A kockázathoz igazított terápia hatékonyabb
Az idősebb (15–18 éves) akut limfoblasztos leukémiás (ALL) serdülők prognózisa sokkal rosszabb, mint a fiatalabb betegeké. Most azonban a memphisi (Tennessee) St. Jude Kutató Gyermekkórház orvosai arról számoltak be a Journal of Clinical Oncology december 20-i számában, hogy a legtöbb ALL-es idősebb serdülő meggyógyítható olyan intenzív kemoterápiával, amely figyelembe veszi egyéni kockázati profiljukat, és ehhez nincs szükség sem őssejt-átültetésre, sem az agy besugárzására
„A legújabb klinikai vizsgálatok szerint az ALL 5 éves túlélése gyermekekben 83–94 százalék, de az idősebb tinédzserekben és a felnőttekben ennél sokkal alacsonyabb érték, csak 27–59 százalék” – mondta a kutatás vezetője, Dr. Ching-Hon Pui. „Legújabb protokollunk segítségével azonban, amely hatékonyabb, a kockázathoz igazított kemoterápiát alkalmaz és kifinomult betegmegfigyelést, majdnem 88 százalékosra sikerült növelnünk az idősebb serdülők gyógyulási arányát – ugyanolyan magasra, mint a fiatalabbakét” – tette hozzá.
Az idősebb tinédzserek gyógyítását megnehezíti, hogy gyakrabban van nagy kockázatú leukémiájuk, a kezelés többször vált ki toxikus mellékhatásokat, és compliance-uk rosszabb, mint a gyermekeké. „Ha bulira mennek, nem veszik be a gyógyszerüket, mert nem akarnak rosszul lenni, máskor egyszerűen elfelejtik bevenni a naponta háromszor alkalmazandó gyógyszert. A gyerekek könnyebb esetek, mivel szüleik gondoskodnak arról, hogy előírás szerint szedjék a gyógyszert” – mondta Dr. Pui.
A vizsgálat részletei
A kutatásról szóló beszámolóban Dr. Pui 963 pediátriai beteg – köztük 89 idősebb serdülő – hosszú távú túlélését vizsgálta. A betegeket négy egymást követő menetben (XIIA, XIIB, XIV és XV) kezelték 1991 és 2007 között, s a XV-ben az újfajta protokollt alkalmazták. Az első három vizsgálatban a kezelést a klinikai tönetek és a leukémiás sejtek genetikai tulajdonságai alapján választották meg. A negyedik (XV.) vizsgálatban a betegek terápiás válaszát és compliance-át áramlásos citometriával és polimeráz láncreakcióval vizsgálták, megmérve a minimális reziduális betegséget (MRD). A kezelés során nagy adag metotrexátot, glükokortikoidot, vinkrisztint és aszparaginázt alkalmaztak, s a nagy kockázatú esetekben korai, hármas intratekális terápiát.
A XV. vizsgálatban azokat a betegeket, akikben az indukciós terápia végére 0,1 és 0,99 százalék között volt a csontvelői MRD, szokványos kockázatúnak tekintették. Azokat, akikben az MRD ennél magasabb érték volt vagy akiknél nem sikerült elérni a morfológiai remissziót, nagy kockázatúnak sorolták be. Az utóbbiakat allogén őssejt-transzplantációra jelölték ki. A XV. vizsgálat során az agyi besugárzást intratekális kemoterápiával helyettesítették. Kis kockázatú esetekben 13–18, nagy kockázatúakban 16–25 intratekális kezelést végeztek. Profilaktikus fej besugárzás nem történt.
A túlélési arány
Az első három vizsgálat során 403 gyermeket és 44 idősebb tinédzsert kezeltek. Az 5 éves túlélés a gyermek körében 88,3, az idősebb serdülőkében 59,1 százalék volt. Ezzel szemben a XV. vizsgálatban a 453 gyermeknél 94,1, az idősebb serdülőknél 87,9 százalék volt az 5 éves túlélés.
Emellett a XV. vizsgálat során kezelt betegekben ritkábbak voltak a késői, súlyos kezelési mellékhatások, mint például a második rák vagy a terméketlenség. „Betegeink életminősége jó volt. Több mint 10 éven át követtük őket, és másodlagos rák 500-ból csak egyetlen esetben alakult ki. Ez az eddig tapasztalt legalacsonyabb arány” – mondta Dr. Pui.
Fontos, hogy nagyon jó eredményeket lehetett elérni besugárzás nélkül, és az is, hogy bebizonyosodott: személyre kell szabni a terápiát. Nem minden beteg ugyanazt a dózist kapta: az adagot az egyéni farmakodinamikai és farmakokinetikai jellemzők alapján állapították meg. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a compliance-ra. Folyamatos tanácsadással igyekeztek növelni a compliance-t, és rendszeresen ellenőrizték is.
