Érdemes már kora gyermekkorban korlátozni a cukorfogyasztást
A csecsemő- és kisgyermekkori cukorfogyasztás későbbi hatásairól végeztek nagy elemszámú kutatást egy történelmi helyzetet kihasználva, és a cukorkorlátozás jelentős előnyeit tárták fel.
A Science folyóiratban október 31-én jelent meg a University of Southern California kutatóinak cikke, amelynek fő megállapítása szerint a méhen belüli és az első két életévben alkalmazott alacsony cukortartalmú étrend jelentősen csökkentheti a felnőttkori krónikus betegségek kockázatát, ami új, meggyőző bizonyítékot szolgáltat a korai cukorfogyasztás egész életre szóló egészségre gyakorolt hatásaira. A tanulmány szerint azoknál a gyermekeknél, akiknél a fogantatást követő első 1000 napban cukorbeviteli korlátozást alkalmaztak, felnőttként akár 35%-kal kisebb volt a 2-es típusú cukorbetegség, és akár 20%-kal kisebb a magas vérnyomás kialakulásának kockázata. Az anya alacsony cukorfogyasztása a születés előtt már önmagában is elegendő volt a kockázatok csökkentéséhez, de a születés utáni folyamatos cukorkorlátozás tovább növelte a várható előnyöket.
A vizsgálat történelmi előzményekre épített: a második világháborúból származó, nem szándékolt „természetes kísérletet” kihasználva a USC Dornsife College of Letters, Arts and Sciences, a montreali McGill Egyetem és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói közös munkájuk során azt vizsgálták, hogy a háború alatti cukoradagolás hogyan befolyásolta a hosszú távú egészségügyi eredményeket. Az Egyesült Királyság 1942-ben a háborús élelmiszeradagolási program részeként korlátozásokat vezetett be a cukor forgalmazására. A fejadagokon alapuló rendszer 1953 szeptemberében ért véget. A kutatók a U.K. Biobank - egy kórelőzményeket, genetikai, életmódbeli és egyéb kockázati tényezőket tartalmazó adatbázisból - származó korabeli adatokat használtak fel, hogy megvizsgálják, milyen hatással voltak a cukorral kapcsolatos kora életkori korlátozások az Egyesült Királyságban közvetlenül a háborús cukorfejadagok bevezetése előtt és után fogant felnőttek egészségi állapotára. Megjegyzendő, hogy a hozzáadott cukor egészségre gyakorolt hosszú távú hatásainak vizsgálata nagy kihívást jelent. Nehéz olyan helyzeteket találni, ahol az embereket véletlenszerűen különböző táplálkozási környezetnek teszik ki életük korai szakaszában, és 50-60 éven keresztül követik őket. A fejadagok megszűnése azonban egy újszerű, természetes vizsgálati környezetet biztosított a kutatás számára.
A cukorbevitel a fejadagrendszer idején átlagosan napi 8 teáskanál (40 gramm) volt. Amikor a fejadagokat kivezették, az átlagos cukorfogyasztás napi 16 teáskanálra (80 gramm) ugrott vissza. A cukorfogyasztás azonnali és nagymértékű növekedése, de más élelmiszerek fogyasztásának hiánya a fejadagok megszűnése után érdekes természetes vizsgálati beállítást eredményezett, mivel a résztvevők különböző mértékű cukorbevitelnek voltak kitéve életük korai szakaszában, attól függően, hogy 1953 szeptembere előtt vagy után fogantak, vagy születtek. Azok, akik közvetlenül a fejadagrendszer vége előtt fogantak vagy születtek, cukorszegény körülmények között éltek, szemben azokkal, akik közvetlenül utána születtek, és már eleve egy “cukorban gazdagabb” környezetbe születtek. A kutatók ezután a több mint 50 évvel később gyűjtött Biobank adatok felhasználásával összehasonlíthatták az egyébként hasonló születési kohorszok életközépi egészségi állapotát.
Míg a cukorkorlátozás időszakának átélése az élet első 1000 napja alatt jelentősen csökkentette a cukorbetegség és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, azoknál, akiknél később mégis diagnosztizálták e betegségek valamelyikét, a betegség átlagosan négy, illetve két évvel később jelentkezett.
Figyelemre méltó, hogy a méhen belüli cukorkorlátozásnak való kitettség önmagában elegendő volt a kockázatok csökkentéséhez. A kutatók szerint ennek a jelenségnek a népegészségügyi hatása igen jelentős lehetne: egyrészt óriási költség-megtakarítást jelentene, meghosszabbíthatná a várható élettartamot, és ami talán még fontosabb, javítaná az életminőséget. Az Egyesült Államokban a cukorbetegek éves egészségügyi kiadásai átlagosan mintegy 12 ezer dollárt, azaz több mint 4,7 millió Ft-ot tesznek ki, de talán ennél is fontosabb, hogy a cukorbetegség korábbi diagnózisa jelentősen rövidebb várható élettartamot jelent: az életkor minden évtizedében a korábban diagnosztizált cukorbetegség három-négy évvel csökkenti a várható élettartamot. A szakértők aggodalmai a gyermekek hosszú távú egészségével kapcsolatban egyre fokozódnak, mivel a korai életszakaszban, a fejlődés kritikus időszakában túlzott mennyiségű hozzáadott cukrot fogyasztanak. A gyermekek cukorfogyasztásának mérséklése azonban nem rendkívül nehéz feladat, mivel a hozzáadott cukor mindenütt jelen van, még a bébi- és kisgyermekétkeztetésben is, és a gyermekeket a cukros finomságok, rágcsálnivalók reklámjaival bombázzák.
Paul Gertler, a Berkeley Egyetem és a National Bureau of Economics Research kutatója, a cikk egyik társszerzője megjegyezte: “A korai életkorban bevitt hozzáadott cukor a gyermekek számára olyan, mint felnőtteknek a dohányzás, és ekként is kellene kezelnünk. Például úgy, hogy élelmiszeripari vállalatokat szankcionáljuk vagy afelé tereljük, hogy egészségesebb bébiételeket gyártsanak, és akár adóztatással szabályozzuk a gyerekeknek szánt cukros élelmiszerek marketingjét.”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Low-sugar diet in early life reduces risk of chronic diseases in adulthood
Exposure to sugar rationing in the first 1000 days of life protected against chronic disease
Irodalmi hivatkozás:
Gracner, T., et al. (2024) Exposure to sugar rationing in the first 1000 days of life protected against chronic disease. Science. https://www.science.org/doi/10.1126/science.adn5421.
