DOBOZI PÁLMA cikkei

Ugrásra készen várják a biztosítótársaságok, hogy a kormány meghatározza, milyen ellátás jár a betegeknek a kötelező járulékfizetés fejében. A szaktárca munkatársai várhatóan októberig teszik a kormány asztalára javaslatukat, amelyből kiderül, jövő év januárjától mely ellátások járnak állampolgári jogon, melyek csak a biztosítottaknak, és milyen kezelések kerülnek az extra, vagyis a „fizetős” kategóriába.

Az ellátási csomagok meghatározása az első lépés afelé, hogy valódi egészségbiztosítási termékekkel lépjenek piacra az üzleti biztosítók – véli a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) Egészség- és Balesetbiztosítási tagozatának vezetője, Borókay Ferenc, aki egyben a Generali-Providencia biztosító főosztályvezetője. Szerinte a magyarok többsége arra szocializálódott, hogy a várólisták megkerülhetők paraszolvenciával, s a hálapénz segít hozzájutni a kiemelt figyelemhez is. Éppen ezért egészségügyi ellátás igénybevételére kialakított, úgynevezett szolgáltatást finanszírozó biztosításokat nemigen kínálnak ma még a társaságok. Magyarországon egyelőre az úgynevezett összegbiztosítások az elterjedtebbek. Ez azt jelenti, hogy a biztosító az előre megjelölt kockázat bekövetkeztekor, például súlyos betegség, kórházi kezelés esetén kifizeti a biztosítottnak a szerződésben rögzített összeget. Ezekben az esetekben az egészségügyi szolgáltatóknak nincs szerepük. Ezzel szemben a szolgáltatást finanszírozó biztosítások – amelyekből alig találni néhányat a magyar piacon – némileg hasonlóan működnek, mint a mostani járulékfizetésen alapulók: havidíj fizetése ellenében a beteg helyett a biztosító fizeti bizonyos ellátások költségeit a vele szerződésben álló szolgáltatónak.

Csapdahelyzetet teremtett a kórházak működési formájának átalakítása Magyarországon. Az önkormányzati képviselő- testületek – politikai okokból – az esetek többségében eddig csak a non-profit közhasznú társasági (kht.) formát engedélyezték. Ez azonban a befektetők számára egyértelműen kevésbé vonzó, mint a részvénytársasági (rt.) vagy a korlátolt felelősségű társasági (kft.) forma.
A Molnár Lajos egészségügyi miniszter által meghirdetett reformok miatt több önkormányzat gondolkozik azon, hogy gazdasági társasággá alakítsa fekvőbeteg- intézményét; a közhasznú társaságokat nemcsak a tőke kerüli el, de a kht. Molnár Lajos szerint sem szerencsés megoldás, ráadásul július 1-jétől nem is alakítható ilyen szervezet, ez ugyanis nem EU-konform.
Folytatás a 14–15. oldalon

A vállalkozásként működő kórházak 44 százaléka rendelkezik némi tartalékkal, 22 százalékuk nullszaldós, ugyanennyi veszteséges. A hagyományos gazdasági formában működő fekvőbeteg-intézmények esetében ezek a számok a következőképpen alakulnak: 23 százalékuk nyereséges, ugyanenynyi nullszaldós, míg 54 százalékuk eladósodott.
A Magyar Kórházszövetség ez év elején publikált felmérésének eredményeiből természetesen nem lehet messzemenő következtetést levonni. A 154 kórházból 115 töltötte ki a kérdőívet, s a válaszadók közül csak kilenc tartozott a vállalkozói körbe. Igaz, ennél sokkal több gazdasági társaságként működő kórház nem is akad az országban (lásd Akik megpróbálják című listánkat).
A reprezentativitás hiánya ellenére mégis közöljük ezeket az adatokat, mivel eddig meglehetősen kevés, az országos helyzetet felmérő hatástanulmány készült a gazdasági társasággá alakult kórházak eredményeiről. Legalábbis nem találtunk ilyet sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP), sem a Kórházszövetségnél, sem a GKI Egészségügy-kutató Intézetnél.

