hirdetés
hirdetés
2024. július. 03., szerda - Kornél, Soma.
hirdetés

Fókuszban az alternatív gyógyászat

Orvos és nem orvos természetgyógyászok a paragrafusok hálójában

A rendszerváltás után tömegesen startoltak rá – eleinte főleg külföldiek: orosz és kínai specialisták – arra az új pénzkereseti lehetőségre, amit a természetgyógyászat kínált. Érthetően nagy volt az érdeklődés az újszerűnek ható gyógyító eljárások, életvezetési elvek iránt, hiszen mindezt korábban mély hallgatás övezte.

A természetgyógyászok a kilencvenes évek derekáig tisztázatlan jogi környezetben működtek: annak ellenére, hogy számos orvos volt közöttük, tevékenységük a Büntető Törvénykönyv 285. paragrafusa értelmében végső soron kuruzslásnak számított. A megítélést nehezítette, hogy az orvostársadalom nem alakított ki árnyalt állásfoglalást a természetgyógyászat körébe tartozó eljárásokról, lévén hogy azokat nagyrészt nem is ismerte.

Az 1997-es kormányrendelet az úgynevezett nem konvencionális gyógyító eljárásokat kiegészítő (komplementer), bizonyos esetekben helyettesítő módszerekként definiálta. A kormányrendeletre épülő népjóléti miniszteri rendelet (NM 11/1997.) a felsorolt 22 propedeutika közül a komplexnek vélt vagy invazív 12-t orvosi képesítéshez kötötte. Emellett korlátozta a nem orvos gyógyítók kompetenciáját, akik csak az orvosokkal szorosan együttműködve fejthetik ki tevékenységüket. Alapelvként kimondta: bármilyen gyógyító tevékenységet csak megfelelő végzettséggel, az ÁNTSZ területileg illetékes hivatala által alkalmasnak ítélt rendelőben lehet végezni. A rendelet területekre lebontva leírta, milyen különböző szintű vizsgákat kell letenni a működési engedélyek megszerzéséhez. Egészségügyi diplomások és szakpszichológusok számára az egyetemeknek, főiskoláknak kellett kiírniuk a vizsgákat és megszerveznük a képzést. A nem orvos felső-, illetve középfokú végzettségűek képzési helyét a rendelet nem határozta meg, de szabályozta a vizsgakövetelményeket, és a vizsgáztatással az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetet (ETI) bízta meg. A jogalkotásban részt vett 15-20 „elsőgenerációs” természetgyógyász, és a lapunk által megszólaltatottak szerint nemzetközi összehasonlításban is példátlanul sok természetgyógyászati tevékenységet sikerült bevonni a rendeleti körbe. 

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
Bogár Zsolt
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés