SZÁSZI JÚLIA cikkei

Némelyik nyári fesztivál azt igazolja, hogy igenis szembe lehet szállni a hagyományos „nagyágyúkkal”, színvonalas programmal, jó szervezéssel be lehet csalogatni a közönséget, és még csak nagy reklámkiadással sem jár a dolog – elég a szájhagyomány.

És előrelátható: ha nem sikerül megakadályozni az elvándorlást, hamarosan súlyos orvoshiány sújtja majd az osztrák egészségügyet.

A cél egyértelmű. A betegek érdekeit képviselő ügyész, az Osztrák Orvosi Kamara, de az orvostársadalom sem akar mást, mint azt, hogy az orvosi segítségre szorulókat az arra hivatottak a legtökéletesebben lássák el, vagyis az egészségügy mindenki megelégedésére szolgáljon.

A bécsieknek az Operaház mindig is szívügyük volt, aki nem zenerajongóként, az a Város e fontos jelképére figyelve követi, mi történik a Ringen.

  Az év vége Bécsben korán kezdődik: már karácsonyi díszben áll az osztrák főváros. A fényár, az égőfüzérek, az utcák fölött keresztben kifeszített és kivilágított karácsonyi motívumok csak kísérőzene a pazar kirakatok mellé. Az ünnepvárás hangulatát mesebeli kulturális kínálat fokozza.