Várhatóan március elejére készül el az egészségügyi ágazat humánerőforrás koncepciója, amely a következő tizenöt év teendőit foglalja össze – mondta a Medical Tribune kérdésére Kapócs Gábor, az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkára. A jövő hónapban már a széles körű szakmai vitája is elkezdődhet a mintegy nyolcvanoldalas anyagnak. Ebből könnyen levonható a következtetés, hogy az orvos- és szakdolgozóhiány gyakorlati megoldása még tovább tolódik, jó esetben a következő kormányra marad. Pedig az egészségügyi dolgozók helyzetéről már 2003 elejére elkészült a „zöld könyv” a minisztérium megrendelésére, ám ennek nyomán nem kezdődött meg a gyakorlati teendők kidolgozása. Így most jóformán mindent elölről kellett kezdeni, hiszen az adatokat is frissíteni kellett.
Folytatás a 6. oldalon

Humánerőforrás-politika

Folytatás az 1. oldalról
A most készülő koncepció a korábbi „zöld könyvnél” messzebb megy: a 190 ezer dolgozó helyzetének felmérésen túl megoldási javaslatokat is ad a problémákra, ezek mellé összegeket, forrásokat és felelősöket is rendel. A 2020-ig szóló összeállítás számol azzal, hogy a következő másfél évtizedben nemcsak a technológia, de a lakosság ellátás iránti szükséglete is változni fog – hangsúlyozta Kapócs Gábor helyettes államtitkár. A telemedicina fejlődése például jelentősen segítheti a munka megszervezését – magyarázta Vízvári László, az Egészségügyi Továbbképző Intézet (ETI) főigazgatója, aki szakértőként vesz részt a koncepció kidolgozásában. Ha a különféle leleteket a kórházak interneten keresztül tovább tudják küldeni egy központi helyre, értelemszerűen jóval kevesebb radiológusnak, patológusnak kell majd ügyelnie – említett egy példát. Kapócs Gábor azt emelte ki: a dokumentum készítői gondolnak arra is, hogy egy évtized múlva az egyedülálló idős nők teszik majd ki az egészségügyi rendszerben ellátandók nagy többségét.
Ugyanakkor az orvoshiányra nem feltétlenül a képzésben részt vevők számának emelése lesz a válasz – fogalmazott Kapócs Gábor. A koncepció kidolgozói inkább a szakdolgozók kompetenciájának szélesítésében, a felsőfokú egészségügyi képzésben részt vevők számának növelésében hisznek. A dokumentum ténykérdésként kezeli, hogy az Európai Bíróság döntésének megfelelően a jövőben az ügyelet teljes tartamát munkaidőnek kell tekinteni, s emiatt hozzá kell nyúlni a munka törvénykönyvének bizonyos passzusaihoz – mondta Vízvári László. Hogy ezt miként lehet a gyakorlatban megoldani, arra több javaslatot is tesz majd a koncepció, ezek közül a kormánynak kell választania. Egyelőre ennek részleteiről nem kívántak lapunknak nyilatkozni. Egy biztos: a jogszabálymódosítás önmagában nem elég, az ügyeleti struktúrát is modernizálni kell – tette hozzá.

Betegturizmus

A Magyarországon ellátott összes járó- és fekvőbetegnek csupán egy százaléka külföldi. Az európai uniós csatlakozás utáni remények kezdenek szertefoszlani: a magyar kórházak akkor sem vonzóak a nyugat-európai betegek számára, ha nálunk jóval hamarabb megkapnák a szükséges ellátást, mint hazájukban. Egyesek szerint megfelelő hotelszolgáltatások és infrastruktúra nélkül továbbra sem lesznek keresettek a magyar kórházak a külföldiek számára. Ennek ellenére sokan még mindig bíznak abban, hogy a közvetlen határokon túlról hozzánk lehet csalogatni azokat a pácienseket, akik otthon nem, vagy csak hosszas várakozás után kapnák meg a szükséges egészségügyi ellátást. Még akkor is, ha sehol sem jellemző a betegturizmus.

