Abszurd szabályozás a mérgek piacán
Jelenleg a peszticidek egészségkárosító hatásait felmérni hivatott toxicitási vizsgálatok csak az aktív összetevőt vizsgálják önmagában, holott az adjuvánsokkal felturbózott termék akár ezerszer károsabb lehet, írja a Frontiers in Public Health áttekintő közleménye. A tanulmány hatására az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatalnak is lépnie kell.
Új szabályozásra van szükség, hogy meg lehessen védeni az emberek és a környezet egészségét a mérgező növényvédőszer-összetevőktől, amelyek toxicitását jelenleg nem vizsgálják, írja a témában valaha végzett első széles körű áttekintő közlemény. Robin Mesnage és Michael Antoniou tanulmánya – Ignoring Adjuvant Toxicity Falsifies the Safety Profile of Commercial Pesticides – feltárja azokat a hiányosságokat, amelyek a peszticid-formulákhoz a hatékonyság növelése céljából adott adjuvánsok által jelentett kockázatok felmérése területén tapasztalhatók.
A tanulmány kifejti: az aktív összetevőn kívüli többi adalékanyag potenciális veszélyeit figyelmen kívül hagyják a kereskedelmi forgalomban kapható peszticidek toxicitási vizsgálata során, holott ezeket az adjuvánsokat épp a hatás növelése érdekében teszik a formulákba. Az, hogy csak az aktív összetevő toxicitását vizsgálják önmagában, azt eredményezi, hogy a termékek biztonságossági profilja nem megbízható, továbbá megmagyarázza azt is, hogy miért van annyi ellentmondásos kijelentés a peszticidek hatásaival kapcsolatosan a szakirodalomban.
A King's College London kutatóinak megállapítása szerint azt sem vizsgálják, mennyi adjuváns-maradvány jut az emberi táplálkozásra szánt élelmiszerekbe, holott a peszticidek igen sokféle adalékanyagot tartalmaznak, amelyeknek az alkalmazás megkönnyítése vagy az aktív összetevő működésének elősegítése a feladatuk.
Az európai uniós és az egyesült államokbeli szabályozó hatóságok napjainkban csak az aktív összetevő biztonságossági vizsgálatait követelik meg, így a mezőgazdaságban és a kiskertekben használt peszticid-termékek valódi toxicitásával kapcsolatban nem rendelkezünk adatokkal. Robin Mesnage nyilatkozatában elmondja: „Bár ismert, hogy az adjuvánsok toxikusak, a szabályok ezt nem veszik figyelembe. A peszticidekkel kapcsolatos szakirodalom áttekintése révén valószínűsíthetjük, hogy az adjuvánsok szabályozatlan státusza adja az eddig hiányzó láncszemet a növényvédőszer-kitettség és a megfigyelt negatív kimenetek között.”
A kutatók a világszerte legnagyobb mennyiségben használt növényvédőszerekre, a glifozát alapú herbicidekre fókuszáltak, és megállapították: ezt a gyomirtót olyan sokféle különböző adjuvánssal ellátott, különféle keverékekben árulják, hogy az egyik keverék biztonságossági tesztje semmit nem mond el egy másik keverék biztonságosságáról. Mindazonáltal, egyes glifozát-tartalmú keverékek ezerszer toxikusabbak az emberi sejtekre, mint a glifozát önmagában, és ezért a toxicitásfokozódásért minden bizonnyal az adjuvánsok a felelősek.
Az adjuváns-toxicitás egy másik példája a neonicotinoid rovarirtók esete: valószínűleg az ezekben alkalmazott, penetrációt elősegítő adalékanyagok a felelősek a méh-kolóniák összeomlásáért, ráadásul a fertőzött méhek révén a méreg maradványai bekerülnek az emberi fogyasztásra szánt méz-, pollen- és méhviasz-termékekbe.
A Frontiers in Public Health-ben megjelent áttekintő közlemény által feltárt hiányosság olyan jelentős mértékű, hogy a tanulmány hatására az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal elkezdte felülvizsgálni a növényvédőszerek biztonságossági értékelésének folyamatát.