  Az adventi vasarok mar november kozepe ota varjak a latogatokat, koztuk a legnagyobb es a legszebb a Varoshaza elotti teren, a Burgtheaterrel szemben talalhato. Ennek hagyomanya a 13. szazadig kovetheto: Albrecht csaszar 1294-ben adomanyozta a kereskedoknek es az iparosoknak az arusitas privilegiumat, s ezzel megteremtette . a varos polgarainak jobb ellatasa erdekeben . magat a vasart. A 16. szazadban Tamas-vasarnak hivtak . ekkor mar kivonultak portekajukkal a mezeskalacsarusok is. A nagy valtozas . amely a karacsony ujfele megunneplesevel jart egyutt . 1814-ben, a Becsi Kongresszus idejen tortent. Azota ajandek is kerul a fa ala, ezert aztan jocskan bovult a kinalat . igaz, ekkoriban az egyik szep belvarosi ter volt a helyszin. A Varoshaza, ez a gyonyoru csipkes epulet 1975 ota adja a hangulatos hatteret, a lenyeget pedig az 1984-ben kapott uj nev fejezi ki: adventi varazslat. Az iden 28 meter magas fa all kozepen, ez a salzburgi Wildkogel ajandeka; korulotte a rengeteg alpesi hazacskakban puncs es forralt bor, hozzaillo harapnivalo, es ezernyi apro csecsebecse is kaphato. A gyermekeknek kulonleges programokat kinalnak (az epuleten belul is); az osfakat pedig mesediszitessel ruhaztak fol, ami onmagaban is alkalmat ad a bameszkodasra.
   Csak csodalni lehet a becsi varosatyak fantaziajat, es persze azt az elszant nagyvonalusagot, amellyel otleteiket megvalositjak. Minden evben dusabb es vonzobb az advent es a karacsony-szilveszter az osztrak fovarosban.
   Az idei szenzacio ketsegkivul Woody Allen es az Eddy Davis New Orleans Jazz Band follepese december 23-an a Stadthalleban. Woody Allennek (aki Budapesten december 27-en a Sportarenaban jatszik) Ausztriaban is sok a rajongoja, es minden ujsagolvaso, tevenezo tudja, hogy a szineszrendezo rendszeresen egyutt muzsikal a bandaval New Yorkban.
  A Christmas in Vienna mas tipusu zenet kinal. Bar az igazi nagy show-t . a Domingo.Netrebko. Villazon enekharmas estjet . .ellopta?h a labdarugo Europa-bajnoksag, melynek zaronapjan lepnek fel ok harman a schonbrunni kastelyban, azert az idei karacsonyi koncert is figyelemre melto a Musikvereinben. Jose Cura, Elina Garanc.a es mas nagy nevek olvashatok a programban, amelyen Haydn-, Mozart-, es hagyomanyos karacsonyi dalok szerepelnek.
   Az Ujevi Koncert 68 eve a becsi evkezdet hagyomanya, amelyet a vilag szamos orszagaban sok millioan neznek es hallgatnak. Rekordnak szamit, hogy a Becsi Filharmonikusokat vezenylo francia Georges Pretre szemelyeben januar elsejen minden eddiginel idosebb, 83 esztendos karmester all a pulpituson. Ő pontosan negyvenot evvel ezelott debutalt Becsben. A karmester szemelye mindig befolyasolja a musort: az iden a ket Strauss . apa es fia . huszonegy muve mellett a Napoleon-indulo, a Parizsi keringo es a Versaillesgalopp is felcsendul majd. Ez lesz egyebkent az otvenedik ujevi koncert, amelyet az osztrak televizio kozvetit (a kettes csatorna, nehogy illetektelenek kulfoldon kalozkodhassanak, hiszen a kozvetites jogat busas dijert lehet csak megvasarolni . ahogy teszi is evek ota a vilag valamennyi emlitesre erdemes adoja).
   A becsi Operahaz . ugyancsak hagyomanyosan . meg karacsony elott, december 18-an, majd a ket unnep kozott, 28-an es 30-an a Diotorot tuzi musorara, Harangozo Gyula, az itteni balettigazgato koreografiajaban, parades szereposztasban. Max es Moric, a novemberben bemutatott uj balett szinten a gyermekeknek szol, de a felnottekre is gondolnak: december 26-atol megy a Bajaderok.
   Az advent, a karacsony es az ujev kozti idoszak muzeumi kinalata is unnepinek mondhato. A Kunsthistorisches Museum Tizian-kiallitassal csabitja a klasszikus kepzomuveszet kedveloit. A tarlat a festo kesei muveire osszpontosit, es januar 6-ig tart nyitva. A muzeumok magas szinvonalu versengese immar allandosult Becsben . ezuttal az ember szive talan az Albertina fele huz. Nemcsak azert, mert a Monet-tol Picassoig cimu kiallitas oly tokeletes attekintest nyujt a klasszikus modernrol, hanem azert is, mert ezek a remekmuvek . a megtekintheto 300-on kivul meg vagy ketszaz . meghatarozatlan idore, vagyis akar orokke a muzeumban maradnak. Herbert Batliner, a lathatoan remek izlesu es tehetos liechtensteini gyujto bizonyara nem veletlenul szemelte ki az Albertinat a kepek uj otthonanak: alkalmas allaguk megovasara, es sokan lathatjak. A nagyvonalu szponzor a klasszikus modern mualkotasokat nem az alkoto nemzeti hovatartozasa szerint vasarolta; egy idoben erdeklodese az orosz kepzomuveszet fele fordult, ezert az Albertina felso emeleten ott vannak Malevics es Kandinszkij kepei is.
   A Belvedere tematikus kiallitasa, a .Becs.Parizs: Van Gogh, Cezanne es az osztrak modern cimu kiallitas a ket orszag kepzomuveszete kozotti kolcsonhatast hivatott bizonyitani. Nemcsak a franciak befolyasoltak a szecesszio alkotoit, hanem a Szajna partjan is beepultek bizonyos, osztraknak tekintett jellegzetessegek a kor muveszetebe. Ha a tematika neha kicsit eroltetettnek is tunik, karpotolnak erte a gyonyoru alkotasok, es a helyszin, az Also- Belvedere pompasan helyreallitott helyisegei, ezer negyzetmeteren. Savoyai Jeno gyonyoru barokk nyari palotajanak ez az also traktusa teljes pompajaban, a megujult kertresszel es a felso palotara nyilo kilatassal fogadja a latogatokat.
  A Leopold muzeum kiallitasa a ket vilaghaboru kozotti osztrak kepzomuveszetet mutatja be. Ugyanitt lathato a hezagpotlonak is tekintheto cseh kiallitas: Mucha, Grund es C. apek kepeinek tobbsege magangyujtemenyekbol erkezett ide, es marad jovo ev elejeig.
    Becs Kina lazaban eg, s ez nemcsak a nyari olimpianak tudhato be, hanem az azsiai birodalom gazdasagi fejlodesenek es az ennek nyoman belendulo osztrak.kinai kapcsolatoknak. A kortars kinai kepzomuveszet izgalmas bemutatoja lathato a Muzeumi Negyed masik meghatarozo intezmenyeben, a Modern Muveszetek Muzeumaban (MUMOK). Akinek a karacsonyi bevasarlasok idejen a muzeumokra nem jut ideje, nem marad le vegleg: a tarlatok legtobbje februar elejeig tart nyitva, a pontos idopontot a honlapok kozlik.