Bár a fogászati turizmus továbbra is virágzik a nyugat-magyarországi régióban, s szívesen jönnek hazánkba plasztikai műtétekre is, a magyar közkórházak még nem vonzóak a külföldiek számára. Még akkor sem, ha a betegek ezzel kikerülhetnék az otthoni várólistát, s lényegesen hamarabb jutnának ellátáshoz – erősítette meg az Egészségügyi Minisztérium felmérése.

Az EU-csatlakozás előtt több egészségügyi vezető úgy nyilatkozott: nagy lehetőséget lát az egészségturizmusban, hiszen a régi tagállamokban több mint kétmillióan vannak valamilyen egészségügyi várólistán.
Ehhez képest a statisztikák szerint a Magyarországon ellátott összes járó- és fekvőbetegnek csupán egy százaléka külföldi. Ezen belül hetven százalék a német, román, szerb-montenegrói és ukrán állampolgárságúak aránya. Nagy az eltérés abban, hogy a különböző országokból érkezők milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe. A németek közül a reumatológiát, a sebészetet, a traumatológiát és a rehabilitációt veszik igénybe a legtöbben, míg a románok, szerbek, ukránok a tüdőgyógyászatot, a szülészetet, a gyermekgyógyászatot, a bőr- és nemibeteg- gyógyászatot, illetve a sugárterápiát. Utóbbiak ellátása a hazájukkal szomszédos megyék területére koncentrálódik.
Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke szerint amíg nincs a magyar kórházaknak megfelelő hotelszolgáltatásuk, jó infrastruktúrájuk, nem lesznek vonzóak a külföldiek számára.
Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nemzetközi főosztályának vezetője szerint az angol betegekre már nem érdemes építeni, hiába hangzik el számtalanszor, hogy az ottani többéves várólista elől akár hozzánk is „menekülhetnének”. Nagy-Britanniában két éve meghirdették az egészségügyi reformot, amely arról szól, hogy öt éven belül megduplázzák az ágazat finanszírozását. Ez jelentősen csökkenteni fogja a várakozást.
Az EU-n belül bizonyos államok, például Hollandia, Luxemburg és Belgium között van intenzívebb mobilitás. Itt valóban előfordul, hogy a határ túloldalán lévő kórház közelebb esik, ráadásul a nyelvtudás sem okoz akkora problémát. Általánosságban azonban elmondható: a betegek inkább csak szorult helyzetükben döntenek úgy, hogy egy másik országban, egy számukra ismeretlen egészségügyi rendszerben, esetleg más nyelvi környezetben kezeltetik magukat.
Nem adják fel
A váci Jávorszky Ödön Kórház főigazgatója több szlovák egészségbiztosítóval tárgyal. Határon túlról szeretne betegeket csábítani az intézménybe. Erős András évi 100–120 szlovák páciensre számít, s mint a Medical Tribune-nek elmondta: „Úgy tűnik, a szlovák biztosítókat a művesekezelés és az izotópdiagnosztika érdekli, ott ezekből az ellátásokból hiány van.” Bár a külföldiektől is csak annyi pénzt kérhetnek a kezelésért, amennyit a magyar betegek után fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a főigazgató szerint mégis megéri nyitni. „A szlovák betegeket a teljesítménykorlát felett is el tudjuk látni” – indokolta lépésüket a főigazgató.
Inkább csak képzés
A váci példa nem egyedülálló, és az egészségügyi szolgáltatások „exportjának” számos módja elképzelhető. Az országhatár egyik vagy másik oldalán felmerülő ellátási hiány leküzdésére irányuló megállapodás csak egy a sok közül – vázolta az Egészségügyi Minisztérium Ágazati-stratégiai Fejlesztési Főosztályának vezetője. Egy tavaly júniusban lezárt felmérés öszszesen tizenhét olyan nemzetközi együttműködést azonosított Magyarországon, amely közfinanszírozott egészségügyi intézményeket érint – számolt be az általa készített vizsgálat eredményeiről Balogh Tamás. A megállapodások azonban tipikusan önkormányzatok közötti igazgatási típusú együttműködésekről szólnak; jóval több a képzésre, tapasztalatcserére irányuló elképzelés, mint a kifejezetten a betegellátást célzó. Mindössze egyetlen olyan együttműködést találtak, amelyben külföldi biztosító is részt vesz. Az esztergomi kórház az öt szlovák biztosító egyikével 2004 decemberében kötött szerződést. Mint arról Sólyom Olimpia főigazgató beszámolt, havonta ötven- hetven határon túlról érkező pácienst látnak el.
Fizetési szabályok
A „kivételezett” külföldiek esetében a kórház nem állíthat ki számlát, csak az OEP-finanszírozásra tarthat igényt. A „kivételek” közé tartoznak azok, akik magyar biztosítással rendelkeznek, valamilyen egyezmény alapján jogosultak az ellátásra, vagy valamelyik EU-tagállamban biztosítottak.
Balogh Tamás szerint eredményesebb, ha magyar szolgáltatók (egyesületek, szövetségek) közvetlen, speciális megállapodásokat kötnek külföldi biztosítókkal. Az OEP és az Egészségügyi Minisztérium ugyanis nem tud olyan együttműködést tető alá hozni, amely a szolgáltatások szabadáras értékesítését tenné lehetővé.
A Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete egy éven keresztül több nyugat-magyarországi kórházat is megpróbált külföldi biztosítókkal összekötni, sikertelenül – nyilatkozta a közelmúltban Kurucz Beáta ügyvezető. Szerinte az okokat abban kell keresni, hogy a magyar egészségügy megítélése nagyon rossz külföldön, tízmilliókat kellene költeni marketingre.
Az egészségturisztikai szolgáltatásokon kívül a hagyományos kórházi ellátásokat is tudatosan népszerűsíteni kellene – ért egyet a hévízi kórház főigazgatója. Vancsura Miklós ezzel együtt úgy látja: Hévíz helyzete speciális, a Szent András Reumakórház Kht.-nak harminc éve van szerződése az osztrák munka- és balesetbiztosítóval, az uniós csatlakozás óta pedig járóbetegként is fogadnak külföldieket. Nekik – illetve áttételesen a biztosítójuknak – több mint háromszor annyit számláznak a balneoterápiáért, mint amennyit az OEP fizet a magyar páciensek után.

