Dr. Ádám Anita cikkei

Ragaszkodnak a szigorúbb európai standardokhoz

Bár az aneszteziológia és intenzív terápia továbbra is hiányszakmának minősül Magyarországon, az utóbbi években népszerűvé vált a végzett orvostanhallgatók körében; ismét több rezidens jelentkezik, hogy elsajátítsa ezt a szakterületet. Mindez legalábbis reményt jelent arra nézve, hogy előbb-utóbb megoldódnak a szakma és így óhatatlanul a betegek hosszú évek óta tapasztalt gondjai. Addig azonban maradnak a tények: dr. Janecskó Máriának, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium új elnökének adatai szerint hazánkban jelenleg 1400-1500 szakorvost tartanak nyilván, csakhogy nem mindannyian dolgoznak e területen. A hiány évek óta 15-20 százalék körüli. Több mint egy évtizede köztudott, hogy elöregedett műszerekkel kénytelenek dolgozni (lásd keretes írásunkat), amelyen a ’90-es években történt gépcsere javított ugyan, de a helyzet összességében továbbra sem kielégítő. 

A szakmai kollégium az országos intézettel és az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társasággal közösen ismét felmérést készít, s az új adatokkal várhatóan még az ősszel, újra a szaktárcához fordul segítségért. Amikor ugyanis a grémium ajánlást tesz, állást foglal egy-egy szakmai kérdésben, ragaszkodik az európai uniós standardokhoz, amelyek szigorúbbak a hazaiaknál.

Kockázatcsökkentés ómega-3-mal

Az ómega-3-zsírsavak fogyasztásának szerepelnie kell a szívinfarktus szekunder prevenciójában. A British Medical Journal (2004;328:30–35) nemrég összefoglalta az ezt megerősítő indokokat.

Jelentősen csökkent a koszorúér-betegség mortalitása azok körében, akik a szívinfarktus után orvosi tanácsra több halat és halolajtartalmú étrend-kiegészítőt fogyasztanak. Ezt több klinikai vizsgálat (DART, GISSI-Prevenzione) eredményei is megerősítették. A DART (Diet And Reinfarction Trial) 2033 résztvevőinek összmortalitása 29 százalékkal csökkent, ha a betegeknek röviddel szívinfarktusuk után halfogyasztást javasoltak, és a tanácsot meg is fogadták. A kedvező eredmény az ómega-3-zsírsavaknak köszönhető, amelyek többféle mechanizmussal fejtik ki kardioprotektív hatásukat.

A sejtkultúrában és állatkísérletekben már régebben bizonyított antiaritmiás hatást a humán vizsgálatok során is megfigyelték. Az ómega-3-zsírsavak képesek beépülni az érfali plakkokba, vastag fibrózus fedőréteget alakítanak ki rajtuk, ezáltal kevésbé hajlamosak a rupturára.

Idősebb nők is elkezdhetik

Rendszeres testmozgást és a 25 alatti testtömegindex megtartását ajánlják a nőknek az International Agency for Research on Cancer munkatársai, mert így jelentősen csökkenthető az emlőrák kockázata. Elkezdeni sosem késő: a posztmenopauzában végzett mozgás is protektív hatású.

Humán és állatkísérletes vizsgálatokból tudjuk, hogy számos életviteli tényező befolyásolja az emlő élettani és kórélettani működését. Az International Agency for Research on Cancer (IARC) nemrég közzétett irodalmi áttekintése szerint (The Oncologist, 2003; 8:326–334) az emlőrákesetek 25 százalékának a túlsúlyosság és a mozgásszegény életmód az oka. Túlsúly esetén 50–250 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakul ki emlőrák a posztmenopauzában.

Jelentős vizsgálatok

Az American Cancer Society kohorszvizsgálatában 495 477 nő vett részt. Az átlagosan 16 éves követés után megállapították, hogy az emlőrák okozta mortalitás kockázata az obezitás mértékével szignifikánsan emelkedett. A nők testtömegindexének (BMI) összehasonlításakor a mortalitás relatív kockázata a 25-ös vagy kisebb BMI-értékhez tartozó rizikószinthez viszonyítva 1,34 volt a 25–29,9-es BMI-határok között, 1,63 a 30–34,9-es értékek között, míg 40-es testtömegindex felett 2,12-re nőtt.

