összesített triptofán bevitelünk ugyan magas lesz, ám a fehérjéből származó nagy neutrális aminosav még magasabb mennyisége miatt nem számolhatunk azzal, hogy az agyunkban elegendő lesz a szerotonin.
Ezek az eredmények persze nem azt jelentik, hogy a depresszió elkerülésére csak növényi eredetű táplálékon éljünk, és ne fogyasszunk húst.
A fehérje fontos a szervezetnek, sőt bizonyos életszakaszokban kifejezetten szükséges a nagyobb fehérje bevitel. Elég, ha a gyerekekre, a hirtelen megnyúló kamaszokra, vagy a várandósokra gondolunk. De a jóléti társadalmak széles rétegeire jellemző egyenletesen magas fehérje bevitel nem biztos, hogy ideális. Ugyanakkor a depresszió, különösen az úgynevezett unipoláris depresszió kialakulását és tüneteit nagyon sok tényező befolyásolja. Ezt a kérdést a magyar kutatócsoport több mint 25 éve vizsgálja. Jelenlegi, a NAP3.0 által támogatott kutatásuk a depresszió hátterében álló környezeti faktorokra, biológiai folyamatokra, új összefüggések és gyógyszercélpontok felismerésére fókuszál.
a szerző cikkei