Ausztriában – akárcsak másutt a világon – veszteségesek az egészségbiztosítási pénztárak, így költségvetési támogatásra szorulnak. Az idén év végére várhatóan mintegy 240 millió euró hiányt halmoznak fel. A profitérdekelt cégek egyre gyakrabban próbálkoznak a szolgáltatások körének szűkítésével.

Ausztriában az üzleti biztosítók magánbiztosítási konstrukciókat csak az alapszolgáltatási csomagon kívül eső szolgáltatások finanszírozására, a kiemelt hotelszolgáltatás garantálására, illetve a szabad orvosválasztás érdekében kínálnak. (Az alapszolgáltatási csomag részeként ingyenes a megelőzés és a gyógyítás – néhány éve a pszichoterápia is.) A kizárólag kötelező alapbiztosítással rendelkezők nem választhatnak, ha valamilyen bonyolult kezelésnél mégis ragaszkodnak egy-egy jó hírű specialistához, az illetőt csak a magánrendelőjén keresztül, honorárium ellenében kérhetik fel a kezelésre. (A választott orvos azután saját kórházába utalja a páciensét, ahol az alapellátás ugyancsak jár, csak magánorvosként tevékenykedő kezelőorvosa díját kell megfizetnie.) Hozzájárulást kell fizetni gyógyüdülőkúra igénybevételekor, illetve a fogpótlásokért, fogászati kezelésekért is.

   Csak a tehetősebbek
   A komplex kiegészítő biztosítást csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak. A térítési díj mértéke és a csomagok tartalma egyenes arányban áll egymással: minél többet fizet valaki, annál professzionálisabb és szélesebb körű szolgáltatást várhat el a szolgáltatóktól; havi 55 és 65 euró között van a legolcsóbb biztosítás, 80-90 euróért viszont már magas szintű ellátásra számíthatnak a vásárlók.
  Az alacsonyabb szintű csomag önrészfizetési kötelezettséget feltételez: a naptári év első kórházi kezelésénél egy hatvanöt év feletti betegnek a havi díjon felül további egyszeri 700 eurót kell befizetnie. Magasabb havi díj esetén nincs önrész, sőt, ha az illető egész évben nem kerül kórházba, visszatérítést kap. Ha a magánbiztosítással rendelkező elégedett az alapcsomag részeként járó szolgáltatással vagy intézménnyel, lemondhat a kiegészítő biztosítása okán járó kiváltságairól is; ebben az esetben nem kell kifizetnie az önrészt, illetve megkapja az éves visszatérítést, ami a biztosítástól függően akár napi 60 euró is lehet.
   A pénztárválasztásnál döntő szempont lehet, hogy a társaságok esetenként eltérő mértékű önrészfizetési kötelezettséget írnak elő. A bécsi kassza a fogpótlásokért például a díj felét, a burgenlandi tartományi pénztár a negyedét, a köztisztviselők ellátására létrehozott pénztár viszont csak a 20 százalékát kéri.

