Pálmai Erika cikkei

Gönczöl Katalin a csőlátás veszélyességéről

Társadalmunk egyik legaggasztóbb problémája a fiatalkorú bűnözők növekvő aránya. Többségüket a szegénység, a kitaszítottság löki erre az útra. Gönczöl Katalin, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa annak a szakmai és politikai összefogásnak a stratégiáját vázolja fel beszélgetésünkben, amelyet összefoglaló néven bűnmegelőzésnek szoktunk nevezni.

Mivel magyarázható, hogy a fiatalok között olyan sok a bűnelkövető?

– Tulajdonképpen csökkent a fiatalkorú bűnözők száma, de mert a fiatal népesség fogyóban van, társadalmi jelenlétükhöz képest mégis növekedett a bűncselekményeket elkövetők aránya. Ha a felelősségre nem vonható 14 éven aluli gyermekeket is hozzászámolom, akkor évente nagyjából 16 ezer gyermekről beszélünk. Szomorú, hogy egyre fiatalabb korban kezdődik a bűnözői pályafutás, és úgy tűnik, az első bűncselekmények is egyre súlyosabbak. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyerekek több mint fele hátrányos helyzetű.  Az ő életüket a szegénység, a munkanélküliséggel együtt járó gondok jellemzik. A gyermekszegénység jelentősen gerjeszti a bűnözői utánpótlást, ami jól látszik regionális viszonylatban is: Északkelet-Magyarország például egybefüggően bűnkibocsátó, a fiatalkorúak szempontjából is, miközben a nyugati megyék inkább bűnbefogadóak, vagyis ott az országos átlagnál több bűncselekményt követnek el. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például 240 ezer lakosból közel annyi fiatal kerül szembe a büntető törvénnyel, mint Budapesten az 1,8 millióból.

Mi dönti el, hogy valaki elkövető lesz vagy áldozat?

– A kirekesztés, kirekesztettség önmagában bűngerjesztő folyamat. A diszkrimináció pedig fokozott mértékben az – bűnelkövetői és áldozati oldalon is. Könnyebben válnak bűnelkövetővé, de bűncselekmény áldozatává is az etnikai kisebbséghez tartozók, a hajléktalanok, a szegények, a szakképzetlenek, a szociálisan hátrányos helyzetűek, fogyatékosok vagy bármiféle egyéb módon megbélyegzettek. Egészen fiatal korban nagyon nehéz megállapítani, miért válik deviáns viselkedésűvé egy gyerek. Ha csavarog az iskolából, annak számtalan oka lehet. Előfordulhat, hogy családi erőszak áldozata, akit folyamatosan sanyargatnak, katonás fegyelemre kényszerítenek, vagy elhanyagolják, és nem a szülei nevelik, hanem a televízió. A szegregáció, a szülői felügyelet hiánya is bűngerjesztő hatású, és nemcsak bűnelkövetők, hanem áldozatok is kikerülnek az ilyen családokból. Elkeserítő adat, hogy évről évre 12-13 ezer gyerek válik bűncselekmény áldozatává. A statisztikákból az is kiderül, hogy sok a téves előítélet a fiatalokkal szemben, főként a legidősebb korosztály körében. El kellene oszlatni azt a tévhitet, hogy minden gyermek bűnöző, aki kicsit más, kicsit gondozatlanabb vagy kicsit elevenebb, mint a többség.

Az igazságos ítélet nem pénz kérdése

Szociológiai felmérések szerint az élet szinte minden területén találkozhatunk előítélettel Magyarországon. A bíróságokat is bármikor megvádolhatják azzal, hogy diszkriminatív döntést hoznak – véli Sándor Zsuzsa büntetőbíró, a Fővárosi Bíróság szóvivője. Holott a bírónak az ítélet meghozatalakor mindenfajta előítéletet ki kell rekesztenie a tárgyalóteremből. Beszélgetésünk során szó esik arról is, miért törölték a törvényből az újszülött megölésének fogalmát, és hogy az orvostudomány milyen nélkülözhetetlen a jog számára.

A Roma Sajtóközpont munkatársai által készített rejtett kamerás felvételek szerint lehet, hogy egyes kórházakban hátrányosan megkülönböztetik a roma kismamákat.

– Tűrhetetlen, ha ez igaz. Különböző felmérések, kutatások szerint a magyar társadalom lényegesen előítéletesebb, mint egy unióbeli. Tulajdonképpen az élet minden területén tapasztalunk előítéletet, még ott is, ahol kifejezetten ügyelnek arra, hogy ennek semmiféle jele ne legyen.

Akkor a diszkrimináció vádja akár a bírákkal szemben is megfogalmazódhat?

– Természetesen ilyen hír is szárnyra kaphat. Más kérdés, hogy igaz-e. A bírói kart alkotó 2400 ember is ebben az országban él. Nyilván mindannyian törekszünk arra, hogy előítélet-mentesen gondolkozzunk és ítélkezzünk. De szociológiai szempontból nem hiszem, hogy a bírók különböznének a magyar polgárok átlagától.

A csekély anyagi és erkölcsi megbecsülés miatt kézenfekvő lehet a kérdés: jó ma bírónak lenni?

