A legfontosabb álmainkat elfelejtjük
A közelmúltig az volt a tudomány álláspontja, hogy csak az alvás REM stádiumában álmodunk, most viszont a bioRxiv tanulmányából az derült ki, hogy az alvás mélyebb szakászában zajló non-REM álmok bizonyos szempontból sokkal fontosabbak.
Az alvás segít az új információk megtanulásában, és ebből a szempontból a legmélyebb stádiumban jelentkező, unalmas álmok lehetnek a legfontosabbak, írja a svájci kutatók eredményéről beszámoló New Scientist-cikkben Clare Wilson. A közelmúltig azt hittük, hogy csak az alvás REM stádiumában álmodunk, ma viszont már világos, hogy az álmok a non-REM során is gyakoriak, azonban jelentősen eltérnek a REM során tapasztaltaktól.
Az élénk, történet-szerű REM-álmokra, amelyek felületesebb alvási stádiumokban történnek, hajlamosabbak vagyunk visszaemlékezni, míg a legmélyebb stádiumban zajló non-REM-álmokat, amelyek egyszerűbbek és homályosabbak, ébredés után kevésbé tudjuk előhívni, mondja a bioRxiv-tanulmány (The effect of dream report collection and dream incorporation on memory consolidation during sleep) utolsó szerzője, Björn Rasch, a University of Fribourg álomkutatója, aki hozzáteszi: ha arra emlékszünk ébredés után, hogy álmunkban egy dinoszaurusz üldözött minket városunk utcáin, az bizonyosan egy REM-álom volt.
A különböző alvásstádiumokban zajló álmok memória-konszolidációban és tanulásban játszott szerepét Rasch és kollégái 22 egészséges önkéntes segítségével vizsgálták. Mint írják, az álmok vizsgálatának bevett módja, hogy a laboratóriumban alvó vizsgálati alanyokat időről-időre felébresztik, és megkérdezik őket, hogy éppen miről álmodtak. Jelen vizsgálat során az önkénteseknek elalvás előtt memorizálniuk kellett egy száz szó-kép párosból álló asszociációs listát (amelyben pl. a „fa” szó és széken ülő gyermek képével volt párosítva), majd az alvásstádiumok követésére és a megfigyelők számára azokat jelezni képes, EEG-elektródokat tartalmazó sapkában kellett elaludniuk. Az éjszaka során a kutatók rendszeresen felébresztették a vizsgálati alanyokat, és megkérdezték őket, miről álmodtak éppen. A következő nap tesztelték, hogy mennyire emlékeznek az önkéntesek a szó-kép párosokra; mint kiderült, azok teljesítettek a legjobban, akik többször látták a képeket non-REM álmaikban, azonban a REM-álmokkal kapcsolatban nem volt ilyen összefüggés.
További eredmény szerint bár az ébresztések rontották mind a szubjektív, mind az objektív alvásminőséget, a memória-konszolidációt nem befolyásolták. Amikor az éjszakai ébresztések révén gyűjtötték az álmokat, a tanulási feladat sikeresen beépült az álmokba, míg a természetes ébredés után, reggel gyűjtött álmokban nem jelentek meg a memorizálandó képek. A kutatók ugyanis másik elrendezésben is vizsgálták az álmokat: egy új szó-kép lista memorizálása után az alanyokat hagyták, hogy végigaludják az éjszakát, és csak reggel kérték őket arra, hogy próbáljanak meg visszaemlékezni álmaikra – ebben az esetben egyszer sem jelentek meg a visszaidézett álmokban a memorizált képek.
A kutatók nyomatékosítják: ez az első vizsgálat, ami arra utal, hogy az alvás során történő memóriakonszolidációban fontosabbak a non-REM stádiumban zajló álmok, mint azok, amelyek a gyors szemmozgások szakaszában (REM) történnek.
