Csupor Dezső cikkei

Bonaparte Napóleon halálának körülményeit mindig vitatták. Eddig a legvalószínűbb oknak az arzénmérgezést és a gyomorkarcinómát tartották, azonban a legújabb farmakológiai felfedezések árnyalhatják a képet.

A világhódító francia császár életének utolsó éveit saját naplójából jól ismerjük: súlyosbodtak emésztési panaszai, visszatérő hányinger és hányás gyötörte. Halálának körülményeiről orvosa és udvartartásának tagjai számoltak be. Végrendeletének megfelelően felboncolták. Orvosa, aki gyakorlott kórboncnok volt, fekélyes, regionálisan invazív gyomorkarcinómát diagnosztizált. De vajon ez a betegség, vagy a panaszok enyhítését célzó kezelés okozta a halált? Az újabb feltételezések szerint több más tényezővel együtt ez utóbbi végzett vele. Francesco Mari és munkatársai 2004 augusztusában megjelent közleményükben (Journal of the Royal Society of Medicine 2004;97:397–399.) legalábbis ezt állítják.

Chest júliusi számában közzétett, húszéves követési idejű vizsgálat eredményei szerint az asztmában szenvedő betegek körében fokozott mértékben alakult ki krónikus obstruktív tüdőbetegség.

Rizikófaktora-e az asztma a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kialakulásának? Bár a két betegség patofiziológiája és klinikai képe jelentősen eltér egymástól, közös jellemzőiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen például a légúti obstrukció, amely asztma esetén reverzibilis, COPD-ben azonban progresszív és általában irreverzibilis. A jelentős különbségek mellett a légzésfunkció folyamatos csökkenése és a légutak hiperreaktivitása mindkét betegség jellemző tünete, amelyek miatt a két betegség, különösen idős betegek esetén, nehezen különíthető el egymástól.

Új lehetőség az antibiotikum-rezisztencia kivédésére

Az első, kezdetben mindenhatónak gondolt antibiotikum felfedezését követő eufória néhány évtizeden belül szertefoszlott: a rezisztencia beszűkítette a penicillin – és azóta sok újabb antibiotikum – hatásspektrumát. A rezisztens törzsek számát csak fokozza a felesleges gyógyszerrendelés. Rövid ideje azonban létezik egy módszer, amellyel könnyen meghatározható, hogy baktériumok okozzák-e a lázas betegséget.

A természetes és a primer rezisztenciát egyéni szinten nem tudjuk befolyásolni, de a másodlagos rezisztencia ellen tehetünk, hiszen a beteg jó együttműködése esetén ez csak akkor alakul ki, ha nem megfelelő szert adunk, vagy a megfelelőt túl rövid ideig, esetleg kis dózisban alkalmazzuk. Ideális esetben a beteg csak akkor szed antibiotikumot, ha bizonyítottan bakteriális fertőzésben szenved, sőt a kórokozót is meghatároztuk a kezelés megkezdése előtt. A napi gyakorlatban azonban lázas betegség esetén sokszor vírusfertőzésre is antibiotikumot adunk, a technikai nehézségek (időigény, a laboratórium távolsága stb.) pedig néha még a legjobb szándék esetén is gátolják a szakszerű eljárást. Ha egyszerűen, gyorsan és olcsón meg lehetne határozni, hogy a betegséget bakteriális fertőzés okozza-e, talán megfékezhetnénk az antibiotikum-rezisztenciát.

Az új lehetőség

Egy viszonylag új módszerrel könynyen meghatározható, hogy baktériumok okozzák-e a betegséget. Alapja, hogy a bakteriális fertőzés indikátor vegyületei kimutathatók a beteg véréből. Az újdonságot az jelenti, hogy sikerült olyan vegyületre bukkanni, amelynek jelenléte specifikus, kimutatása pedig viszonylag könnyű. Ez a prokalcitonin. A bakteriális fertőzések során a vérben megemelkedik a kalcitonin-prekurzorok szintje, így a prokalcitoniné is, amelynek egyszerűen és gyorsan elvégezhető szintmeghatározásán alapul a módszer.

Koleszterinszint-csökkentés vízzel

Az ásványvizek két legtöbbet vizsgált összetevője a kalcium és a magnézium. A nátriumot eddig többnyire annyival intéztük el, hogy vérnyomás-növelő hatása miatt lehetőleg minél kevesebb legyen belőle. Lehet, hogy rosszul gondoltuk?

