A csecsemőkorban adott antibiotikum nem okoz asztmát
Több vizsgálat is arra utalt, hogy a csecsemőkori antibiotikum kezelés később növelheti az asztma kockázatát, azonban egy új elemzés szerint a bizonyítékok többsége hibás volt.
A feltételezett összefüggés mögött az az elmélet húzódik meg, hogy a korai baktérium- és egyéb mikróba-expozíció mintegy megtanítja az immunrendszert arra, hogy szembeszálljon a fertőzésekkel, és hogy ártalmatlan anyagokat ne támadjon meg – ez utóbbi alkotja az allergiák és az asztma lényegét.
Most azonban egy új, a European Respiratory Journal-ban közölt metaanalízis, amely 21, 2002 óta végzett vizsgálatot elemzett, azt mutatta ki, hogy ezek többségének alapvető korlátai voltak, amik eltolták az eredményeket abba az irányba, hogy kapcsolatot találjanak a csecsemőkori antibiotikus kezelés és az asztma kockázata között.
A kutatók szerint számos vizsgálat eredményét a "fordított oksági kapcsolat" torzította el: az, hogy a csecsemők ziháló légzésére – ami az asztma előjele lehet – sokszor antibiotikumot rendeltek, és nem az antibiotikum okozta a ziháló légzést és a későbbi asztmát. Ha figyelembe vették a fordított okság lehetőségét, akkor több tanulmány eredménye alapvetően megváltozott: eltűnt az eredetileg mutatkozó antibiotikum-asztma kapcsolat.
Más vizsgálatokban az "indikációs zavar" volt a probléma: ezekben az antibiotikumot egy olyan állapot miatt írták fel, amely növelhette a ziháló légzés és az asztma kockázatát. Az egyik vizsgálat például azt mutatta ki, hogy alsó légúti fertőzések esetén kétszer olyan gyakran rendeltek antibiotikumot, mint felső légúti fertőzésekben, például nátha esetén. Itt az alsó légúti fertőzés volt az, nem pedig az antibiotikum, amely felelős volt az 5 éves kor előtt jelentkező asztma nagyobb kockázatáért.
Amint dr. John Penders vezető kutató, a holland Maastrichti Egyetem orvoskarának munkatársa összefoglalta: a metaanalízis végkövetkeztetése az volt, hogy ha kizárták az elemzésből azokat a vizsgálatokat, amelyeknél nagy volt a torzítás valószínűsége vagy a fordított oksági kapcsolat, vagy az indikációs zavar miatt, akkor csak nagyon kis, a csecsemőkori antibiotikumoknak betudható asztmakockázat növekedést találtak.
Egy másik probléma az volt, hogy csak 3 vizsgálatban követték a gyermekeket 6 éves koruk után is. Ez azért gond, mert a 6 év alatti gyermekekben nagyon nehéz diagnosztizálni az asztmát, egyrészt mivel a ziháló légzést gyakran nem asztma, hanem légúti fertőzés okozza, másrészt mert az asztma objektív diagnózisához szükséges tüdőfunkciós teszteket ilyen kis gyermeken általában nem lehet elvégezni.
Amikor dr. Penders és munkatársai összevonták annak a három tanulmánynak az eredményeit, amelyekben idősebb gyermekek is részt vettek, nem találtak kapcsolatot a korai antibiotikus kezelés és a későbbi asztma kockázat között.
A kanadai Edmontonban, az Albertai Egyetemen dolgozó dr. Anita Kozyrskyj, a Reutersnek küldött e-mailjében leírta, hogy saját 2007-es vizsgálatában – amelyet a metaanalízis is tartalmazott – ő sem talált kapcsolatot a nem légúti betegség – hanem például húgyúti fertőzés – miatt rendelt antibiotikumok és a későbbi asztma között.
Ennek ellenére, mind a metaanalízis szerzői, mind dr. Kozyrskyj óvnak az antibiotikumok túlzott használatától, főleg a széles spektrumúakétól, mivel ez baktériumrezisztencia kialakulásához vezethet. Elrettentő példaként említette a doktornő, hogy Amerikában a középfülgyulladásra rutinszerűen széles spektrumú antibiotikumot rendelnek, noha az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a kisgyermekek 80 százalékának erre semmi szüksége.
