Bogár Zsolt cikkei

Jelek, tünetek, rosszul meghatározott állapotok, diagnózisok

A teljesítményfinanszírozás hazai bevezetése óta visszatérő vád, hogy manipulálják a kórházi adatlapokat, és ez kihat a mortalitási és morbiditási statisztikákra. Megpróbáltunk utánajárni, mennyire igaz ez a kijelentés.

Amióta a járóbeteg- és a kórházi ellátást az OEP teljesítmény alapon finanszírozza, az intézetek elemi érdeke, hogy egy esetből a legtöbb pontot kihozzák, képesek legyenek maximalizálni a gyógyítással közvetlenül összefüggő bevételi oldalt. A kórházi menedzsment feladata, hogy a betegforgalomból kihozza azt az optimumot, amit az állandóan alakuló finanszírozási szabályok, illetve orvosszakmai szempontok lehetővé tesznek.

A sámán trükkje

Dr. Bordás István, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium háttérintézménye, a Gyógyinfok vezetője egy példával világította meg, mit tekint a finanszírozó adatmanipulációnak. „Tegyük fel, egy beteg azért jelentkezik kezelésre, mert bevérzett a szeme, ami cukorbetegségének velejárója. Csakhogy ennek az alapbetegségnek számos következménye van. Gyakran lépnek fel például veseproblémák, ami több vizsgálatot igényelhet, ezért többet is fizet a biztosító. Ilyenkor az ápolást indokló fődiagnózist vesebántalmakra módosítják.” Az egyik kórház neve elhallgatását kérő gazdasági vezetője a felvázolt lehetőséget lehetséges racionális pénzügyi döntésnek nevezte. „Ha egy alapbetegség egy társult betegséggel x forintot fizet, de a kettőt felcserélve kétszer x kasszírozható, és a döntés orvosszakmailag sem teljesen abszurd, akkor hiba lenne a menedzsment részéről, ha ezt a lehetőséget nem használná ki.” A kozmetikázás során nem az adatlapot írják át, hanem a havi összesítést változtatják meg. Bordás Istvánnak már többször magyarázkodtak főorvosok, hogy nem ők hamisítják az űrlapot, nehogy a manipulációt rajtuk kérjék számon. Bordás az adatmanipulációt általánosságban a kórházat irányító gazdasági vonalhoz és a tanácsadókhoz kötötte.

Az elhelyezkedés rögös útja

Az egészségügy bizonyos területein tapasztalható jelentős munkaerőhiányt sokhelyütt külföldi vendégmunkások alkalmazásával próbálják enyhíteni. Noha a kórházak legtöbbször elégedettek a munkájukkal, foglalkoztatásukat megnehezíti, hogy a feltételek teljesítése hosszadalmas és bürokratikus, a külföldi orvosdiplomások pedig akár évekig is kénytelenek az eredeti szakképzettségüktől eltérő, alacsonyabb munkakörben tevékenykedni.

„A kórházak a munkaerőigényüket a foglalkoztatási hely alapján illetékes munkaügyi központnál jelentik be, de külföldiek csak akkor kaphatnak munkát, ha az üres helyeket magyar munkavállalókkal nem tudják 30 napon belül betölteni – vezeti be lapunkat az eljárás rejtelmeibe Farkas Dezsőné, a Nyírő Gyula Kórház munkaügyi osztályának munkatársa. – A munkavállalási engedélyt egy évre adják. Ha hosszabbítani szeretnénk, már hatvan nappal előbb megpróbáljuk jelezni, hogy 2-3 dolgozóra van szükségünk, nehogy véletlenül egy magyar munkavállaló bejelentkezésével megszakadjon az itt dolgozó külfödiek munkaviszonya. Új munkaerő esetén szükség van annak intézményi igazolására, hogy az állást nem sikerült magyar állampolgárral betölteni, az intézmény alapító okiratának másolatára, az iskolai végzettséget igazoló diplomára és az orvosi alkalmassági vizsgálat eredményére. A munkavállalási csak a tartózkodási engedéllyel együtt érvényes, ami a konzulátuson hosszabbítható; lakcímbejelentő, taj-szám és adószám persze ehhez is kell. Ha mindezt egyedül kellene a dolgozóknak beszerezniük, az akár több hónapjukba is beletelne. Nekünk ebben már gyakorlatunk van, hiszen hatvan külföldi munkavállaló ügye – orvosoké, ápolóké vegyesen – nyugszik a vastag kartotékokban.”