Nekiveselkedtek

A kisebb léptékű, kevés pénzt igénylő és alapvetően helyi hiányosságokat pótló elemei valósultak meg eddig a kormány huszonegy lépésből álló egészségügyi programjának – állítják elemzők. Az egyes pontokat szemügyre véve ugyanerre a következtetésre juthatunk.
El kell ismerni: a kormány által a száz lépés program részeként május elején meghirdetett 21 egészségügyi lépés szinte minden területén folyik a munka – mondta a Medical Tribune megkeresésére Skultéty László. A GKI-Egészségügyi Kutató Intézet ügyvezetője szerint ez nem változtat azon, hogy a program egyik eleme sem fogja meghozni a szükséges rendszerszintű változást, reformot az egészségügyben.

Ügyeletek: megnyert csata

Hamarosan ismét az első fokú bíróságon folytatódik a szolnoki orvosok ügyeleti díjazással kapcsolatos pere, de az immár a pénzről szól majd – nyilatkozta a Medical Tribune-nek Szántói Katalin, az eljárást megindító tizennégy traumatológus ügyvédje. Az ügyben az első jogerős bírósági döntés szeptember végén született meg. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítélete kimondja: az uniós irányelvnek megfelelően az ügyelet idejét teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni, és eszerint díjazni. A szolnoki Hetényi Géza Kórház dolgozói, akik azért mentek bíróságra munkáltatójuk ellen, mert kifogásolták: nem az Európai Bíróság (EB) döntése szellemében számítják az ügyeletben töltött óráik számát, ezzel

csatát nyertek.

