Tudomány
Ez az egyik legígéretesebb teszt, melyet eddig láttam
2009. szeptember 09. 11:12
Kilenc vegyületet azonosít a vérben az a teszt, mely biztonságos, gyors és egyszerű módja lehet a nem kissejtes tüdőrák korai megállapításának – jelentették be a marylandi Celera cég szakemberei.
Egy ilyen teszt lehetővé tenné a tüdőrák gyors kezelését, mielőtt még előrehaladottabbá válik. – Ez az egyik legígéretesebb teszt, melyet eddig a nem kissejtes tüdőrák előrejelzésére láttam – értékelte közleményében Harvey Pass, a New York-i Langone Egyetem munkatársa, aki az új diagnosztikus eljárást tesztelte.
A próbák során több mint 90 százalékos biztonsággal jelezte a gyorsteszt a tüdőrákot már az 1-es stádiumban, amikor még többnyire gyógyítható. Az eljárás során tömegspektográffal azonosítanak kilenc jelzővegyületet a vérből. A cég kutatóinak bejelentése szerint – mely a tüdőrákról tartott San Franciscó-i nemzetközi konferencián hangzott el – dolgoznak egy még egyszerűbb, hat vegyületet meghatározó teszt kifejlesztésén is.
A tüdőrák világszerte 1,2 millió embert öl meg évente, az eseteket többnyire csak akkor diagnosztizálják, amikor már a daganat testszerte szóródott. Az összes tüdőrákos eset mintegy nyolcvan százaléka a nem kissejtes tüdőrák.
A nem kissejtes tüdőrák kimutatása vérszérumból
A diagnózis felállításától számított ötéves túlélés tüdőrák esetén kevesebb mint 15 százalék. Ez a rossz arány egyrészt a késői diagnózisnak – világszerte a páciensek 60 százalékát előrehaladott vagy áttétes stádiumban diagnosztizálják –, másrészt a hatékony kezelés hiányának a következménye. A remények szerint a genomikai és proteomikai technológiák a közeljövőben olyan tesztek kifejlesztését teszik lehetővé, amelyek megkönnyítik a korai diagnózist, a tumor stádiumának megállapítását, segítik a prognosztizálást és lehetővé teszik a gyógyulási folyamat nyomon követését. Ennek során a plazmából, illetve a szérumból való kimutathatóság jelentené az ideális módszert (noninvazív, specifikus, szenzitív, könnyű, gyors). Jelenleg a klinikumban használatos diagnosztikai módszerek 30–80 százalékos specificitásúak, a karcinoembrionális antigén kimutatása például 95 százalékos specificitású, azonban mindössze 30 százalékos szenzitivitással bír a tüdőrák diagnosztikájában. Mivel a tüdőrák mind sejt-, mind molekuláris szinten heterogén betegség, a tumorsejtek
sokféle fehérjét expresszálnak, ezért nem elég egyetlen specifikus tumormarkerre koncentrálni, az ideális tesztnek többféle fehérje kimutatására kell törekednie. A tumorok fehérje-profilja segít az új molekuláris támadáspontok azonosításában is. Tímár József professzort, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének igazgatóját kérte a Medical Tribune, hogy kommentálja a Celera sajtóközleményét.
A 92 százalékos szenzitivitás a 93 százalékos specificitással együtt nagy áttörésnek számít?
A rákdiagnosztikában az jelenti a problémát, hogy a vizsgáló módszernek nagyon érzékenynek és egyben nagyon specifikusnak kell lennie, és az eljárások vagy nem elég érzékenyek, bár nagyon specifikusak, vagy nagyon érzékenyek, de nem elég specifikusak. Mindkettőnek vannak hátulütői, hiszen ha nem elég specifikus a vizsgálat, akkor túl sok olyan beteget riogatnak és diagnosztizálnak rákosként, akinek nincs tumorja, az eltérés hátterében gyulladás, anyagcserezavar stb. áll. Egy laikus számára jól hangozhat a 95 százalékos specificitás, de ez azt jelenti, hogy 100 betegből 5 esetében a teszt nem jól diagnosztizál, és ha ez egy nagyon gyakori daganat, mint pl. a tüdőrák, akkor évente a tízezer új tüdőrákosból 500-at rosszul diagnosztizálunk. Mivel a Celera által fejlesztett tesztet nagy esetszámon szűrőmódszerként akarják használni, ezt meg lehet szorozni tízzel, azaz évente Magyarországon legalább ötezer téves diagnózisra számíthatnánk alkalmazása esetén. Ezért a diagnosztikus eszköz relatíve jó működése az adott esetben még mindig nem elég. Persze az ember telhetetlen – hiszen a mai tüdőrák-diagnosztikus eljárások messze nem ilyen érzékenyek és nem ilyen specifikusak.
