A nyomorban felnövekedő gyerekek fejlődése eltérhet az egészségestől, ami befolyásolhatja későbbi viselkedésüket is – ismertették amerikai kutatók vasárnap a legrangosabb amerikai tudományos társaság, az AAAS éves találkozóján San Diegóban.
A „balszerencse biológiájának” nevezték el a kutatók azt a jelenséget, amelyet olyan felnőtteknél tapasztaltak, akik gyerekkorukban – legfőként ötéves koruk előtt – nincstelenségben éltek. Mint tanulmányukban megjegyezték, a korai gyerekkor alapvetően fontos időszak az agy szerkezetének kialakulásában, ami befolyásolja a gyerekek későbbi megismerési-tanulási képességeit, valamint szociális és érzelmi jólétét.
Thomas Boyce, a University of British Columbia munkatársa kutatócsapatával 1500-nál több, 1968 és 1975 között született ember adatait elemezte. Az információk egy negyven éven át tartó amerikai demográfiai tanulmányból származtak, amely évente rögzítette egyebek közt a háztartások bevételét, az oktatásban való részvételt, az emberek munkahelyi előmenetelét, egészségét, valamint a bűnözés mértékét.
Az eredmények szerint a szegénységi küszöb alatt tengődő családokban élő kisgyerekek átlagosan két évvel jártak kevesebbet iskolába, felnőttként évente 451 órával dolgoztak kevesebbet és fele annyit kerestek, mint a kétszer nagyobb bevételű családokban felnövekedett társaik. Megállapították, hogy egészségi állapotuk is rosszabb volt, és több pszichés probléma jelentkezett náluk, mint szerencsésebb társaiknál. A szegénységben felnövőknél gyakrabban jelentkezett túlsúly, felnőttként a férfiak többször kerültek összetűzésbe a törvénnyel, a nők pedig hatszor nagyobb valószínűséggel szültek gyereket házasságon kívül, mint a nagyobb jövedelmű családokban felcseperedett társaik.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy azokban a családokban, amelyek ötévesnél fiatalabb gyereküket nevelve anyagi támogatásban részesültek, a felnőtt gyerekek sorsa kedvezőbben alakult. Ezek a gyerekek később felnőttként többet kerestek, nagyobb óraszámban dolgoztak és kevesebb állami támogatást vettek igénybe. Az elemzés jelzi, hogy a döntéshozóknak jobban oda kellene figyelniük a tartós mélyszegénységben felnövekvő kisgyerekek sorsára – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.
Popovics Péter a családjával együtt 10 évet élt Japánban, és Yokohamában (Fukushimától 180 km-re) élte át a 2011 márciusi történelmi földrengést, melynek következményei gyökeresen megváltoztatták mindannyiuk életét. Az emlékirat egyrészt a szerző gyerekeinek nyújt magyarázatot a család gyökereire, másrészt pedig feldolgozza családjuk azon megpróbáltatásait, melyekre a fukushimai atomerőműbaleset következtében az események sodrása nem adott lehetőséget. A könyv központi része a földrengés napjától számítva napi bontásban mutatja be a katasztrófa kibontakozásával párhuzamosan a velük történteket mindaddig, amíg el nem hagyták Japánt.
Nyelv: magyar...
In this book we invite the reader to take a few steps into the “multiverse” of 12-step fellowship recovery cultures. These fellowships exist in many different...
Leírás:
Mikrobiológia, járványtan és egészségpolitika szakembereknek és kíváncsiaknak.
Nem baj, ha kilógsz a sorból. Lehet, hogy a sorral van a baj! –...
Az 1922-ben megjelent könyv már akkor is hiányt pótolt a szem fénytöréstanának összefoglalásában. A szemorvos a szemmel inkább mint szervvel szeretett...