   Piaci körkép
   Ausztriában az Uniqa a vezető társaság, a kiegészítő egészségbiztosítási piac 49 százalékát tudhatja magáénak – rajta kívül még mintegy hét biztosító kínálja szolgáltatásait. A magánbiztosítók legnagyobb kiadása a kórházi kezelési számlák kiegészítése, tavaly 700 millió euróval járultak hozzá a fekvőbeteg-ellátás finanszírozásához. A következő tétel a kórházi napidíj (97,6 millió euró), majd az orvosi honorárium (43 millió euró). Csaknem 40 milliót tesz ki a fogászati ellátás, s csökkenő arányban a gyógykúra-hozzájárulás, a gyógyszerek, a külföldi gyógykezelés finanszírozása, a táppénzkiegészítés és a temetési segély.
  Versenyezni, ügyfeleket átcsábítani leginkább új csomagokkal, innovációval lehet. Az Uniqa ezért például elsőként vezette be az ápolási biztosítást, és nagy reményeket fűz a daganatos betegek számára kifejlesztett csomaghoz. Igaz, hogy ez a normál díjnál 20, illetve 30 százalékkal többe kerül, de teljes körű szolgáltatást garantál. Ausztriában összesen egymillióan rendelkeznek a különleges osztálynak (Sonderklasse) nevezett kiegészítő biztosítással. Az Uniqa különleges osztályba sorolt biztosítás esetén fedezi a second opinion költségeit is. Emellett kitűnő megelőzési programokat kínál, s minden különleges osztályú biztosítással rendelkező automatikusan tagja a Vitalklub egyesületnek, amely előadásokkal, tanácsadással segíti a tagokat. Szinte magától értetődő a világméretű biztosítás: ha Ausztriában nincs megfelelő gyógymód egy betegségre, akkor az Uniqa biztosítottjai bárhol a világban igénybe vehetik a megfelelő kezelést.
 A három nagy osztrák biztosító egyesüléséből létrejött társaság piacvezető pozíciója jelentős előnyt jelent a kötvények értékesítésekor. A versenyben ugyanakkor nehéz egyedülálló termékkel maradni a piacon, hisz a többi biztosító általában azonnal előállítja az új konstrukció „generikus” változatát. A második legnagyobb, 22–25 százalékos piaci részesedéssel rendelkező Wiener Städtische például saját vonzerejeként hirdeti, hogy havi öteurós pluszdíjért világszerte érvényes kiegészítést kínál. Pedig ezt a szolgáltatást az Uniqa mellett a lényegesen kevesebb ügyféllel rendelkező Generali is ajánlja.

  Ki elégedett, ki nem?!
  Az ausztriai biztosítók és a biztosítottak elégedettek ezzel a rendszerrel. Az orvosok és a szolgáltatók azonban kénytelenek szembesülni azzal, hogy a profit érdekében a társaságok egyre gyakrabban próbálkoznak a szolgáltatások körének szűkítésével. Újabban a háziorvosok által rendelt 24 órás vérnyomás-monitorozás költségét nem fedezik, és szó van arról is, hogy a jövőben a laboránsok beteglátogatását – az otthoni vérvételt – sem fizetik majd. Minden beavatkozásnak pontos „ára” van: a beteglátogatás 29,72 euró, a vércukorszintmérés 7,56, a kisebb műtét (furunkulusfelnyitás) 12,60, az injekció beadása 2,52 eurót ér. Évek óta igyekeznek rábeszélni az orvosokat az olcsóbb szerek, a generikumok felírására – retorzió egyelőre nincs – és szüntelenül keresik a lehetőséget a további takarékoskodásra: gondolkodnak például azon, hogy a pénztár ne fizesse a kiskorúak alkoholizmus miatti sürgősségi ellátását, illetve utógondozását.