Jelenleg a tüdőrák-diagnosztikának az a problémája, hogy csak meglehetősen nagy tumorméret esetén emelkedik meg annyira az érzékenység, amikor a daganat biztonsággal kimutatható. A CT nagyon drága, ezért megpróbálják leszűkíteni azt a betegcsoportot, amelyen alkalmazzák (pl. erős dohányosok, megfelelő életkori határokon belüliek, valamilyen panasszal, tünettel rendelkezők).
A kissejtes tüdőrák nem véletlenül nem szerepel ebben a vizsgálatban, hiszen annak neuroendokrin karaktere a diagnosztikában sok zavart okoz. A jelenleg használatos markerek aspecifikusan nem daganatos elváltozásokban is megemelkedhetnek. Erre a megbetegedésre sokkal nehezebb feladat lesz jó diagnosztikai módszert kifejleszteni.
Használható-e egy ilyen teszt rákszűrésre?
Azért áll egy biotechnológiai cég a háttérben, mert az remélhetőleg képes lesz arra, hogy a mindennapi rutinvizsgálatokban is alkalmazható tesztet fejlesszen ki. Ezért igyekeznek leszűkíteni a profilt minél kevesebb elemre, 9 markerről 6-ra, hogy olcsóbb infrastruktúrát igénylő módszer, egyszerűbb kit készülhessen. Az eredeti vizsgálat tömegspektrométeres eljáráson alapszik, ami – különösen az a szofisztikáltabb formája, amivel ezeket a vizsgálatokat végzik – nagyon kevés helyen elérhető, populációs szintű rákszűrésre nem alkalmas. (Magyarországon két ilyen berendezés van orvostudományi alkalmazásban.)
Az új módszer másik előnye tehát a korai diagnózis lehetőségén felül a széles körű alkalmazhatóság lenne. Azt még nem tudni, hogy ez a markerprofil a valóságban, populációs szintű vizsgálatokban milyen specificitással lesz képes a tüdőrákot kiszűrni, mert a klinikai vizsgálatokban néhány száz beteget vizsgálnak, nem biztos, hogy a kontrollcsoport elég nagy ahhoz, hogy a rutinban, amikor több ezer beteget tesztelnek, nem történnek majd túl nagy hibák.
Tehát még hosszú fejlesztési folyamat áll a cég előtt.
Mit jelentene a teszt alkalmazhatósága a magyarországi ellátórendszer számára?
Vastagbél-, máj-, prosztata-, ovárium– és emlőrák, a ritkább daganatok közül a hasnyálmirigyrák esetében már ma is lehetséges tumormarker-meghatározás a szérumból. Azonban Magyarországon, ahol a rosszindulatú daganatok előfordulási aránya magasabb az európai átlagnál, a tumormarker-meghatározások mennyisége egytizede a hasonló országokénak, azaz a szükségesnél ritkábban alkalmazzák.
Vagyis Magyarország problémája az, hogy a meglévő markerekre alapozható diagnosztikát sem használja eléggé. Ennek oka az egészségügyi biztosításban
általános kicsinyes fiskális szemlélet: igyekszik visszaszorítani a diagnosztika finanszírozását, holott ez lenne költséghatékony, sokszorosan megtérülne.
Ebből a helyzetből jelenleg a magánlaboratóriumok kovácsolnak tőkét.
