Bevándorló gyógyítók

Az elhelyezkedés rögös útja

Az egészségügy bizonyos területein tapasztalható jelentős munkaerőhiányt sokhelyütt külföldi vendégmunkások alkalmazásával próbálják enyhíteni. Noha a kórházak legtöbbször elégedettek a munkájukkal, foglalkoztatásukat megnehezíti, hogy a feltételek teljesítése hosszadalmas és bürokratikus, a külföldi orvosdiplomások pedig akár évekig is kénytelenek az eredeti szakképzettségüktől eltérő, alacsonyabb munkakörben tevékenykedni.

„A kórházak a munkaerőigényüket a foglalkoztatási hely alapján illetékes munkaügyi központnál jelentik be, de külföldiek csak akkor kaphatnak munkát, ha az üres helyeket magyar munkavállalókkal nem tudják 30 napon belül betölteni – vezeti be lapunkat az eljárás rejtelmeibe Farkas Dezsőné, a Nyírő Gyula Kórház munkaügyi osztályának munkatársa. – A munkavállalási engedélyt egy évre adják. Ha hosszabbítani szeretnénk, már hatvan nappal előbb megpróbáljuk jelezni, hogy 2-3 dolgozóra van szükségünk, nehogy véletlenül egy magyar munkavállaló bejelentkezésével megszakadjon az itt dolgozó külfödiek munkaviszonya. Új munkaerő esetén szükség van annak intézményi igazolására, hogy az állást nem sikerült magyar állampolgárral betölteni, az intézmény alapító okiratának másolatára, az iskolai végzettséget igazoló diplomára és az orvosi alkalmassági vizsgálat eredményére. A munkavállalási csak a tartózkodási engedéllyel együtt érvényes, ami a konzulátuson hosszabbítható; lakcímbejelentő, taj-szám és adószám persze ehhez is kell. Ha mindezt egyedül kellene a dolgozóknak beszerezniük, az akár több hónapjukba is beletelne. Nekünk ebben már gyakorlatunk van, hiszen hatvan külföldi munkavállaló ügye – orvosoké, ápolóké vegyesen – nyugszik a vastag kartotékokban.”

Orvos segédápoló

A vonatkozó törvények értelmében hiába van a külföldieknek orvosi szakképesítésük, a diploma honosítása nélkül legfeljebb segédápolóként helyezkedhetnek el. Egészségügyi szakirányú képesítés nélkül a nem magyar állampolgár viszont segédápolóként sem dolgozhat (nem kapnak ugyanis munkavállalási engedélyt), pedig a jelenlegi premizálási rendszerben ezeknek a helyeknek a betöltése megoldhatatlan a bevonásuk nélkül. Érdekes, hogy a nyelvtudás viszont nem feltétel, bár általában magyarokról van szó. „A 970 dolgozónkból százas nagyságrendben foglalkoztatunk nem magyar munkavállalókat. A többség Romániából jött, de vannak ukrán és szlovák dolgozóink is – mondja Hajdicsné dr. Papp Anna, a Fővárosi Szent István Kórház és Rendelőintézet ápolási igazgatója. – 2001/2002-ben a román törvények még lehetőséget adtak rá, hogy a sepsiszentgyörgyi egészségügyi iskola diákjai (évente húszan-huszonöten) nálunk végezzék a szakmai gyakorlatukat. Sajnos a szerződéses kapcsolat ebben a formában megszűnt. Ma is érkeznek azonban tőlük diplomával rendelkező asszisztensek, akiknek a szakképzettsége az E kategóriás felsőfokú szakápoló végzettségnek felel meg. Közülük legalább húszan-harmincan dolgoznak a különböző osztályainkon.”