Betegturizmus

Bár a fogászati turizmus továbbra is virágzik a nyugat-magyarországi régióban, s szívesen jönnek hazánkba plasztikai műtétekre is, a magyar közkórházak még nem vonzóak a külföldiek számára. Még akkor sem, ha a betegek ezzel kikerülhetnék az otthoni várólistát, s lényegesen hamarabb jutnának ellátáshoz – erősítette meg az Egészségügyi Minisztérium felmérése.

Az EU-csatlakozás előtt több egészségügyi vezető úgy nyilatkozott: nagy lehetőséget lát az egészségturizmusban, hiszen a régi tagállamokban több mint kétmillióan vannak valamilyen egészségügyi várólistán.
Ehhez képest a statisztikák szerint a Magyarországon ellátott összes járó- és fekvőbetegnek csupán egy százaléka külföldi. Ezen belül hetven százalék a német, román, szerb-montenegrói és ukrán állampolgárságúak aránya. Nagy az eltérés abban, hogy a különböző országokból érkezők milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe. A németek közül a reumatológiát, a sebészetet, a traumatológiát és a rehabilitációt veszik igénybe a legtöbben, míg a románok, szerbek, ukránok a tüdőgyógyászatot, a szülészetet, a gyermekgyógyászatot, a bőr- és nemibeteg- gyógyászatot, illetve a sugárterápiát. Utóbbiak ellátása a hazájukkal szomszédos megyék területére koncentrálódik.
Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke szerint amíg nincs a magyar kórházaknak megfelelő hotelszolgáltatásuk, jó infrastruktúrájuk, nem lesznek vonzóak a külföldiek számára.
Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nemzetközi főosztályának vezetője szerint az angol betegekre már nem érdemes építeni, hiába hangzik el számtalanszor, hogy az ottani többéves várólista elől akár hozzánk is „menekülhetnének”. Nagy-Britanniában két éve meghirdették az egészségügyi reformot, amely arról szól, hogy öt éven belül megduplázzák az ágazat finanszírozását. Ez jelentősen csökkenteni fogja a várakozást.
Az EU-n belül bizonyos államok, például Hollandia, Luxemburg és Belgium között van intenzívebb mobilitás. Itt valóban előfordul, hogy a határ túloldalán lévő kórház közelebb esik, ráadásul a nyelvtudás sem okoz akkora problémát. Általánosságban azonban elmondható: a betegek inkább csak szorult helyzetükben döntenek úgy, hogy egy másik országban, egy számukra ismeretlen egészségügyi rendszerben, esetleg más nyelvi környezetben kezeltetik magukat.
Nem adják fel
A váci Jávorszky Ödön Kórház főigazgatója több szlovák egészségbiztosítóval tárgyal. Határon túlról szeretne betegeket csábítani az intézménybe. Erős András évi 100–120 szlovák páciensre számít, s mint a Medical Tribune-nek elmondta: „Úgy tűnik, a szlovák biztosítókat a művesekezelés és az izotópdiagnosztika érdekli, ott ezekből az ellátásokból hiány van.” Bár a külföldiektől is csak annyi pénzt kérhetnek a kezelésért, amennyit a magyar betegek után fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a főigazgató szerint mégis megéri nyitni. „A szlovák betegeket a teljesítménykorlát felett is el tudjuk látni” – indokolta lépésüket a főigazgató.
Inkább csak képzés
A váci példa nem egyedülálló, és az egészségügyi szolgáltatások „exportjának” számos módja elképzelhető. Az országhatár egyik vagy másik oldalán felmerülő ellátási hiány leküzdésére irányuló megállapodás csak egy a sok közül – vázolta az Egészségügyi Minisztérium Ágazati-stratégiai Fejlesztési Főosztályának vezetője. Egy tavaly júniusban lezárt felmérés öszszesen tizenhét olyan nemzetközi együttműködést azonosított Magyarországon, amely közfinanszírozott egészségügyi intézményeket érint – számolt be az általa készített vizsgálat eredményeiről Balogh Tamás. A megállapodások azonban tipikusan önkormányzatok közötti igazgatási típusú együttműködésekről szólnak; jóval több a képzésre, tapasztalatcserére irányuló elképzelés, mint a kifejezetten a betegellátást célzó. Mindössze egyetlen olyan együttműködést találtak, amelyben külföldi biztosító is részt vesz. Az esztergomi kórház az öt szlovák biztosító egyikével 2004 decemberében kötött szerződést. Mint arról Sólyom Olimpia főigazgató beszámolt, havonta ötven- hetven határon túlról érkező pácienst látnak el.
Fizetési szabályok
A „kivételezett” külföldiek esetében a kórház nem állíthat ki számlát, csak az OEP-finanszírozásra tarthat igényt. A „kivételek” közé tartoznak azok, akik magyar biztosítással rendelkeznek, valamilyen egyezmény alapján jogosultak az ellátásra, vagy valamelyik EU-tagállamban biztosítottak.
Balogh Tamás szerint eredményesebb, ha magyar szolgáltatók (egyesületek, szövetségek) közvetlen, speciális megállapodásokat kötnek külföldi biztosítókkal. Az OEP és az Egészségügyi Minisztérium ugyanis nem tud olyan együttműködést tető alá hozni, amely a szolgáltatások szabadáras értékesítését tenné lehetővé.
A Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete egy éven keresztül több nyugat-magyarországi kórházat is megpróbált külföldi biztosítókkal összekötni, sikertelenül – nyilatkozta a közelmúltban Kurucz Beáta ügyvezető. Szerinte az okokat abban kell keresni, hogy a magyar egészségügy megítélése nagyon rossz külföldön, tízmilliókat kellene költeni marketingre.
Az egészségturisztikai szolgáltatásokon kívül a hagyományos kórházi ellátásokat is tudatosan népszerűsíteni kellene – ért egyet a hévízi kórház főigazgatója. Vancsura Miklós ezzel együtt úgy látja: Hévíz helyzete speciális, a Szent András Reumakórház Kht.-nak harminc éve van szerződése az osztrák munka- és balesetbiztosítóval, az uniós csatlakozás óta pedig járóbetegként is fogadnak külföldieket. Nekik – illetve áttételesen a biztosítójuknak – több mint háromszor annyit számláznak a balneoterápiáért, mint amennyit az OEP fizet a magyar páciensek után.