Cigányszoba a kórházi folyosó végén

Azok a nők, akik az ország kevésbé fejlett területein élnek vagy az átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, a várandósság és a szülés során sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a többiek. De vajon számít-e az etnikai származás? Ezt vizsgálta Szabó Laura és Veroszta Zsuzsanna, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének két munkatársa. A kutatók elsősorban a szülés előtt álló és nemrégiben szült roma nők ellátására koncentrálnak: interjús kutatások és nagymintás kérdőíves vizsgálat segítségével mutatják be, mekkora különbségek vannak ma Magyarországon a szülészeti ellátásban.

A kutatók a Qubit kérdésére azt mondták, hogy az egészségügyi átszervezések és az egészségügy általános válságához kapcsolódó változások hatásait jelenleg még nem lehet látni, de azt majd érdemes lesz kutatni.

Egy korábbi, 1997–98 között zajló interjús kutatás megállapításai szerint a szakorvosi ellátáson belül a roma nők a szülészet-nőgyógyászat területén tapasztalták a legsúlyosabb megkülönböztetést és elfogadhatatlan bánásmódot. Ennek oka elsősorban az lehet, hogy az egészségügyi személyzet és a roma nők „nem beszélnek egy nyelvet”, félreértik egymást, és ez az egymás melletti elbeszélés bizalmatlanságot szül, ami csökkenti az egészségügyi ellátás hatékonyságát. Az egészségügyisek gyakran gondolják a romákat ösztönlényeknek, miközben a döntéseik nem pusztán ösztönalapúak, és nem véletlenszerűek vagy tudatlanságon alapulnak, hanem a saját közösségükben őrzött tradícióknak megfelelő személyes döntések.

A roma anyák kimutathatóan kisebb arányban vesznek részt a várandósgondozásban, mint a nem romák. E mögött azonban szintén nem a nemtörődömség áll, hanem alapvetően hozzáférési, elérési nehézségek: szűkre szabott rendelési idősáv, nehézkes tömegközlekedés, illetve a társadalmi helyzettel összefüggő anyagi nehézségek, akár már az utazási költségek kapcsán is. Ezzel összefügghet az, amit Szabó és Veroszta szintén kimutatnak: a roma nők sokkal inkább jutnak támogatáshoz és információhoz a családjukból, rokonságukból, mint az egészségügyi rendszerből.

Az is igaz, hogy ebben a rendszerben roma és nem roma szülő nők egyaránt szenvednek. Egy interjús kutatás alapján a szülés körüli beavatkozásokkor minden szülő nőt érintett vagy a kényszerű oxitocinhasználat, a gátmetszés vagy a burokrepesztés. Ezeket a beavatkozásokat a nők kivétel nélkül rosszul élték meg, sőt az anyák körében még a fájdalomcsillapításként esetlegesen kapott oxigénmaszk használatához is negatív tapasztalatok társulnak.

A roma nők azonban a szülés tekintetében is hátrányban vannak: többen megtapasztalták az elkülönítést a nem roma anyáktól. A kutatók szerint interjúkban szóba került a folyosó végi külön „cigányszobába” helyezés, és megalázó bánásmódról, hátrányos megkülönböztetésről is többen beszámoltak.

A teljes információt ITT olvashatja