Másrészt a diagnosztika az egészségügyi ellátórendszer relatíve gyengébb lobbi-csoportja, innen a legkönnyebb pénzt elvonni. Sokszor maga a klinikum is furcsán áll a dologhoz, és jobban eltűri az innen elvont pénzeket, mintha az a betegellátást érintené. A diagnosztikával, majd a monitorozással, ha okosan és racionálisan alkalmaznák, sok pénzt lehetne spórolni.
A próbák során több mint 90 százalékos biztonsággal jelezte a gyorsteszt a tüdőrákot már az 1-es stádiumban, amikor még többnyire gyógyítható. Az eljárás során tömegspektográffal azonosítanak kilenc jelzővegyületet a vérből. A cég kutatóinak bejelentése szerint – mely a tüdőrákról tartott San Franciscó-i nemzetközi konferencián hangzott el – dolgoznak egy még egyszerűbb, hat vegyületet meghatározó teszt kifejlesztésén is.
A tüdőrák világszerte 1,2 millió embert öl meg évente, az eseteket többnyire csak akkor diagnosztizálják, amikor már a daganat testszerte szóródott. Az összes tüdőrákos eset mintegy nyolcvan százaléka a nem kissejtes tüdőrák.
A nem kissejtes tüdőrák kimutatása vérszérumból
A diagnózis felállításától számított ötéves túlélés tüdőrák esetén kevesebb mint 15 százalék. Ez a rossz arány egyrészt a késői diagnózisnak – világszerte a páciensek 60 százalékát előrehaladott vagy áttétes stádiumban diagnosztizálják –, másrészt a hatékony kezelés hiányának a következménye. A remények szerint a genomikai és proteomikai technológiák a közeljövőben olyan tesztek kifejlesztését teszik lehetővé, amelyek megkönnyítik a korai diagnózist, a tumor stádiumának megállapítását, segítik a prognosztizálást és lehetővé teszik a gyógyulási folyamat nyomon követését. Ennek során a plazmából, illetve a szérumból való kimutathatóság jelentené az ideális módszert (noninvazív, specifikus, szenzitív, könnyű, gyors). Jelenleg a klinikumban használatos diagnosztikai módszerek 30–80 százalékos specificitásúak, a karcinoembrionális antigén kimutatása például 95 százalékos specificitású, azonban mindössze 30 százalékos szenzitivitással bír a tüdőrák diagnosztikájában. Mivel a tüdőrák mind sejt-, mind molekuláris szinten heterogén betegség, a tumorsejtek
sokféle fehérjét expresszálnak, ezért nem elég egyetlen specifikus tumormarkerre koncentrálni, az ideális tesztnek többféle fehérje kimutatására kell törekednie. A tumorok fehérje-profilja segít az új molekuláris támadáspontok azonosításában is. Tímár József professzort, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének igazgatóját kérte a Medical Tribune, hogy kommentálja a Celera sajtóközleményét.
A 92 százalékos szenzitivitás a 93 százalékos specificitással együtt nagy áttörésnek számít?
A rákdiagnosztikában az jelenti a problémát, hogy a vizsgáló módszernek nagyon érzékenynek és egyben nagyon specifikusnak kell lennie, és az eljárások vagy nem elég érzékenyek, bár nagyon specifikusak, vagy nagyon érzékenyek, de nem elég specifikusak. Mindkettőnek vannak hátulütői, hiszen ha nem elég specifikus a vizsgálat, akkor túl sok olyan beteget riogatnak és diagnosztizálnak rákosként, akinek nincs tumorja, az eltérés hátterében gyulladás, anyagcserezavar stb. áll. Egy laikus számára jól hangozhat a 95 százalékos specificitás, de ez azt jelenti, hogy 100 betegből 5 esetében a teszt nem jól diagnosztizál, és ha ez egy nagyon gyakori daganat, mint pl. a tüdőrák, akkor évente a tízezer új tüdőrákosból 500-at rosszul diagnosztizálunk. Mivel a Celera által fejlesztett tesztet nagy esetszámon szűrőmódszerként akarják használni, ezt meg lehet szorozni tízzel, azaz évente Magyarországon legalább ötezer téves diagnózisra számíthatnánk alkalmazása esetén. Ezért a diagnosztikus eszköz relatíve jó működése az adott esetben még mindig nem elég. Persze az ember telhetetlen – hiszen a mai tüdőrák-diagnosztikus eljárások messze nem ilyen érzékenyek és nem ilyen specifikusak.