Nyár eleje óta dr. Walter Dorner az elnöke a harmincötezer orvos érdekeit képviselő Osztrák Orvosi Kamarának. A sebész végzettségű, 1984-ben az iraki–iráni háborút is megjárt katonaorvossal a szervezet belvárosi székházában a testület feladatairól, a legtöbb konfliktust kiváltó ártárgyalásokról beszélgettünk.

 Elnök úr, az országos köztestület vezetésén túl 1999 óta a bécsi tartományi kamarát is irányítja. Pozíciójából adódóan talán hallott a magyarországi reformfolyamatokról.
 – Igen, annál is inkább, mert szorosan kötődöm egy dél-burgenlandi, a magyar határhoz közel eső helységhez, ahol nyaralóm van. Vannak magyar orvos ismerőseim, barátaim, tudok a magyar egészségügy átalakítása körüli bonyodalmakról. Katonakórházi orvosként, majd igazgatóként a honvédség által fenntartott intézményeket ismertem. Kiválónak tartottam azokat; a rendszerváltáskor, 1989- ben a tulajdonosváltásból adódó bizonytalanság, a tétovázás nem tett jót, és a korábban remekül muködő kórházak tönkrementek. Pontosabb információkat az ősz folyamán remélek a magyar reformfolyamatokról, amikor magyar kollégám, dr. Éger István elnök úr Bécsbe látogat.

  Önöknél milyen feladatai vannak, hogyan épül fel a kamara szervezete?
 – A föderalisztikus berendezkedésu Ausztriában az egészségügy tartományi illetékesség, s ennek megfelelően az orvosi kamarák is tartományonkénti szervezetben muködnek. Egyik alapvető adminisztratív feladatunk a hivatás gyakorlásához elengedhetetlen, megkerülhetetlen orvosregisztrációs rendszer muködtetése. Tagjaink az első pillanattól kezdve számíthatnak arra, hogy a kamara ellátja az orvostársadalom valamennyi tagjának érdekképviseletét. Tevékenységünk sokrétu, tagjaink anyagi, egzisztenciális körülményeit éppúgy érinti, mint a szakmai vonatkozásokat, a minőségi munka feltételeit, avagy az etikai témákat. Utóbbi esetekben egyébként a testület döntése kötelező érvényu. Mivel sokrétu feladataink ellátásához szükségünk van egy jól szervezett apparátusra, az országos testületnél ötven, az általam irányított, bécsi tartományi kamaránál negyvennyolc főállású munkatárs dolgozik.

   Alkalmas arra a szervezet, hogy az eltérő foglalkoztatási jogviszony alapján dolgozó orvosok érdekeit hatékonyan képviselje?
  – A mai struktúra alapjait az 1998-ban elfogadott orvostörvény rögzíti, ami megfelel a mindennapi gyakorlatnak. Az eltérő érdekek miatt a sokrétu tagolás elengedhetetlen, ezért például a közjogi testületen belül külön tagozathoz tartoznak a kórházban dolgozó orvosok. Ez a szekció két részre oszlik, a kizárólag alkalmazottként foglalkoztatott, illetve a magánpraxist is folytató orvosokéra. Külön kamarájuk van a fogorvosoknak, különálló érdek-képviseleti tagozatot tartunk fenn az önálló praxist, körzeti rendelőt muködtető orvosok részére is. Ám ez az osztály is kettéágazik: az általános orvosokéra és a szakorvosokéra.

   Mennyibe kerül tagjaiknak a kötelező tagsági jogviszonyhoz kötött érdekképviselet?
 – Az általunk regisztrált orvosok egyrészt a tartományi, másfelől automatikusan az országos kamara tagjaivá is válnak, élvezve ennek minden előnyét, s viselve a következményeket. Utóbbi kétségkívül a kétféle tagdíjfizetési kötelezettség: az országos kamarai tagdíj évente átlag 240 euró körül van (ennek mértéke szakáganként valamelyest eltérő). A tartományi kamarák százalékos tagdíjat számítanak fel; a bécsi kamara tagjai – 11 ezren – bruttó jövedelmük 2,1 százalékát fizetik tagdíjként.