Orvos segédápoló

A vonatkozó törvények értelmében hiába van a külföldieknek orvosi szakképesítésük, a diploma honosítása nélkül legfeljebb segédápolóként helyezkedhetnek el. Egészségügyi szakirányú képesítés nélkül a nem magyar állampolgár viszont segédápolóként sem dolgozhat (nem kapnak ugyanis munkavállalási engedélyt), pedig a jelenlegi premizálási rendszerben ezeknek a helyeknek a betöltése megoldhatatlan a bevonásuk nélkül. Érdekes, hogy a nyelvtudás viszont nem feltétel, bár általában magyarokról van szó. „A 970 dolgozónkból százas nagyságrendben foglalkoztatunk nem magyar munkavállalókat. A többség Romániából jött, de vannak ukrán és szlovák dolgozóink is – mondja Hajdicsné dr. Papp Anna, a Fővárosi Szent István Kórház és Rendelőintézet ápolási igazgatója. – 2001/2002-ben a román törvények még lehetőséget adtak rá, hogy a sepsiszentgyörgyi egészségügyi iskola diákjai (évente húszan-huszonöten) nálunk végezzék a szakmai gyakorlatukat. Sajnos a szerződéses kapcsolat ebben a formában megszűnt. Ma is érkeznek azonban tőlük diplomával rendelkező asszisztensek, akiknek a szakképzettsége az E kategóriás felsőfokú szakápoló végzettségnek felel meg. Közülük legalább húszan-harmincan dolgoznak a különböző osztályainkon.”

Házi ötletbörze, nyelvészek és nemzetközi védjegytanácsadók

A nagy külföldi gyógyszergyárak szívesen bíznak meg marketingtanácsadókat készítményeik elnevezésével. Nem ritka, hogy dollárszázezreket költenek, mire megszületik a megfelelő márkanév. A magyar gyártók ezzel szemben kizárólag házon belül született ötletekkel állnak elő, és idehaza nem ismertek olyan divattrendek, amelyek bizonyos hangzású szavakat vagy kezdőbetűket preferálnának a névadáskor.

Egy nemzetközi felmérés szerint az Aspirin (Bayer) a világ legismertebb gyógyszervédjegye. A legnagyobb médiafigyelmet viszont minden bizonnyal a Pfizer potencianövelője keltette. A Viagra a természet csodáját szimbolizáló vízesés (Niagara) hangalakját idézi (erről bővebben a Bonyolult játszma című cikkünkben olvashatnak – a szerk.), s nem mellesleg új korszakot nyitott a gyógyszervédjegyek történetében. Az A, majd a Z kezdőbetűs nevek után ugyanis divatba hozta a V-s védjegyeket. A hatalmas marketingkampánnyal bevezetett elnevezés születésénél nemzetközi védjegytanácsadó bábáskodott (Interbrand Wood), az eredmény pedig érezhetően más, mint amikor klasszika-filológusok gyötrik az agyukat mozaikszavakon.

A magyar gyártók, bár saját kútfőből dolgoznak, ugyanazokat a marketing- és jogi szempontokat veszik figyelembe, mint a „nagyok”. Mivel a hazai gyógyszeripar már jóval a rendszerváltozás előtt szeretett volna jelen lenni a külföldi piacokon, a szereplőknek alapos iparjogvédelmi ismeretekre kellett szert tenniük. A szellemi tulajdon védelme nem véletlenül olyan fejlett ezen a területen, vélik a szakértők.

Orvos és nem orvos természetgyógyászok a paragrafusok hálójában

A rendszerváltás után tömegesen startoltak rá – eleinte főleg külföldiek: orosz és kínai specialisták – arra az új pénzkereseti lehetőségre, amit a természetgyógyászat kínált. Érthetően nagy volt az érdeklődés az újszerűnek ható gyógyító eljárások, életvezetési elvek iránt, hiszen mindezt korábban mély hallgatás övezte.

A természetgyógyászok a kilencvenes évek derekáig tisztázatlan jogi környezetben működtek: annak ellenére, hogy számos orvos volt közöttük, tevékenységük a Büntető Törvénykönyv 285. paragrafusa értelmében végső soron kuruzslásnak számított. A megítélést nehezítette, hogy az orvostársadalom nem alakított ki árnyalt állásfoglalást a természetgyógyászat körébe tartozó eljárásokról, lévén hogy azokat nagyrészt nem is ismerte.

Az 1997-es kormányrendelet az úgynevezett nem konvencionális gyógyító eljárásokat kiegészítő (komplementer), bizonyos esetekben helyettesítő módszerekként definiálta. A kormányrendeletre épülő népjóléti miniszteri rendelet (NM 11/1997.) a felsorolt 22 propedeutika közül a komplexnek vélt vagy invazív 12-t orvosi képesítéshez kötötte. Emellett korlátozta a nem orvos gyógyítók kompetenciáját, akik csak az orvosokkal szorosan együttműködve fejthetik ki tevékenységüket. Alapelvként kimondta: bármilyen gyógyító tevékenységet csak megfelelő végzettséggel, az ÁNTSZ területileg illetékes hivatala által alkalmasnak ítélt rendelőben lehet végezni. A rendelet területekre lebontva leírta, milyen különböző szintű vizsgákat kell letenni a működési engedélyek megszerzéséhez. Egészségügyi diplomások és szakpszichológusok számára az egyetemeknek, főiskoláknak kellett kiírniuk a vizsgákat és megszerveznük a képzést. A nem orvos felső-, illetve középfokú végzettségűek képzési helyét a rendelet nem határozta meg, de szabályozta a vizsgakövetelményeket, és a vizsgáztatással az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetet (ETI) bízta meg. A jogalkotásban részt vett 15-20 „elsőgenerációs” természetgyógyász, és a lapunk által megszólaltatottak szerint nemzetközi összehasonlításban is példátlanul sok természetgyógyászati tevékenységet sikerült bevonni a rendeleti körbe. 

Egészségügyi szabadalmak

Április 26-án ünneplik a Szellemi Tulajdon Világnapját. Ezért úgy gondoltuk, talán érdemes szemügyre venni a jelenlegi magyar szürke állomány feltalálói aktivitását. Ha a számokat nézzük, a kép nem túlságosan szívderítő. Az 1989. évi adatokhoz képest az egymillió főre jutó szabadalmak száma mára a felére csökkent. Már a '90-es évek végére alig érte el az évi ezer darabot, miközben – a külföldieknek köszönhetően – nőtt a szabadalmi bejegyzések száma. Az innovációs aktivitás csökkenése az orvosi, gyógyászati újítások terén ugyanúgy megmutatkozik, mint a találmányok megvalósulásával kapcsolatos összes probléma: ha a hazai fejlesztő nem talál rövid időn belül gyártót, általában képtelen fizetni a szellemi termék jogi védelmét, elveszik az oltalom, és az újítás közkincsé válik. Ennek ellenére itt is akad néhány találmány, amely megérdemli a figyelmet, és előnyei már érvényesültek vagy hamarosan megmutatkozhatnak a hétköznapokban. Dr. Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének (MAFE) főtitkára szerint komoly gond, hogy nem fűződik anyagi érdek a feltaláláshoz, így idehaza igencsak lohadni kezd az alkotószenvedély lángja.

Véleménye szerint az sem segít, ha szabadalmakról, különösen orvosi segédeszközökről, gyógyászati eljárásokról és termékekről korán elterjed: nagyszerű, korszakos találmány. „Minden újításnak be kell járnia a maga útját, az orvosi műszereknek is meg kell állniuk a helyüket a gyógyászatban, ezért a sajtó is lehetne visszafogottabb, nem kéne minden innovációt szenzációként tálalnia.” Lapunk ezért inkább az elmúlt évtized érvényes, megadott, magyar, orvoslással kapcsolatos szabadalmaiból ismertet néhányat.

A tesztre a Magyar Szabadalmi Hivatal adatbankjából (PIPACS) a diagnosztikai, sebészeti eszközökkel kapcsolatos áruosztályt választottuk, ahol a fenti definíciónak az elmúlt húsz évben mindössze harminc szabadalom felelt meg. Az újabbak közül a legismertebb eszköz talán a kullancseltávolító kanál, dr. Kapiller Zoltán találmánya (a feltalálóval készített interjúnkat lapunk 5. számában olvashatták – a szerk.)

Kabulban a magyarok

Két orvos (egy mellkassebész, egy belgyógyász-mentőorvos), két szakápoló, két aneszteziológus szakasszisztens és három logisztikai munkatárs csatlakozott ahhoz a két magyar főtiszthez, akik január vége óta Kabulban dolgoznak a nemzetközi katonai misszió operatív irányításában. A magyar orvoscsoport abban a 200–250 beteg ellátására alkalmas német mobil kórházban tevékenykedik, amely az afganisztáni nemzetközi NATO-alakulat egészségügyi ellátásáért felelős. Ez az intézmény fogadja az afgán végrehajtó hatalom vezető tisztségviselőit és a diplomáciai külképviseletek munkatársait is. A magyar orvosok nemcsak a tábor területén dolgoznak, esetenként a városban kell ellátniuk feladataikat. A magyaroknak egy nemzetközi alakulatban kell megállniuk a helyüket: a kórház állománya francia, belga, holland, luxemburgi, litván és cseh szakemberekből verbuválódott.