Lankadó alkotókedv

Egészségügyi szabadalmak

Április 26-án ünneplik a Szellemi Tulajdon Világnapját. Ezért úgy gondoltuk, talán érdemes szemügyre venni a jelenlegi magyar szürke állomány feltalálói aktivitását. Ha a számokat nézzük, a kép nem túlságosan szívderítő. Az 1989. évi adatokhoz képest az egymillió főre jutó szabadalmak száma mára a felére csökkent. Már a '90-es évek végére alig érte el az évi ezer darabot, miközben – a külföldieknek köszönhetően – nőtt a szabadalmi bejegyzések száma. Az innovációs aktivitás csökkenése az orvosi, gyógyászati újítások terén ugyanúgy megmutatkozik, mint a találmányok megvalósulásával kapcsolatos összes probléma: ha a hazai fejlesztő nem talál rövid időn belül gyártót, általában képtelen fizetni a szellemi termék jogi védelmét, elveszik az oltalom, és az újítás közkincsé válik. Ennek ellenére itt is akad néhány találmány, amely megérdemli a figyelmet, és előnyei már érvényesültek vagy hamarosan megmutatkozhatnak a hétköznapokban. Dr. Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének (MAFE) főtitkára szerint komoly gond, hogy nem fűződik anyagi érdek a feltaláláshoz, így idehaza igencsak lohadni kezd az alkotószenvedély lángja.

Véleménye szerint az sem segít, ha szabadalmakról, különösen orvosi segédeszközökről, gyógyászati eljárásokról és termékekről korán elterjed: nagyszerű, korszakos találmány. „Minden újításnak be kell járnia a maga útját, az orvosi műszereknek is meg kell állniuk a helyüket a gyógyászatban, ezért a sajtó is lehetne visszafogottabb, nem kéne minden innovációt szenzációként tálalnia.” Lapunk ezért inkább az elmúlt évtized érvényes, megadott, magyar, orvoslással kapcsolatos szabadalmaiból ismertet néhányat.

A tesztre a Magyar Szabadalmi Hivatal adatbankjából (PIPACS) a diagnosztikai, sebészeti eszközökkel kapcsolatos áruosztályt választottuk, ahol a fenti definíciónak az elmúlt húsz évben mindössze harminc szabadalom felelt meg. Az újabbak közül a legismertebb eszköz talán a kullancseltávolító kanál, dr. Kapiller Zoltán találmánya (a feltalálóval készített interjúnkat lapunk 5. számában olvashatták – a szerk.)