Biológiai óraként működnek a telomérák

A telomérák, amelyek kémiailag DNS-fehérje komplexek, s a kromoszómák végein helyezkednek el, úgy foghatók fel, mintha olyan „sapkák” lennének, amelyek megvédik a kromoszómavégeket a károsodásoktól, s attól, hogy összekapcsolódjanak a szomszédos kromoszómákkal.

Ismert, hogy ahogyan a sejtek – és a kromoszómák – osztódnak, a telomérák egyre rövidebbek lesznek. Most a Brigham és Women's Kórház (BWH) kutatói azt mutatták ki, hogy szoros kapcsolat van a telomérák rövidülése és az akut koronária szindrómás betegek rossz prognózisa között.

A vizsgálatról a kutatók az Amerikai Kardiológiai Kollégium éves tudományos ülésén számoltak be, amelyet március 24. és 26. között tartottak Chicagóban. Mint elmondták, összefüggést kerestek a kardiovaszkuláris halálozás és a miokardiális infarktus kockázata, valamint a telomérák hossza és egyéb jellemzők között.

Rövidebbnek találták a telomérákat az idősebb emberekben, a férfiakban, a dohányosokban, azokban, akiknek korábban miokardiális infarktusuk volt vagy szívelégtelenségben szenvedtek – a kapcsolat azonban e tényezők és a teloméra hossz között nem volt erős. Az életkor például csupán a teloméra hossz változékonyságának 7 százalékáért volt felelős. Ezzel szemben erős összefüggést mutattak ki a teloméra hossz, illetve a kardiovaszkuláris halálozás és a szívroham kockázata között – a kockázat azokban volt a legnagyobb, akiknek a legrövidebbek voltak a telomérái. Ez a kapcsolat minden életkori csoportban érvényes volt.

„Tudjuk, hogy számos genetikai és környezeti tényező – például a diabétesz, a magas koleszterinszint vagy a dohányzás – hajlamosít a kardiovaszkuláris eseményekre” – mondta dr. Christian T. Ruff, a kutatás vezetője. „De még ha számításba vettük is ezeket és más ismert kockázati tényezőket, akkor is megmaradt a kapcsolat a rövid telomérák és a szívroham vagy a szív eredetű halálozás megnövekedett kockázata között.”

Dr. Ruff szerint a kutatás eredménye a klinikumban is felhasználható: a telomérák hosszának megmérésével előrejelezhetők a kardiovaszkuláris események.

„A telomérák megrövidülése egyfajta biológiai óraként működik, amely azt mutatja, hogy összességében mennyi genetikai és környezeti stressz érte a szervezetet – és ezek a kardiovaszkuláris események kockázatát is befolyásolják” – ismertette dr. Ruff.

A kutatók legközelebbi tervei között az szerepel, hogy validálják felfedezésüket, azaz nagyobb populáción vizsgálják meg, hogy érvényes-e az általuk talált összefüggés. Azt is meg akarják tudni, hogy a teloméra hossz rövidülésének üteme is előrejelzi-e a kardiovaszkuláris eseményeket.

„Idővel azonosítani tudjuk majd azokat a klinikai, biokémiai és genetikai jellemzőket, amelyek hozzájárulnak a telomérák megrövidüléséhez. Reméljük, hogy ki tudunk dolgozni majd olyan kezeléseket, amelyekkel befolyásolhatók ezek a tényezők, és így csökkenteni lehet a kardiovaszkuláris események kockázatát is” – fejezte be ismertetését dr. Ruff.