hirdetés
2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.
hirdetés

 

A bazofil sejtek szerepe

A bazofil fehérvérsejtek reneszánszukat élik. A főleg az utóbbi öt évben publikált közlemények szerint a bazofil sejtek szabályozzák a legfontosabb védő sejtek érését, megindítják a behatolók elleni támadást, és az immunológiai memóriában is szerepet játszanak.

De most azok a kutatók, akik 2 hónapja még ezeket állították, azt mondják, hogy újra kell értékelni a bazofilek jelentőségét.

Ennek az a magyarázata, hogy szeptemberben három olyan közlemény is megjelent, amely kétségbe vonja, hogy a bazofilek valóban betöltik az említett funkciókat. Egyes immunológusok már azt mondják, hogy meggyőződésük, hogy a korábbi eredmények tévesek voltak, mások pedig egyelőre feloldhatatlannak érzik az ellentmondásokat.

Bár a bazofil sejteket már az 1870-es években felfedezték, mindmáig a legrejtélyesebb imunsejtek közé tartoznak. Sokáig úgy tartották, hogy a bazofileknek – amelyek kevesebb mint 1 százalékát teszik ki a fehérvérsejteknek – kevés szerepük van a szervezet védelmében. Sok kutató a masztociták vérbeli megfelelőjének tartotta őket (a masztociták szintén immunsejtek, amelyek parazitafertőzésben allergiás reakciót váltanak ki és védő funkciójuk van).

A bazofil szerepe továbbra sem világos

Az eddigi eredmények

Három évvel ezelőtt végül sikerült egérben inaktiválni, illetve elpusztítani a bazofil sejteket egy, a felszínükhöz kötődő antitest segítségével. Bár az inaktiváció csak átmeneti volt, és azt sem lehetetett kizárni, hogy az antitestek a masztocitákra is hatnak, az immunológusok mégis úgy gondolták, hogy végre sikerülhet kideríteni, mi a bazofilek szerepe, ha összevetik az antitesttel kezelt és nem kezelt egereket, illetve azokat, amelyekből csak a masztociták hiányoztak.

A vizsgálatok szerint a bazofil sejtek vezérlik a „segítő” (helper) T sejtek érését, és parazitafertőzés esetén – az IL-4 citokin termelése révén – a bazofilek indítják el e sejtekben az ún. TH2 parazitaellenes folyamatot. A legtöbb vita a bazofilek antigén prezentáló funkciója körül zajlott. Ahhoz, hogy a helper T sejt beindítsa a patogén- vagy a parazitaellenes választ, érintkeznie kell a behatoló antigénjeivel úgy, hogy azok egy antigén-prezentáló sejt felszínéhez kötődnek. 2008-ban Caroline Sokol és munkatársai kimutatták, hogy a bazofil sejtek be tudnak jutni a nyirokcsomókba, és ott érintkezni tudnak a T sejtekkel., és a múlt évben a Nature Immunology-ban megjelent három közlemény eredményei szerint a bazofilek töltik be az antigén-prezentáló sejt szerepét.

Bazofil sejtek nélkül

Erre a következtetésre zúdult most össztűz. David Voehringer és munkatársai (Ludwig Maximilians Egyetem, München, Németország) egy szeptember 2-i online publikációjukban arról számoltak be, hogy genetikai bevatkozással sikerült olyan egeret létrehozniuk, amelynek egész élete során gyakorlatilag nincsenek bazofil setjei. A bazofilek hiánya ellenére ezek az állatok tökéletesen képesek voltak a TH2 válaszra parazitafertőzés esetén, immunrendszerük teljesen normálisan reagált. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy fő antigén-prezentáló sejtek nem lehetnek a bazofilek. Sőt, Voehringer úgy nyilatkozott, hogy fiziológiás körülmények között a bazofileknek aligha van antigén-prezentáló szerepük. Az viszont bebizonyosodott, hogy a második parazitafertőzésre adott válasz függ a bazofil sejtektől is, vagyis az immunológiai memóriát viszont segítik.

Két másik tanulmány, amelyek szintén szeptemberben jelentek meg online a Journal of Experimental Medicine-ben, nagyon hasonló következtetésre jutott, mint Voehringerék. Ezekben a vizsgálatokban antitestekkel blokkolták a bazofil sejteket, és így igazolták, hogy nincs antigén-prezentáló szerepük poratka-, illetve Schistosoma parazitafertőzés esetén. Voehringer nagyon nyersen fogalmazott: a korábbi bazofil vizsgálatok eredményeit kísérleti műterméknek tartja. A korábbi kutatások vezetői ezt nem fogadják el, bár azt könnyen lehetségesnek tartják, hogy bizonyos esetekben nem a bazofilek végzik az antigén-prezentációt. Hajime Karasuyama (Tokiói Orvosi és Fogászati Egyetem, Japán), aki nem vett részt a kutatásokban, azt mondta, hogy Voehringer kísérlete nem szolgáltatott döntő bizonyítékot, hiszen a bazofil sejtek hiányában más sejtek vehetik át azt a szerepet, amit egyébként a bazofilek játszanak a folyamatban.

Forrás: Mitch Leslie: Mouse Studies Challenge Rare Immune Cell’s Powers. Science, 2010; 329:1595.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink