Az U.S. Preventive Services Task Force novemberben új ajánlást tett közzé az emlőrákszűréssel kapcsolatban, és ezzel újra fellángolt a szavak és adatok 40 éve folyó, hol tomboló, hol elcsituló háborúja.
Az NCI döntése újabb viharos elméleti vitákhoz vezetett. Az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society, ACS), az Amerikai Radiológiai Kollégium (American College of Radiology, ACR) és az Amerikai Nőgyógyászok és Szülészek Kollégiuma (American College of Obstetricians and Gynecologists, ACOG) ismét leszögezte, hogy 40 éves kortól javasolják a nők rendszeres mammográfiai szűrését. Ezt egy konszenzus konferencián is megerősítették, amelyen 12 orvosi szervezet vett részt.
1995-ben két tanulmány jelent meg. Az egyik 8 klinikai vizsgálat metaanalízise volt (JAMA 1995; 273: 149-54), és nem találta kisebbnek a halálozást a mammográfiával szűrt 40–49 éves nőkben. A másik szerint viszont ebben a korcsoportban 24 százalékkal kisebb volt az emlőrákból eredő halálozás, feltéve, ha a kanadai vizsgálatot kizárták az elemzésből (Cancer 1995; 75: 1619-25).
Törekvés a konszenzusra
Az ellentmondások feloldása végett az NCI 1997 elején egy konszenzus konferenciát szervezett, amely a 40–49 éves nőkkel foglalkozott, és a korábbi viták szereplőinek többsége részt vett rajta. Először a 13 tagból álló konszenzus panel egyhangúan elfogadta a megszületett dokumentumnak mind a tartalmát, mind a megfogalmazását. Később ketten nem értettek egyet a megfogalmazással. A végső dokumentum ezért egy többségi és egy kisebbségi véleményt tartalmazott (NIH Consens Statement 1997 Jan. 21-23; 15(1): 1-35).
A többségi vélemény szerint „a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem javasolható minden negyvenes éveiben járó nőnek a mammográfia. Minden ilyen korú nőnek magának kell eldöntenie, hogy igényli-e.” A kisebbségi véleményt vallók szerint a többségi vélemény túlságosan kihangsúlyozta a mammográfia kockázatait. Ugyanakkor ők sem tartották szükségesnek a rutinszerű szűrést a 40–49 éves nőkben.
Ezután az NCI új irányelveket adott ki, amelyek szerint támogatja valamennyi 49 évesnél idősebb nő egy- vagy kétévenkénti mammográfiás szűrését, és az átlagos kockázatú 40–49 éves nők egy- vagy kétévenkénti szűrését.
De ez nem vetett véget a vitának. Még ugyanabban az évben megjelent egy svéd tanulmány, amely szerint a 39–49 éves nőkben másfél évenként végzett mammográfia 44–45 százalékkal csökkentette a halálozást (Cancer 1997; 80: 2091-99). A tanulmány adatait újraelemző szerkesztőségi kommentár ezt annyiban pontosította, hogy csak az évenként végzett mammográfia esetén mutatott ki szignifikáns halálozáscsökkenést, kétévenként végzett szűrés esetén nem (Cancer 1997; 80: 2035-39).
Fejlemények az új évezredben
A következő szócsatát az váltotta ki, hogy 2000-ben két statisztikai elemzés jelent meg a Cochrane Collaborative skandináv képviselőinek tollából. Röviden: mindkét szerző azt a következtetést vonta le, hogy a mammográfia nem ment életeket és fölösleges sebészeti beavatkozásnak teszi ki a nőket (Lancet 2000; 355: 129-34, Lancet 2001; 358: 1340-42). A skandináv szerzők módszerét alaposabban megvizsgálva azonban kiderült, hogy minden pozitív eredményű vizsgálatot kizártak az elemzésből, azok rossz minőségére hivatkozva (Int J Epidemiol 2004; 33: 43-55).
Most itt tartunk. Csak találgatni lehet, hogy feloldódik-e valaha is ez az ellentmondás. Pillanatnyilag a fiatalabb nők rutin szűrését támogatók vannak fölényben. A nőknek Kathleen Sibelius, az USA egészségügyi minisztere azt tanácsolja, hogy tegyék azt, amit eddig eddig is tettek: beszéljenek az orvosukkal, mondják el kórtörténetüket, kérdezzenek, majd döntsék el, hogy mi a legjobb nekik.
„A Tourette-szindrómás gyermekek napi gondozása/nevelése nem sokban különbözik más gyermekekétől, azonban a Tourette-szindróma és az esetlegesen ezzel együtt...