Jelenleg a tüdőrák-diagnosztikának az a problémája, hogy csak meglehetősen nagy tumorméret esetén emelkedik meg annyira az érzékenység, amikor a daganat biztonsággal kimutatható. A CT nagyon drága, ezért megpróbálják leszűkíteni azt a betegcsoportot, amelyen alkalmazzák (pl. erős dohányosok, megfelelő életkori határokon belüliek, valamilyen panasszal, tünettel rendelkezők).
A kissejtes tüdőrák nem véletlenül nem szerepel ebben a vizsgálatban, hiszen annak neuroendokrin karaktere a diagnosztikában sok zavart okoz. A jelenleg használatos markerek aspecifikusan nem daganatos elváltozásokban is megemelkedhetnek. Erre a megbetegedésre sokkal nehezebb feladat lesz jó diagnosztikai módszert kifejleszteni.
Használható-e egy ilyen teszt rákszűrésre?
Azért áll egy biotechnológiai cég a háttérben, mert az remélhetőleg képes lesz arra, hogy a mindennapi rutinvizsgálatokban is alkalmazható tesztet fejlesszen ki. Ezért igyekeznek leszűkíteni a profilt minél kevesebb elemre, 9 markerről 6-ra, hogy olcsóbb infrastruktúrát igénylő módszer, egyszerűbb kit készülhessen. Az eredeti vizsgálat tömegspektrométeres eljáráson alapszik, ami – különösen az a szofisztikáltabb formája, amivel ezeket a vizsgálatokat végzik – nagyon kevés helyen elérhető, populációs szintű rákszűrésre nem alkalmas. (Magyarországon két ilyen berendezés van orvostudományi alkalmazásban.)
Az új módszer másik előnye tehát a korai diagnózis lehetőségén felül a széles körű alkalmazhatóság lenne. Azt még nem tudni, hogy ez a markerprofil a valóságban, populációs szintű vizsgálatokban milyen specificitással lesz képes a tüdőrákot kiszűrni, mert a klinikai vizsgálatokban néhány száz beteget vizsgálnak, nem biztos, hogy a kontrollcsoport elég nagy ahhoz, hogy a rutinban, amikor több ezer beteget tesztelnek, nem történnek majd túl nagy hibák.
Tehát még hosszú fejlesztési folyamat áll a cég előtt.
Mit jelentene a teszt alkalmazhatósága a magyarországi ellátórendszer számára?
Vastagbél-, máj-, prosztata-, ovárium– és emlőrák, a ritkább daganatok közül a hasnyálmirigyrák esetében már ma is lehetséges tumormarker-meghatározás a szérumból. Azonban Magyarországon, ahol a rosszindulatú daganatok előfordulási aránya magasabb az európai átlagnál, a tumormarker-meghatározások mennyisége egytizede a hasonló országokénak, azaz a szükségesnél ritkábban alkalmazzák.
Vagyis Magyarország problémája az, hogy a meglévő markerekre alapozható diagnosztikát sem használja eléggé. Ennek oka az egészségügyi biztosításban
általános kicsinyes fiskális szemlélet: igyekszik visszaszorítani a diagnosztika finanszírozását, holott ez lenne költséghatékony, sokszorosan megtérülne.
Ebből a helyzetből jelenleg a magánlaboratóriumok kovácsolnak tőkét.
Másrészt a diagnosztika az egészségügyi ellátórendszer relatíve gyengébb lobbi-csoportja, innen a legkönnyebb pénzt elvonni. Sokszor maga a klinikum is furcsán áll a dologhoz, és jobban eltűri az innen elvont pénzeket, mintha az a betegellátást érintené. A diagnosztikával, majd a monitorozással, ha okosan és racionálisan alkalmaznák, sok pénzt lehetne spórolni.
Kazai Anita, Medical Tribune