A probléma régóta ismert: a magyar szabályozás szerint egy 16–24 órás ügyeletből a munkáltató csak 4–6–8 órát ismer el munkaidőként, ennyi után fizet bért. Az Európai Bíróság ugyanakkor még az unióhoz csatlakozásunk előtt, az úgynevezett Simap és Jäger perben hozott ítéletében kimondta: ha az orvosnak az ügyelet ideje alatt az egészségügyi intézményben kell tartózkodnia és szükség esetén munkáltatója rendelkezésére állnia, az ügyeleti idő munkaidőnek számít, függetlenül attól, hogy a gyakorlatban hány órát kell valóban munkával töltenie. Márpedig ez az irányelv – az orvosi kamara és az ország több pontján folyó perekben részt vevő ügyvédek érvelése szerint – 2004. május elseje óta Magyarországra is vonatkozik.

A 22. lépés csapdái

Még informális egyeztetések sem kezdődtek a kormány és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) között azóta, hogy a miniszterelnök bejelentette: a humánerőforrás kérdésének rendezése a „22. egészségügyi lépés lehet” – mondta a Medical Tribune kérdésére Gyenes Géza, a köztestület főtitkára. A kormány májusban debütált száz lépés programjának 21 pontja szól az egészségügyről, de azok közül egy sem foglalkozik az ágazat dolgozóinak problémáival.

Várhatóan ősszel bocsátja társadalmi vitára az egészségügyi dolgozók helyzetét rendező javaslatait a szaktárca – közölte még májusban Vojnik Mária politikai államtitkár. Nyár közepén azonban még mindig csak homályos elképzelések léteztek arról, hogyan is fest majd az egészségügyi dolgozók életpályamodellje. Kereszty Éva, az Egészségügyi Minisztérium (EüM) főcsoportfőnöke ezt elsősorban azzal magyarázta: minden attól függ, milyen lehetőségeket ad a tárcának a jövő évi költségvetés. Az biztos, hogy a minisztérium szerint tovább kell növelni az orvosi egyetemekre felvehető hallgatók számát, s átalakítanák a szakdolgozók képzési rendszerét is, hogy vonzóbb legyen a fiataloknak.

Az orvosi kamara szerint hoszszabb távon egyetlen lényegi dologgal lehetne a pályára csábítani a fiatalokat és megállítani az elvándorlást: egy többéves, konkrét lépéseket tartalmazó humánerőforrás programmal. A MOK egy ezzel kapcsolatos tervezetet már évekkel ezelőtt letett a szaktárca asztalára. Javaslatuk sarkalatos pontja, hogy jogszabályban kellene garantálni: az egészségügyi dolgozók bére fokozatosan érje el az uniós szintet.

A magyarországi anatómia-oktatás helyzete az elmúlt években összesen nem szerepelt annyit a sajtóban, mint az utóbbi néhány hónapban. A Debreceni Egyetemen külföldi hallgatók által végzett „titkos boncolás” (lásd keretes írásunkat) kapcsán számos kérdés vetődött fel.

 Az egyik, hogy míg Nyugat-Európában vannak egyetemek, amelyeken három-négy orvostanhallgatóra jut egy tetem, nálunk ez az arány korántsem ilyen kedvező. Csillag András professzor, a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetének vezetője elmondta: a budapesti intézményben átlagosan két csoport, azaz 20-30 hallgató dolgozik egy holttesttel. Pécsett is hasonló a helyzet: ott egy 18-24 fős csoportra jut egy test. A tanulók ugyanakkor nemcsak teljes holttesteket, hanem különálló szervpreparátumokat, csontvázakat és persze modelleket is vizsgálhatnak.

Rehabilitációs részleg vagy elfekvő?

Nemcsak egyes kórházak magasabb finanszírozásra törekvését tette nyilvánvalóvá, de az intézményrendszer aránytalanságaira is rámutatott a legutóbb nyilvánosságra hozott minőségi indikátor. A rehabilitációs osztályokról készült összesítésből kiderült: vannak olyan részlegek, ahol az optimális öt helyett 60 százalékos a halálozás.