– Erre csak nagyon személyes választ lehet adni. Én büszke vagyok arra, hogy bíróként dolgozom. Igazán jól azonban akkor érezném magam, ha a tömérdek adminisztrációs és egyéb feladat helyett, amelyek rengeteg időt vesznek el az érdemi munkától, csak és kizárólag az ítélkezésre koncentrálhatnék. Nekem főleg egy olyan stáb hiányzik, amely előkészítené és segítené a bírói munkát. Azt tartanám ideálisnak, ha a bírók egy olyan, 3-4 fős csapatban dolgoznának, amelyben lenne egy jegyző, egy fogalmazó, egy bírósági titkár és egy „jogtechnikus”. Jó volna, ha minden bírónak és segítőjének lenne számítógépe. Pénz kellene a rendkívül rossz állapotban lévő bírósági épületek felújításához is, hiszen néhány irodában már alig elviselhetőek a munkakörülmények. Azt hiszem, a fizetés rendezése – ami szintén fontos kérdés – az idén a kétszer 25 százalékos emeléssel már megindult.

Az igazságszolgáltatás nyilvánossága

Célunk: olyan tájékoztatási rendszert kialakítani, amely az igazság tekintélyét is növeli – jelentette ki Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke annak kapcsán, hogy bemutatta a legfőbb bírói fórum három új szóvivőjét.

Az igazságszolgáltatás számára fontos a sajtó, hiszen a bíróságok működését elsősorban a média ellenőrizheti – nyilatkozta a közelmúltban Lomnici Zoltán. A Legfelsőbb Bíróság elnöke egyúttal hangsúlyozta – és példákkal is igazolta –, hogy a bíróságok komolyan veszik a nyilvánosságot. Hiszen a hiteles és pontos tájékoztatás segítheti a testületek tekintélyének növelését is. A bíróságok és a nyilvánosság kapcsolata úgy került ismét a figyelem középpontjába, hogy az Eötvös Károly Intézet legutóbbi állásfoglalásában az igazságügyi tájékoztatás hiányosságaira, illetve a bíróságok nehezen átlátható működésére hívta fel a figyelmet. A Majtényi László volt adatvédelmi biztos vezette közpolitikai intézet szerint ma Magyarországon lehetetlen teljes egészében megismerni az ítélkezési gyakorlatot – az ítéletekből csak annyi tudható meg, amennyit a bíróságok jónak látnak a közvélemény elé tárni. Az Eötvös Károly Intézet ellenben úgy véli, hozzáférhetővé kell tenni a felsőbíróságok ítéleteit a jogkereső közönség és a sajtó számára – természetesen az érintettek magánéletének megóvása mellett. Az intézet állásfoglalása szerint a törvény az állam egyik legmagasabb státusú képviselőjét, a bírót nem foszthatja meg a vélemény és a szólás szabadságától sem.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke egyetért mind az állásfoglalással, mind az abban foglalt ajánlásokkal. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a hatályos jogszabályok egyelőre nem teszik lehetővé ezeknek a követelményeknek a teljesítését. Ma ugyanis a törvény megtiltja a bírónak, hogy nyilatkozzon: kizárólag a bíróság elnöke és az általa kijelölt személyek adhatnak tájékoztatást az egyes ügyekről. A határozatok közzétételét pedig szigorú adatvédelmi szabályok teszik lehetetlenné, hiszen perek tömkelegét zúdítaná magára a Legfelsőbb Bíróság, ha ezeket nem szerkesztett formában hoznák nyilvánosságra. Az viszont, hogy minden határozatot megszerkesszenek, a jelenlegi létszám mellett kivihetetlen. Éppen ezért vélekedett úgy Lomnici Zoltán, hogy Magyarországon túlzottan szigorúak az adatvédelmi szabályok. Szerkesztett formában jelenleg több mint száz elvi jelentőségű ügyben hozott ítélet került fel a Legfelsőbb Bíróság honlapjára. Ezek között van a Tocsik-perben meglehetősen sok vitát kiváltó jogerős döntés is.

Nem lesz nyáron ítélkezési szünet

Budapesten, Pécsett és Szegeden már megalakultak, bár működni csak júniustól kezdenek a táblabíróságok. A Legfelsőbb Bíróságon megkezdték az ügyek átadását az ítélőtábláknak, és megállapodás született arról is, hogy az új bírósági fórumokon nem lesz nyári ítélkezési szünet.

A több mint fél évszázad múltán visszaállított táblabíróságoktól a szakértők egyrészt az ítélkezés felgyorsítását várják, másrészt a Legfelsőbb Bíróság mentesítését a fellebbezési ügyek terhe alól. A régi-új jogintézmények ott folytatnak majd regionális ítélkezési gyakorlatot, ahol elődeik működtek 1890 és 1950 között. Valamennyi bonyolultabb, éppen ezért időigényesebb ügyet első fokon a megyei bíróságok tárgyalják majd – a táblák az ő döntéseiket bírálják felül. Mivel ezek tisztán fellebbviteli bíróságok lesznek, feltehetően gyorsabban megszületnek a jogerős határozatok. Ráadásul kezdetben három, majd később öt régióban válik egységessé az ítélkezési gyakorlat (két év múlva, 2005. január 1-jétől a debreceni és a győri ítélőtábla is megkezdi működését). Ezáltal a Legfelsőbb Bíróság köny-nyebb helyzetbe kerül, hiszen csak a három régió egysége felett kell majd őrködnie. A szakértők szerint a gyorsaságot már az idén megérzik az állampolgárok, hiszen a jogszabályi változásoknak köszönhetően azok az ügyek, amelyek 2002. július elseje után érkeztek a Legfelsőbb Bíróságra, átkerülnek a táblákhoz.