Növényvédőszerek és gének hatása a Parkinson-kórra
Nagyobb a kockázata a Parkinson-kór felbukkanásának azoknál, akik bizonyos növényvédőszereknek voltak kitéve életük során, és meghatározott génvariánsokkal rendelkeznek – közölték hétfőn francia kutatók.
Mint az Archives of Neurology című szakfolyóiratban megjelent közleményben írták, a DDT-hez hasonló peszticideknek kitett férfiak körében három és félszer nagyobb a Parkinson-kór előfordulásának kockázata, ha bizonyos génváltozatokat hordoznak.
A kutatók szerint az adott genetikai variánsokkal élők agya nem képes olyan hatékonysággal eltávolítani a méreganyagot, mint a normál génváltozatot hordozók agya. Ez azt jelentheti, hogy a Parkinson-kór kialakulásában a környezeti és a genetikai tényezők együttesen játszanak szerepet.
A DDT a szerves klórtartalmú rovarölőszerek közé tartozik. Svájci feltalálója, Paul Hermann Müller 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott, mert a szer kiváló eredménnyel irtotta a maláriát terjesztő szúnyogokat, később azonban kiderült, hogy mérgező hatású. A 2001-es, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokról szóló Stockholmi Egyezmény a „piszkos tizenkettő” elnevezésű vegyületcsoportba sorolta a DDT-t, és megtiltotta használatát.
Alexis Elbaz és Fabien Dutheil, az orvosi kutatásokkal foglalkozó francia INSERM munkatársai 101 Parkinson-kórral és 234 anélkül élő férfi génállományát vizsgálták. A férfiak mindannyian a mezőgazdaságban dolgoztak, és sok klórozott szerves vegyületnek voltak kitéve munkájuk során. A legnagyobb kockázatnövekedést azoknál találták, akik az ABCB1 jelű génből két példányt hordoztak. A kutatók szerint a gén egyfajta „pumpavegyületet” kódol, amely eltávolítja a toxikus anyagokat. Akik azonban két kópiát hordoznak ebből a változatból, azoknál a pumpa nem működik olyan hatékonyan – magyarázta Elbaz.
