A súlyzózás vagy futás nyújt nagyobb egészségügyi előnyöket?
A Journal of Sport and Health Science folyóiratban október 30-án jelent meg a University of Virginia (Charlottesville) kutatóinak cikke, amelyben a futás és a súlyzózás egészségre gyakorolt hatásait hasonlították össze. Az eredmények szerint a kalóriaégetés szempontjából a futás kétségtelenül hatékony mozgásforma, azonban a cukorbetegség és az elhízás megelőzésében az ellenállásos edzés, azaz az izomerő fejlesztésére irányuló tréning előnyösebb lehet. A kutatást magas zsírtartalmú étrenden tartott egereken végezték, az állatok modellként szolgáltak az elhízás, a hiperglikémia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának elemzéséhez.
A Zhen Yan által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy bár mindkét edzésforma hozzájárult a vércukorszint csökkentéséhez, az ellenállásos edzés hatékonyabban mérsékelte a szubkután és a hasi zsírszövet mennyiségét, javította a glükóztoleranciát, valamint csökkentette az inzulinrezisztenciát – ezek pedig kulcsfontosságú tényezők a diabétesz megelőzésében és kezelésében. Yan professzor, a Fralin Biomedical Research Institute Mozgásélettani Kutatóközpontjának igazgatója hangsúlyozta, hogy az emberi vizsgálatok is alátámasztják: mind az állóképességi, mind az erőnléti edzés elősegíti az inzulinérzékenység javulását. Ugyanakkor eddig nem állt rendelkezésre olyan közvetlen, kontrollált összehasonlító vizsgálat, amely egyértelműen megmutatta volna, hogy az egyik mozgásforma hatékonyabb-e a másiknál.
A kutatócsoport ennek érdekében egy korábban nem létező modellt hozott létre: az ellenállásos edzés egérmodelljét. Ebben az egerek speciálisan kialakított ketrecekben éltek, ahol az élelemhez egy súllyal ellátott, zsanéros fedél felemelésével jutottak hozzá. A táplálék eléréséhez az állatoknak egy vállpántot viselve kellett a fedelet megemelniük, ami a guggoláshoz hasonló mozgást idézett elő, és aktiválta azokat az izomcsoportokat, amelyek az emberi ellenállásos edzés során is működésbe lépnek. A terhelést fokozatosan növelték, így az edzés progresszív jellegét is modellezték. Az állóképességi csoport tagjai szabad hozzáférést kaptak egy futókerékhez, amely jól bevált aerob edzésmodellként szolgál. Kontrollcsoportként ülő életmódot folytató egereket vizsgáltak normál vagy magas zsírtartalmú étrend mellett.
A nyolchetes vizsgálat során a kutatók folyamatosan nyomon követték a testsúlyváltozást, a testösszetételt és a zsíreloszlást. Futószalagos terheléses tesztekkel mérték az terhelési kapacitást, értékelték a szív- és izomműködést, valamint vizsgálták a vércukorszint szabályozásának hatékonyságát. Emellett molekuláris szinten elemezték a vázizomszövet inzulinjelátviteli folyamatait. Az új ellenállásos edzésmodell segítségével lehetőség nyílt arra, hogy az elhízás, a vércukorszint és az inzulinérzékenység szempontjából közvetlen összehasonlítást végezzenek a két edzésforma között, olyan módon, amely az emberi edzésmintázatokat is jól tükrözi.
Az eredmények szerint mind a futás, mind a súlyzós edzés csökkentette a hasi és bőr alatti zsírszövet mennyiségét, javította a vércukorszint fenntartását, és kedvezően befolyásolta az inzulinjelátvitelt a vázizomban. Ugyanakkor az ellenállásos edzés ezekben a paraméterekben egyértelműen felülmúlta az állóképességi edzést. Mindez különösen fontos annak fényében, hogy a diabétesz és az elhízás világszerte súlyos népegészségügyi problémát jelent, amelyet a mozgásszegény életmód és a magas zsírtartalmú étrend tovább súlyosbít. A kutatás megerősíti a korábbi klinikai vizsgálatok eredményeit, amelyek szerint az állóképességi, ellenállásos és magas intenzitású intervallumos edzésformák egyaránt csökkentik a HbA1c szintet – a hosszú távú vércukorkontroll egyik legfontosabb mutatóját –, valamint mérséklik a testtömegindexet, a vérnyomást, és javítják az életminőséget.
A Virginia Tech és a University of Virginia együttműködésében zajló új vizsgálat egy fontos hiányosságot pótolt azáltal, hogy kontrollált, preklinikai modellben hasonlította össze a futás és a súlyzós edzés hatásait étrend által indukált elhízás esetén. Az eredmények különösen biztatóak azok számára, akik valamilyen okból nem tudnak állóképességi edzést végezni, hiszen az ellenállásos tréning legalább olyan, sőt bizonyos szempontból még kedvezőbb hatású lehet a diabétesz megelőzésében. A kutatók olyan változásokat is megfigyeltek a vázizom jelátviteli útvonalaiban, amelyek új gyógyszeres terápiák kidolgozásához is hozzájárulhatnak a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.
Érdekesség, hogy az ellenállásos edzés előnyei nem magyarázhatók pusztán az izomtömeg növekedésével vagy a teljesítményjavulással, ami arra utal, hogy egyedi anyagcsere-folyamatok állhatnak a háttérben. Yan professzor hangsúlyozta, hogy bár a GLP-1 agonistákhoz hasonló gyógyszeres beavatkozások valóban segíthetnek a cukorbetegség kezelésében és a testsúlycsökkentésben, ezek nem helyettesítik a rendszeres, kiegyensúlyozott testmozgás által nyújtott komplex és könnyen hozzáférhető egészségügyi előnyöket. A kutatás legfontosabb üzenete, hogy amennyiben lehetséges, érdemes mind az állóképességi, mind az ellenállásos edzést beépíteni a mindennapi életbe, hiszen együtt biztosítják a legteljesebb körű egészségvédelmet.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Weightlifting outmuscles running for blood sugar control, study finds
Irodalmi hivatkozás:
Robert J. Shute et al, Weightlifting outperforms voluntary wheel running for improving adiposity and insulin sensitivity in obese mice, Journal of Sport and Health Science (2025). DOI: 10.1016/j.jshs.2025.101100