Nem döntik meg, de legalább árnyalják egy spanyol munkacsoport eredményei azt a leegyszerűsítő elképzelést, amely szerint a sok nátriumot tartalmazó étrend fokozza a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. Szerintük az ésszerű mértékű nátriumbevitelnek preventív értéke van.

A víz dietetikai szerepe sokáig nem kapott hangsúlyt, 1999-ben jelent meg először a hetven év felettieknek ajánlott táplálkozási piramisban az egyéb táplálékok mellett a víz (lásd az ábrát). A kardiovaszkuláris betegségek gyakorisága és az ivóvíz minősége közötti kapcsolatot is csak az elmúlt 30 évben kezdték vizsgálni, mind ez idáig azonban inkább epidemiológiai, mint klinikai adatok támasztják alá, hogy az elfogyasztott víz ásványianyag-tartalma összefügg a szélütés gyakoriságával és a lipidanyagcsere mutatóival. Az 1990-es évek végétől több közlemény jelent meg, amelyek szerzői az ásványokban gazdag vizek hatását vizsgálták a vér lipoprotein-koncentrációjára. Az eredmények alapján feltételezni lehetett, hogy az elfogyasztott víz a kardiovaszkuláris kockázatot is befolyásolja.

Schoppen és munkatársai (J Nutr 2004;134:1058–1063) posztmenopauzában lévő nők bevonásával vizsgálták a szív- és érrendszeri hatásokat két, egyenként két hónapos vizsgálati szakaszban. Az első során a résztvevőknek naponta egy liter, kevés ásványi anyagot tartalmazó ásványvizet kellett elfogyasztaniuk, amelyet a második két hónapban sok ásványi anyagot tartalmazó vízre cseréltek. Az utóbbiban bőven volt hidrogén-karbonát (30-szoros mennyiség a „kontroll” vízhez képest), nátrium (124-szeres mennyiség) és klór (102-szeres mennyiség). A vizsgálat során rendszeresen ellenőrizték a résztvevők táplálkozási szokásait, testtömegét, vérnyomását, valamint a táplálék minőségi és mennyiségi összetételét. Ezek egyike sem változott a vizsgálati periódusban.

Új magyar eljárás allergiás rhinitisben

Az allergiás betegek számának növekedésével és az oki kezelés bizonytalanságai miatt jelentős szerephez juthat a rhino-fototerápia. A szénanátha egyik leghatékonyabb kezelési eljárásának vélt módszer magyar találmány.

A betegség valamennyi tünetét enyhíti és nagymértékben javítja a betegek életminőségét – nyilatkozta a Rhinolight néven ismert eljárásról a szegedi feltalálócsoport vezetője, dr. Kemény Lajos tanszékvezető egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának igazgatója. A professzortól megtudtuk: az ötletet az adta, hogy a bőrgyógyászok számos kórképben (például psoriasis, ekcéma) alkalmaznak különböző intenzitású és hullámhosszú fényt. A rhinitis allergica kezelésében azonban nem bizonyultak kellően hatásosnak a dermatológiában bevált hullámhosszak. Az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék munkatársainak bevonásával a kutatócsoportnak sikerült kidolgoznia az optimális – megfelelő intenzitású és hullámhosszú – fénytartományt. Az eredmény a nemzetközi szabadalom és a készülék, amely gyökeresen megváltoztathatja a szénanátha kezeléséről kialakult képet. Az eddigi klinikai vizsgálatok alapján az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága a módszert orvosi eljárássá minősítette.

A terápia során 310–650 nm hullámhosszú fénnyel világítanak be a beteg orrnyílásába. A látható és UV-A tartományba tartozó fény enyhe orrszárazságot okoz, ám ezenkívül más nemkívánatos következményét nem észlelték. A kezelés orrnyílásonként 3–5 percig tartó bevilágításból áll, amit hetente 2-4 alkalommal végeznek. Az eredmény az UV-A fény immunszuppresszív és toleranciát indukáló hatásán alapul. A kezelés során alkalmazott fény bizonyítottan gátolja az allergén által kiváltott hisztaminfelszabadulást a hízósejtekből, csökkenti az eozinofil sejtek interleukintermelését, továbbá apoptózist indukál az orrnyálkahártyát infiltráló sejtekben. Az elméleti háttér felderítése után várható volt a kezelés kedvező hatása, amelyet humán vizsgálatokkal kellett igazolni.