Parkinson-kór – a gégész szemével

A hang fátyolossá válását minden tankönyv megemlíti a Parkinson-kór tünetei között. Mégis ritkán gondolunk arra, hogy a gégész is tud javítani a parkinsonosok életminőségén.

A Parkinson-kórban szenvedő betegek életminőségét a sok egyéb tünet mellett a hangképzés és az artikuláció zavarai is nehezítik. Egyes vizsgálatok szerint minden ötödik Parkinson-kóros betegnél gégetremor lép fel. Laringoendoszkóppal a vizsgált betegek közel 50 százalékánál észlelték a hangrés tökéletlen záródását. Ugyancsak minden második betegnél derült fény a recessus supraglotticus hipertrófiájára, illetve a musculus vocalis atrófiájára. A gége alapos vizsgálata hozzájárulhat a betegség korai diagnosztizálásához is, ugyanis számos esetben a hangadási és a hangredőmozgási zavarok a Parkinson-kór első tünetei. Ezért előfordulhat, hogy elsőként a gégész veti fel a betegség lehetőségét.

A betegek optimális kezelésének és rehabilitációjának megválasztásában fontos szerepe van tehát a foniáternek. Pontosabban lenne. Dr. Balázs Boglárka, a Szent János Kórház foniáter főorvosa szerint a felnőtt betegek foniátriai ellátása általában is rossznak mondható, nemcsak a Parkinson-kórban szenvedők ellátása körül észlelhetők hiányok. Az egész országban összesen 10-12 foniáter orvos dolgozik, ők is elsősorban Budapesten. A megyeszékhelyeken nincs foniátriai rendelés.

Veszélyezteti a terhességet

Egy dán vizsgálat során hét éven át vizsgálták a terhesség alatti kávéfogyasztás, valamint a halvaszületés és a csecsemőhalál közötti összefüggést. A halvaszületés kockázata az elfogyasztott csésze kávék számával párhuzamosan nőtt.

A kávé hatásainak nagy részéért felelős koffein megnöveli a katecholaminok kiáramlását az anyai mellékveséből, vazokonstrikciót okozva az uteroplacentáris erekben, ami magzati hypoxiához vezethet. Másrészt közvetlen hatást gyakorol a magzat kardiovaszkuláris rendszerére, s ez tachycardiában és ritmuszavarokban nyilvánul meg. A terhesség alatti koffeinbevitel következtében gyakrabban fordul elő spontán abortusz, illetve alacsony születési súly. Egyes vizsgálatok szerint terhes majmoknál a nagy dózisú koffein növeli a halvaszületés rizikóját.

Dán kutatók a terhesség alatti kávéfogyasztás és a halvaszületés, illetve a csecsemőhalál kockázata közötti összefüggést mérték fel. A kismamák kérdőívet töltöttek ki a terhességük 16. hetében. A kérdéssor az általános és a nőgyógyászati anamnézisre, az anya életkorára, a terhesség előtti és az első trimeszter alatti dohányzási szokásokra, a terhesség ideje alatti alkoholfogyasztásra, a kávé-, tea- és a kólafogyasztásra, a családi állapotra, az iskolai végzettségre, illetve a foglalkoztatottságra vonatkozott. A kávéfogyasztás mértéke alapján a vizsgálatban részt vevőket négy csoportra osztották: egyáltalán nem ivott kávét 43 százalék, egy-három csészével fogyasztott naponta 34 százalék, 18 százalék négy-hét adag feketét ivott, míg 5 százalék napi több mint nyolc csésze kávé fogyasztásáról számolt be. A halvaszületés kockázata az elfogyasztott csésze kávék számával párhuzamosan nőtt. A napi négy-hét csésze kávét fogyasztók körében 80 százalékkal emelkedett a magzat halvaszületésének rizikója a nem kávézókhoz képest, míg a nyolc csészénél többet elfogyasztóknál ez az érték 300 százalék volt! A csecsemőhalál előfordulásának aránya az utóbbi csoportban a kétszeresére növekedett. Az ebben a csoportban szereplő nők az idősebb korosztályhoz tartoztak, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, valamint nagyobb valószínűséggel regisztráltak náluk dohányzást, illetve alkoholfogyasztást. Ennek ismeretében feltételezték, hogy az életvitel egyéb jellemzői hozzájárulhatnak a kávéfogyasztás magzatkárosító hatásához.