Virág Tamás cikkei

„A dolgok csak igen lassan haladnak előre”

Jóllehet sok kérdésben megosztja a társadalmat, mégis vitathatatlan, hogy az eltelt egy évtizedben kevés szervezet harcolt olyan elszántan és kitartóan azért, hogy az emberek maguk irányíthassák sorsukat, mint a Társaság a Szabadságjogokért. A TASZ ügyvivőjével, Fridli Judittal beszélgettünk.

Idén tízéves a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevet viselő szervezet, amelynek megalakulása óta ön az ügyvivője. Mi indokolta a szervezet létrehozását?

– A TASZ életre hívásakor már évek óta foglalkoztunk pszichiátriai betegek és drogfüggők jogi segítésével, amelynek intézményes formája hazánkban elsőként az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben általunk működtetett jogsegélyszolgálat volt. Ottani munkánk során szembesültünk azzal, hogy sok a joghézag. Egyértelműen látszott például, hogy törvényben kell szabályozni az orvos-beteg kapcsolatot. Szükségesnek tartottuk egy olyan független szervezet megalakítását, amely kellő súllyal képviseli véleményünket, és állandóan jelen van a közéletben. Ez egybeesett azzal a rendszerváltás utáni demokratikus lendülettel, amikor megkezdődött a hazai törvények európai szintre hozása.

Az egészségügyről akkor még egy 1972-es törvény rendelkezett, amelyet nehezen tarthattunk európai felfogásúnak.

– Valóban, az egészségügyi törvény ugyan rendelkezett az egészségügyi ellátásról, de arról már nem, hogy az állampolgárok hogyan dönthetnek önmagukról. Láttuk, nagyon komoly fellépésre lesz szükség, amíg a hiányzó szabályok megszületnek. Azzal is számoltunk, hogy sok speciális élethelyzettel találkozunk, amelynek érintettjei idővel majd maguk is felléphetnek saját érdekeik képviseletében, de akkoriban még kevés esély volt arra, hogy például egy HIV-pozitív vagy pszichiátriai kezelés alatt álló személy, vállalva önmagát, kiálljon jogaiért a nyilvánosság elé. Ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy egyes betegségek – például a fertőző kórok, a mentális működés zavarai – olykor szabadságkorlátozó intézkedések alapjául szolgálhatnak, némelyik akár a döntési képességet is csorbíthatja. Mindezen okokból és az egyéni szabadságjogok érvényesülése szempontjából alapvető fontosságúnak tartottuk, hogy az egészségügyben is megszülessenek az egyén szabad döntését támogató és annak teret adó rendelkezések.

Egészségügyi adatvédelem ma és holnap

Az ellátásszervezésről szóló törvénytervezet nyomán ismét előtérbe került az egészségügyi adatok védelme. Az ombudsmani hivatal szerint bár most is akadnak problémák, ezek eltörpülnek amellett, hogy a tervek szerint a jövőben bankok, biztosítótársaságok is hozzáférhetnének a betegekkel kapcsolatos információkhoz.

– Az egészségügyi, illetve az egészségügyi adatkezelési törvény elfogadásáig nem volt rutinszerű gyakorlat, hogy a páciens hozzáférjen a személyes adataihoz – mondja Zombor Ferenc, az adatvédelmi biztos irodájának főosztályvezetője. – Ezt okozhatták félelmek is, de mára ezen túl van az orvosszakma, kialakult a tájékoztatás, az adatok kiszolgáltatásának rendszere, amiben nagy szerepük van a kórházi adatvédelmi felelősöknek, akik a hatósági adatkérések jogszerűségének megállapításában is segítséget nyújtanak. Továbbra is probléma azonban, ha a rendőrség egy-egy bűncselekmény felderítése érdekében – főleg pszichiátriai osztályok esetében – valamennyi beteg adatát kéri, vagy az, ha egy kórtermi lopásnál igényt tartanak a szobatársak adataira, holott ez jogszerűtlen.

A hatályos jogszabályok szerint – ritka kivételektől eltekintve – mindenkinek joga van megismerni a testi és lelki állapotára, betegségére vonatkozó adatokat, beletekinthet az ezzel kapcsolatos iratokba, és azokról másolatot is kérhet. A tájékoztatás a közeli hozzátartozót is megilleti, de a beteg közülük bárkit kizárhat ebből a körből. Az adatokkal kapcsolatos titoktartási kötelezettség valamennyi egészségügyi dolgozót érinti, az intézmények az egészségügyi hálózaton kívülre csak a beteg hozzájárulásával továbbíthatnak adatot. Ugyanakkor az intézmények kötelesek adatot szolgáltatni a társadalombiztosítási igazgatási szerveknek, közegészségügyi hatóságoknak, de megkereshetik őket szabálysértési, közigazgatási hatósági vagy polgári eljárás keretében is. Az ombudsmani hivatal ezért is szorgalmazta, hogy az adatvédelmi felelősök az egészségügyi intézményeken túl is kezdjék meg munkájukat a „nagy adatkezelő” szervezeteknél.

Készülőben a szolidaritási alaptörvény

Szolidaritási alaptörvényt készít a kabinet, amely átalakítja az intézményi ellátások és a juttatások, segélyek rendszerét is. Elsőként az adósságkezelésről és a segélyezésről döntenek, a komplex törvényjavaslat várhatóan egy év múlva kerülhet az Országgyűlés elé.

