A vörös a győzelem színe a sportban
A kutatások szerint, ha egy bizonyos színű dresszt visel a sportoló, megnő az esélye arra, hogy aranyérmet szerezzen. Amikor megpróbáljuk megérteni, hogy mi van ennek a hátterében, gondolnunk kell arra, hogy mindig óvatosnak kell lennünk, ha pszichológiai jelenségekre nagyon egyszerű magyarázatot adnak.
Mitől lesz valaki olimpiai győztes? A készségeinek köszönheti? Igen. A megszállott tréningezésnek? Persze. Annak, hogy milyen színű az öltözéke? Talán.
A 2004-es athéni olimpián folytatott vizsgálatok azt mutatták, hogy a taekwondóban, a bokszban és a birkózásban annak volt nagyobb esélye a győzelemre, aki vörös színű dresszt viselt. A hatás nem volt nagy, de a statisztikai elemzés eredménye egyértelmű volt. Azóta ezt a hatást más sportágakra vonatkozóan is kimutatták, például a futballban.
A kutatók világosan meg tudták magyarázni, hogy miért van ilyen hatása a vörös színnek. Az állatvilágban a vörös szín a hím dominanciáját jelzi, az agressziót, és azt, hogy az állat veszélyes másokra. A különböző fajokban kimutatták, hogy az egyedek által produkált vörös szín intenzitása összefügg az állat tesztoszteron szintjével, ami viszont az egészséggel és a szaporodási sikerrel is kapcsolatban áll. A kutatók azt állították, hogy az emberekben is működik ez a „vörös = dominancia” hatás, s ezért a küzdősportokban a vörös öltözéket viselő sportoló pszichológiai előnnyel indul.
A személy személy elleni sportokban még az ilyen kis előny is számít. A győztes és a vesztes közötti különbség sokszor csak ezredmásodpercekben vagy milliméterekben mérhető. Azt jelenti-e ez, hogy minden országnak küzdenie kellene azért a jogért, hogy sportolói vörösbe öltözhessenek?
A jó tudományra jellemző, hogy valaki felállít egy hipotézist egy jelenség magyarázatára, és aztán más kutatók kritikusan fogadják azt. Ez történt a vörös = dominancia feltevés esetében is. Egy másik kutatócsoport az athéni olimpia egy másik sportágával, a judóval foglalkozott, és azt találták, hogy azok a küzdők voltak előnyben, akik kékbe vagy fehérbe voltak öltözve. Ők ezt nem a színek evolúciósan kialakult jelentésével magyarázták, hanem azzal, hogy a teljesítménykülönbség a színek láthatóságától függ. Azaz, harci sportokban azok kerülnek hátrányba, akik a legélénkebb színeket viselik – az ellenfelük valamivel könnyebben látja, hogy hol vannak, és hogy milyen mozdulatra készülnek.
Meggyőzően hangzik? Még ne döntsünk, mert újabb csavar következik a történetben.
A vitát – igen érdekes módon – a 2008-as pekingi olimpiai eredmények alapján döntötték el. Egy új vizsgálat azt mutatta ki, hogy mind a dominancia elmélet, mind a színek láthatóságára vonatkozó hipotézis téves. A hatás nem attól függött, hogy a szín mit vált ki a sportolókban, hanem attól, hogy a bírókra, a döntnökökre milyen hatást tesz.
A korábbi statisztikai elemzések helytállók voltak: a vörösbe öltözött sportolók valóban többször nyertek, de a magyarázat téves volt. Az új vizsgálatban digitális manipuláció segítségével tapasztalt taekwondo bíróknak olyan harcokat mutattak be, amelyek minden szempontból egyformák voltak, kivéve a küzdők öltözékének színét. A harcok megítélésekor a bírók több pontot adtak a vörös színű öltözéket viselő küzdőknek, mint a kék öltözékűeknek.
Minden küzdősportban vannak olyan helyzetek, amikor a két versenyző teljesítménye közel egyenlő, és a bírónak jóformán egy szempillantás alatt kell eldöntenie, hogy melyiküket jutalmazza ponttal. Úgy látszik, hogy mivel a vörös színhez valóban a győzelem és a dominancia asszociálódik, ez hatással van a bírók döntésére. Azaz, a vörös színnek tényleg van pszichológiai hatása, de nem a sportolókra, hanem a bírókra.
Ez a történet a pszichológiai okokat kereső kutatások egy klasszikus hibájára hívja fel a figyelmet: sokszor nem a megfigyelt dolgokban rejlik a hatás, hanem a megfigyelőben – írja a BBC.