A gyógynövények széles körű gyógyhatásának hallatán bárki azt gondolhatja, hogy a reklámozott vagy dicsőített termékek gyógyhatású készítmények, vagy éppen gyógyszerek. A legszigorúbb kategóriába, vagyis a gyógyszerek közé eddig egyetlen Aloe vera (Aloe barbadensis Miller) tartalmú termék sem került be Magyarországon. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet mindössze két esetben adott ki engedélyt Aloe verát tartalmazó gyógyhatású készítményre. A termékek túlnyomó része OÉTI-engedéllyel rendelkezik, amelyhez nem szükséges gyógyhatást bizonyítani. Ezek után felmerül a kérdés, hogy valójában mire jó és mennyire hatékony gyógynövény az Aloe vera.

Az Aloe vera hatását több mechanizmussal magyarázzák. A gél csökkenti a hisztamin képződését, illetve a bradikinin és a tromboxán aktivitását. A hatás talán legjelentősebb komponense a gél poliszacharid-tartalmának, különösen az acemannánnak tulajdonítható, amely immunstimuláns, és számos kedvező hatása van (serkenti a T-limfociták és a makrofágok működését).

Nápolyi poszterek

Az idén októberben Nápolyban rendezték meg a harmadik olyan nemzetközi szimpóziumot, amely a természetes hatóanyagokkal foglalkozott (International Symposium on Natural Drugs). A. Can és munkatársai két poszteren számoltak be az Aloe vera gél káros hatásairól. Az első vizsgálat során 2-es típusú diabetesben szenvedő egerek kaptak Aloe vera gélt. A gél tartós adása növelte a szérum lipidkoncentrációját és a szívizom lipidperoxidációját, ezáltal fokozta az atherosclerosis és a diabeteses szövődmények kialakulásának kockázatát. A másik vizsgálatban az egerek bőrében mutattak ki fokozott lipidperoxidációt az A. vera tartós, orális adagolása után. Az eredmények, bár nem utalnak egyértelműen arra, hogy a növény géljének humán alkalmazása káros lenne, óvatosságra intenek.

Új esély a daganatgyógyászatban

A Szegedi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézetében évtizedek óta kutatják a rákos betegek életének meghosszabbíthatóságát. A kutatócsoport vezetője szerint belátható időn belül kifejleszthető a hatásos gyógyszer – kérdés azonban, hogy a magyar csapat lesz-e a befutó.

A daganatos betegségek többségében ma sincs megfelelő terápiás eszköz a kezünkben, és ami van, az sem tökéletes. A kemoterápia például gyakran hatástalannak bizonyul a tumorsejtek kemoterapeutikumok ellen kialakult rezisztenciája miatt. Ez számos biokémiai mechanizmus eredménye lehet, és gyakran több, szerkezetileg hasonló vagy különböző gyógyszer hatására lép fel. A széles spektrumú (multidrug-) rezisztencia közvetlen oka a gyógyszerek csökkent intracelluláris koncentrációja. A rezisztens sejtek által szintetizált és membránjukban felhalmozódó energiadependens effluxpumpa a terápiás szint alá csökkenti a daganat elleni szerek sejten belüli koncentrációját.

Szegedi effluxpumpa-kutatások

A Szegedi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézetében dolgozó Molnár József professzor évtizedek óta a rákos betegek túlélési esélyeinek meghosszabbítását kutatja. Az 1970-es évek végén a rákellenes kemoterapeutikumok hatásosságát vizsgálta in vivo. A multidrug-rezisztencia (MDR) felfedezése óta intézete kiemelkedő központja e téma kutatásának. A kísérletek ma már humán MDR1-génnel transzformált egértumor- és emberi colon-, prosztata-, here-, tüdő- és emlőkarcinóma-sejtekkel folynak. Több ezer vegyület hatásosságát vizsgálták meg. Az egyetem más intézeteivel, a Központi Kémiai Kutatóintézettel, az Országos Onkológiai Intézettel, valamint a pécsi és a debreceni orvosegyetemmel együttműködve szintetikus és természetes anyagok vizsgálatára is sor került. Amerikai és japán kooperációk mellett Molnár József az európai COST projekt (Cooperation in Science and Technology) MDR-kutatásainak vezetője.