A szociális ellátórendszer folyamatosan bővült az elmúlt időszakban, ennek ellenére több alapprobléma megoldatlan maradt. A Szociális Szakmai Szövetség év elején közzétett „Gyorsjelentés a szegényedésről”  című tanulmánya szerint sok településen tapasztalható a szociális szolgáltatások leépülése. Emellett évről évre kevesebb pénz jut segélyezésre a nemzeti össztermékből, miközben ezek a jövedelmek létfontosságúak a munkaerőpiacról kiszorulók számára. A gyorsjelentés sürgeti, hogy már az átfogó reformok előtt tegyék meg a szegénység mélyülését megakadályozó lépéseket.

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban külön projektiroda dolgozik „A Szociális Törvény Lehetséges Megújítása és a Szociális Igazgatás Demokratikus, Távlatos Fejlesztése”  című, röviden SZOLID-ként ismert programon belül az új törvény előkészítésén. „Amikor a civil szervezetekkel egyeztettünk, számtalan, a szociális ellátórendszert érintő probléma merült fel. Megpróbáltunk ezekre a szakma képviselőivel közösen megoldást találni, de kiderült, hogy az apró változtatások már nem elégségesek”  – tájékoztatta lapunkat Göncz Kinga, a tárca politikai államtitkára. Az 1993-ban elfogadott, eddig hatvan alkalommal módosított szociális törvényt egy kódexszerű szabályozás váltaná fel, amely felsorolná az összes alapvető fogalmat, a szolgáltatásokra jogosultság és a hozzáférés feltételeit, a jogorvoslat kérdéseit, valamint a szükséges források biztosításának rendszerét is.

Februárban tíz új háziorvosi centrum nyílik hajléktalanoknak, és a rendelők mellett mozgó orvosi szolgálatok és betegszobák is segítik a fedél nélkül élők gyógyulását. Továbbra is probléma viszont, hogy kevés az ápolást biztosító intézmény, és gyakran nincs hol lábadozniuk a betegeknek a kórházi kezelés után. A szaktárca a közeljövőben teszi közzé a hajléktalanellátási koncepció vitaanyagát.

Egy kormányrendelet módosítása nyomán ettől a hónaptól Budapesten négy, további hat városban pedig egy-egy, kifejezetten hajléktalanokat ellátó háziorvosi rendelő működését finanszírozza kiemelten az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A rendelőintézetek a nap 24 órájában fogadnak betegeket. Mellettük mozgó orvosi szolgálat is dolgozik (ennek költségeit – részben – ugyancsak téríti az OEP). Ez utóbbival a valóban az utcán élő, szociális ellátást nem igénylő hajléktalanok kezelése is könnyebbé válik. „Elsősorban nem az utcai gyógyítás a célunk, hanem az, hogy visszanyerjük az otthontalanok bizalmát, és ebben nagy szerepük lehet a segítőkész orvosoknak” – mondta lapunknak Vecsei Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztos. Kulcskérdés ugyanis, hogy a segíteni szándékozók az utcai szociális munka során kapcsolatot tudnak-e létesíteni a hajléktalannal, kialakul-e az együttműködés, és szükség esetén sikerül-e őt eljuttatni a megfelelő intézménybe.

Non-stop orvosi szolgálat

Az új rendelőket az OEP az ellátás típusának megfelelő átlagfinanszírozáshoz képest csaknem a duplájával támogatja, így tudják fenntartani a munkához nélkülözhetetlen, főként a lábadozást szolgáló betegszobákat is. A hajléktalanokat ellátó szervezetek reményei szerint a rendelők és a betegszobák segítségével megoldódhat azoknak a fedél nélküli embereknek az ellátása, akik „otthonukba bocsáthatók” lennének, ám miután ilyennel nem rendelkeznek, csak az utcára mehetnének, ahol viszont igencsak kérdéses a felépülésük. Ezek az intézmények arra is lehetőséget nyújtanak, hogy néhány napig megfigyeljék a pácienseket, és ha szükséges, továbbküldjék őket valamelyik kórházba.

Előreláthatólag májustól lehet pályázni az EU-pénzekre

Mintegy 27 milliárd forintot fordíthat Magyarország egészségügyi fejlesztésekre 2006-ig az Európai Unió Strukturális Alapjai révén. Ebből 20 milliárd konkrétan az Európai Regionális Fejlesztési Alapból érkezik, a fennmaradó összeg forrása a tervezett nemzeti társfinanszírozás, amelyből 4,7 milliárdot biztosít a központi költségvetés, 2 milliárdot pedig helyi önerőből kell fedezni.

A támogatás felhasználását a Nemzeti Fejlesztési Terv tartalmazza, amely a társadalmilag és gazdaságilag legelmaradottabb régiókra koncentrál. Kiemelt szerepet kap az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése, ezen belül regionális kardiovaszkuláris, onkológiai központok létrehozása; térségi szűrő-, diagnosztikai centrumok létesítése és rehabilitációs, ápolási központok kialakítása. A kialakítandó központok az elképzelések szerint területileg koordinált ellátásszervezést és szakmai hátteret biztosítanak a térség egészségügyi szolgáltatóinak – végső soron az új egészségügyi reform központi elemét, az irányított betegellátást szolgálják.