Civilek az emberi jogokért

„A dolgok csak igen lassan haladnak előre”

Jóllehet sok kérdésben megosztja a társadalmat, mégis vitathatatlan, hogy az eltelt egy évtizedben kevés szervezet harcolt olyan elszántan és kitartóan azért, hogy az emberek maguk irányíthassák sorsukat, mint a Társaság a Szabadságjogokért. A TASZ ügyvivőjével, Fridli Judittal beszélgettünk.

Idén tízéves a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevet viselő szervezet, amelynek megalakulása óta ön az ügyvivője. Mi indokolta a szervezet létrehozását?

– A TASZ életre hívásakor már évek óta foglalkoztunk pszichiátriai betegek és drogfüggők jogi segítésével, amelynek intézményes formája hazánkban elsőként az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben általunk működtetett jogsegélyszolgálat volt. Ottani munkánk során szembesültünk azzal, hogy sok a joghézag. Egyértelműen látszott például, hogy törvényben kell szabályozni az orvos-beteg kapcsolatot. Szükségesnek tartottuk egy olyan független szervezet megalakítását, amely kellő súllyal képviseli véleményünket, és állandóan jelen van a közéletben. Ez egybeesett azzal a rendszerváltás utáni demokratikus lendülettel, amikor megkezdődött a hazai törvények európai szintre hozása.

Az egészségügyről akkor még egy 1972-es törvény rendelkezett, amelyet nehezen tarthattunk európai felfogásúnak.

– Valóban, az egészségügyi törvény ugyan rendelkezett az egészségügyi ellátásról, de arról már nem, hogy az állampolgárok hogyan dönthetnek önmagukról. Láttuk, nagyon komoly fellépésre lesz szükség, amíg a hiányzó szabályok megszületnek. Azzal is számoltunk, hogy sok speciális élethelyzettel találkozunk, amelynek érintettjei idővel majd maguk is felléphetnek saját érdekeik képviseletében, de akkoriban még kevés esély volt arra, hogy például egy HIV-pozitív vagy pszichiátriai kezelés alatt álló személy, vállalva önmagát, kiálljon jogaiért a nyilvánosság elé. Ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy egyes betegségek – például a fertőző kórok, a mentális működés zavarai – olykor szabadságkorlátozó intézkedések alapjául szolgálhatnak, némelyik akár a döntési képességet is csorbíthatja. Mindezen okokból és az egyéni szabadságjogok érvényesülése szempontjából alapvető fontosságúnak tartottuk, hogy az egészségügyben is megszülessenek az egyén szabad döntését támogató és annak teret adó rendelkezések.