A koronáriás plakkban levő vas jelentősége
Ijesztő, ha a szív valamely erében plakk van, azonban a klinikusok tudják, hogy ezek jelentős része nem fog rupturálni vagy elmozdulni, és nem fogja így elzárni az eret. Némelyiknél azonban fennáll ez a veszély, és nagy előrelépés lenne, ha az orvosok meg tudnák állapítani, melyek ezek, mert akkor kezelhetnék, illetve eltávolíthatnák.
Az instabil plakkban több vas van
November 15-én a Mayo Clinic kutatói arról számoltak be az American Heart Association 2010. évi tudományos ülésén, hogy a vérből származó vas nagyobb mennyiségben van jelen az instabil, a szívinfarktus és a hirtelen halál nagy kockázatával járó plakkokban, mint a veszélytelenebb stabilakban. A kutatók többféle kísérlettel is demonstrálták, hogy a vas a jövőbeli szívinfarkus kockázatának markere lehet.
Egyebek közt igazolták, hogy a három dimenziós CT-vel és a kettős energiájú CT-vel (DECT) készített mikroscanek alapján kimutatható a plakkban levő nagy vasmennyiség, ami azt a reményt kelti, hogy a jövőben scannerrel, nem-invazív módon kimutathatók lesznek a veszélyes plakkok.
Dr. Birgit Kantor, a kutatás vezetője hangsúlyozta, hogy az instabil plakkok kimutatásának fontosságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a szívinfarktusok 70 százalékának kiindulópontja egy instabil plakk. Véleménye szerint a plakk vastartalmát megfelelő scannerekkel 5–10 éven belől a klinikai gyakorlatban is ki lehet majd mutatni.
Hogyan kerül a vas a plakkokba?
Már évtizedek óta ismert, hogy az ateroszklerotikus plakkok vasat tartalmaznak, azonban ezt a megfigyelést nem követték kutatások. A Mayo Clinic kutatócsoportja szerint a vas jelenléte a plakkon belüli korábbi bevérzések következménye. A normális koronáriák oxigén- és tápanyagigényét kis erek (vasa vasorum) biztosítják, és amikor a plakk elkezd kialakulni, néhány ilyen ér benő a plakkba is. Ezek a kiserek megrepedhetnek, és ilyenkor a plakk bevérzik, és a vörösvértestekből származó vas lerakódik a plakkban. Minél többször ismétlődnek ezek a bevérzések, annál inkább instabil lesz a plakk, azaz hajlamosabb lesz a ruptúrára, mivel vékony fibrózus burkolata alatt nagy mennyiségű holt sejt halmozódik fel.
A vizsgálat során többek között halott emberek koronáriáját vizsgálták meg. A 97 minta közül mikroszkópos vizsgálat – a halott sejtek mennyisége – alapján 31 plakkot stabilnak, 24-et „sérülékenynek” és 22-őt normálisnak osztályoztak. Ezután az eredményeket aszerint nézték meg, hogy a személy, akiből a minta származott, szívinfarktusban halt-e meg.
Dr. Yu Liu, a tanulmány első szerzője a plakkokból festéssel mutatta ki a vastartalmat, és így derült ki, hogy az instabil plakkok jóval több vasat tartalmaznak, mint a stabil plakkok; a normális artériákban viszont egyáltalán nem volt vas.
Harmadik lépésként az artériaminták egy részét mikro-CT scannerrel is megvizsgálták, és három dimenziós képeket készítettek, amelyeken jól látszottak a vaslerakódások. Ezzel sikerült igazolniuk, hogy a vas festés nélkül is kimutatható a plakkokban. És ami a legfontosabb: szoros korrelációt találtak a plakk sérülékenysége és vastartalma között.
Ennek ellenére – mint Dr. Kantor elmondta – az általuk alkalmazott nem-invazív CT-k képeinek egyelőre nem elég jó a felbontása ahhoz, hogy a betegekben el lehessen különíteni vele a stabil és az instabil plakkokat, ezért más képalkotó eljárásokkal is kísérleteznek, például fotonszámlálással.
