A klinikai vizsgálatok kevesebb mint 10-15%-a eredményes
„Tudományos” gyógyszerfejlesztés
Mi az oka, hogy a klinikai vizsgálatoknak mindössze 10-15 százaléka sikeres? A kérdést a PLOS Biology tanulmánya alapján a PharmaOnline tette fel.
Több mint száz, az engedélyeztetés céljából az intézményi etikai bizottságoknak (institutional review board/IRB) benyújtott, úgynevezett vizsgáló részére összeállított ismertető anyag (Investigator brochure/IB) áttekintése nyomán a Daniel Strech által vezetett munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a klinikai vizsgálatok engedélyezését végző döntéshozók nem kapják meg a szükséges információkat, és nem tudják érdemben megítélni, hogy a preklinikai vizsgálatok olyan minőségűek voltak-e, illetve olyan hatékonysági eredménnyel zárultak-e, ami alapján engedélyezhető egy-egy klinikai vizsgálat, közli a lap.
Mint arról a Science hírportálja beszámol, a PLOS Biology tanulmányában közölt eredmények igencsak nyugtalanítóak, és a hasonló figyelmeztetések, miszerint sok állatkísérletet nem megfelelő tudományossággal végeznek, az elmúlt pár évben egyre szaporodnak. 2015-ben pl. egy 2500 tanulmányt áttekintő közlemény megállapította, hogy a különféle betegségek állatmodelljein végzett gyógyszervizsgálatok igen gyakran tartalmaznak elfogultságot (a tanulmányoknak csak 11,5%-a közölt érdekütközéssel kapcsolatos adatokat), általános, hogy nem közlik, a vizsgálat alkalmazott-e kontrollcsoportot, volt-e randomizáció (a tanulmányoknak csak 24,8%-a közölte ezt), vak módszerrel készült-e (a tanulmányoknak csak 29,5%-a közölte ezt), előre kalkulálták-e a szignifikáns eredményhez szükséges esetszámot (a tanulmányoknak csak 0,7%-a közölte ezt). Egy tavalyi tanulmány szintén arról számol be, hogy igen gyakran rossz minőségben közlik az állatkísérletek eredményeit.
A PLOS Biology tanulmányában német kutatók annak az információnak a minőségét értékelték, amit a kutatók annak érdekében állítanak össze, hogy igazolják: érdemes – és biztonságos – az adott szerrel elindítani az akár több millió dollárba kerülő klinikai vizsgálatokat. Mint Susanne Wieschowski és munkatársai írják (Preclinical efficacy studies in investigator brochures: Do they enable risk–benefit assessment?): a klinikai vizsgálatokban szereplő emberek védelme érdekében a vizsgálatok engedélyezése előtt kedvező előny-kockázatra utaló információnak kellene rendelkezésre állni. Az előny-kockázat arányra utaló információk preklinikai hatékonysági vizsgálatokból származnak, azonban ezeknek a hatékonysági vizsgálatoknak a jelentős része rossz minőségű.
A kutatók a fázis 1-2-es vizsgálatok engedélyeztetése érdekében a német orvosi fakultásokra 2010 és 2016 között benyújtott 109 Investigator brochure (IB)-ban tárgyalt 708 preklinikai hatékonysági vizsgálat (preclinical efficacy study/PCES) minőségét tekintették át. Mint kiderült, a PCES-ek kevesebb mint 5%-a tárgyal olyan alapvető tudományos minőségi követelményeket, mint a randomizáció, a szignifikáns eredményhez szükséges esetszám-kalkuláció, vak vizsgálati elrendezés. A PCES-ek 89%-a egyetlen publikált vizsgálattal kapcsolatos referenciát sem közölt (az állatkísérletek 89%-ának eredményeit egyáltalán nem publikálták). A PCES-ek mindössze 6%-a közölt negatív eredményt. A kutatók megállapítják: a fázis 1-2-es vizsgálatok engedélyeztetése érdekében benyújtott IB-k rossz minősége az esetek többségében nem teszi lehetővé, hogy a döntésre hivatottak felmérjék az engedélykérést alátámasztó preklinikai eredmények validitását, nincs elég jó minőségű toxikológiai és farmakológiai, illetve hatékonysági adat bennük ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, az adott fázis 1-2-es vizsgálat engedélyezése esetén milyen potenciális kockázattal járna a humán vizsgálati alanyokra, illetve a potenciális haszon mértéke sem ítélhető meg.
A vizsgálatot vezető Strech a Science hírportáljának nyilatkozva elmondta: meglepő, hogy az IRB-k és a szabályozó hatóságok elfogadják a jelenlegi helyzetet, és nem tesznek semmit annak megváltoztatása érdekében. A Hannoveri Orvosegyetem etikai és jogi központjában dolgozó Strech szerint bár valamennyi vizsgált IB Németországból származik, a szituáció hasonló lehet egész Európában és az Egyesült Államokban is, továbbá az eredmények segítenek megmagyarázni, mi az oka annak, hogy az állatkísérletek igen sok eredménye nem igazolódik a humán vizsgálatokban.
Összességében a klinikai vizsgálatok kevesebb mint 10-15%-a eredményes; a Biostatistics című szaklap idén januári cikke szerint (Chi Heem Wong és munkatársai: Estimation of clinical trial success rates and related parameters) ez az alacsony sikerességi arány leginkább az onkológiai szerfejlesztéshez kapcsolódó igen rossz siker-valószínűség adja. A sikeresség szempontjából megvizsgált 41 040 molekuláris útvonal közül 17 368 volt az onkológia területén, és ezek közül csak 3,4% bizonyult sikeresnek. Az onkológián kívüli szerfejlesztések 20,9%-a sikeres. Strech hangsúlyozza: a sikerráta növelése érdekében alapvető volna a preklinikai vizsgálatok tervezésének, végzésének és publikálásának jelentős mértékű javítása.