A rehabilitációs osztályok a valóságban sokszor elfekvőként funkcionálnak – állapítható meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) honlapjára legutóbb feltett, a rehabilitációs osztályokon folyó munka minőségét jelző indikátorok alapján. Az ok döntően a magasabb összegű bevétel – míg az ápolási osztályon végzett ellátás szorzója 1,2, a krónikus osztály az alapdíj másfélszeresét, a rehabilitációs 1,6-szorosát kapja, a szakmai minősítésű intenzív rehabilitáción pedig 2,1-es a szorzó. A rehabilitációs minőségi mutatók még a szakmai kollégium szerint is megközelítőleg reális képet festenek a hazai helyzetről.

 Több, egymástól független munkacsoport dolgozik a légi mentés új koncepcióján – nyilatkozta az egészségügyi miniszter a Medical Tribune-nek. Egyesek a már meglévő helikopterek felújításában, mások újak vásárlásában gondolkodnak.  Rácz Jenő becslései szerint – attól függően, hogy melyik koncepció valósul meg – 4- 12 milliárd forintba kerülhet a légi mentés teljes megújítása, amely akár 3-5 évig is eltarthat. A leendő – valószínűleg nyolc – légi bázis helyéről az év végéig szándékoznak dönteni – mondta a miniszter, azt is hangsúlyozva: a rendszer üzemeltetésére mindenképpen új közbeszerzési eljárást írnak ki.

 Az átvilágítások és vizsgálatok után most úgy tűnik, fejlesztik és modernizálják a hazai légi mentést. Legalábbis Rácz Jenő egészségügyi miniszter legfőbb prioritást élvező feladatként jelölte meg a sürgősségi ellátást, amelynek fontos része ez is. Tennivalók pedig, miként a légi mentés által egyelőre lefedetlen országrészek, akadnak bőven.

 A légi mentés nagyon drága, de szükséges szolgáltatás – ebben feltétlen az egyetértés az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) és az Egészségügyi Minisztérium között. Míg az utóbbi években a légi mentés kérdése leginkább különböző gazdasági átvilágítások és számvevőszéki vizsgálatok miatt került a középpontba (lásd keretes írásunkat), addig mostanában egyre több szó esik

 a legkorszerűbbnek számító

 mentési forma fejlesztéséről, a „fehér foltok” megszüntetéséről. Rácz Jenő egészségügyi miniszter két szocialista politikust – Kárpáti Zsuzsát és Vári Gyulát – kért fel a mentésügy áttekintésére. A korábban vadász- és műrepülő Vári Gyula úgy nyilatkozott: egykét héten belül elkészül a légi mentés átszervezésének „kifejezetten légügyi” szakmai koncepciójával.

Várakozó állásponton

 Minden készen áll ahhoz, hogy Magyarországon elkezdődhessen a járóbeteg-ellátás privatizációja, a döntés azonban az intézménytulajdonos önkormányzatok, valamint a dolgozók kezében van. A magánosításhoz leginkább szükséges anyagiakat a szaktárca szerint nyugodt szívvel biztosíthatják állami hitelből az érintettek, a szakma azonban egyelőre csak kételyeket fogalmaz meg.

Egy magántulajdonú szakrendelő alkalmazottainak és betegeinek is jobb körülményeket biztosíthat – szól az érv amellett, miért érdemes megvásárolniuk munkahelyüket a szakrendelőben dolgozóknak. A járóbetegellátás privatizációjához immár 25 milliárd forintos, kedvezményes kamatozású hitelkonstrukció társul. A szakrendelői dolgozók tulajdonszerzését ösztönző program egyelőre mégsem tűnik túl vonzónak, a szaktárca politikai államtitkára, Vojnik Mária a minap vitába is szállt azokkal, akik szerint az egészségügyi dolgozók nem engedhetik meg maguknak a hitelfelvételt.