   A sokféle megbízatás közül melyik az, amelyik a legtöbb fejtörést, konfliktust okozza az önök számára?
 – A honoráriumokkal kapcsolatos tárgyalások minden évben nagy energiákat emészt fel. Ugyanis nekünk kell megállapodnunk a társadalombiztosítási főpénztárral a nem kórházban dolgozó orvosok honoráriumáról, vagyis a mi érdekérvényesítő képességünktől függ, hogy egy-egy beavatkozás fejében milyen összeget térít az illető orvosnak a biztosító. Ez komoly felelősség, gondoljon bele, csak a bécsi tartományban ezer-ezer házi,- illetve járóbetegek ellátására szakosodott praxist üzemeltető orvos és ugyanennyi fogorvos bevétele, gazdasági lehetősége múlik rajtunk. Az ártárgyalást követő sikeres megállapodást a kamara és a Társadalombiztosítási Főpénztár egyezménybe foglalja, s ezen díjtáblázat alapján szerződnek a biztosítók az orvosokkal; ettől nem lehet eltérni. A kórházi orvosok bére a kórháztulajdonos – ez esetenként a város, a szövetség, illetve a magántulajdonos – döntésétől függ, ebben az esetben a dolgozók érdekeit az üzemi tanács, a szakszervezet képviseli. A kórházak bevételéről a szolgáltató közvetlenül a pénztárral tárgyal.

   Milyen időközönként tárgyalják újra a szerződéseket?
  – A nem kórházban dolgozók esetében korábban egy-egy évre kötöttünk szerződést, majd áttértünk a kétéves érvényességre; most három évre szól a megállapodás. Kiszámíthatóbbnak, biztonságosabbnak tunik a hosszabb távú rendezés. A bécsi tárgyalások éppen mostanában kezdődtek a honoráriumokról.

  Mit szeretnének elérni?
 – A területi egészségpénztárral folytatandó megbeszélésre a kamara komplex követeléscsomagot terjeszt elő. Elsősorban a bürokrácia és az adminisztráció csökkentése a célunk, illetve szeretnénk elérni azt, hogy az elektronikus beteglapok (csipkártya) használata okozta többletfeladatok miatt fizessen külön, erre a tevékenységre kiegészítő díjat a biztosító. Fontos lenne az is, hogy a jogszabályalkotó írja elő a beteg beleegyezésének kikérését az elektronikus adatnyilvántartáshoz. Szeretnénk nyolcvan új, kórházi orvosi állást létrehozni és a honoráriumok emelésének mértékét is érintjük: jó volna, ha az orvosoknak fizetendő összeg legalább az inflációt követné.

  És mi a helyzet a magánkórházakkal, illetve a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező betegeket ellátó orvosokkal? E térítésről- honoráriumokról ki dönt?
 – A privát honoráriumokról is mi kötjük a megállapodást. Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor a beteg magánrendelőjében keresi fel az orvost. Ezt követően a páciens a számlát biztosítási kötvénye alapján vagy benyújtja a biztosítójához, vagy ennek hiányában kifizeti azt. Ugyanez vonatkozik a kórházi különszolgáltatásokra is, vagyis arra a honoráriumra, amit az orvos, illetve a kórház az általános biztosítás által nem fedezett szolgáltatásért kap. Nem tartozik például az általános biztosítási kedvezmények közé és a magánbiztosító – az általunk kialkudott ár szerint – fizeti annak költségét, ha a beteg ragaszkodik saját orvosához.

  A magánbiztosítótól kapott plusz honoráriumot ki kapja?
 – A kiegészítő kötvényből, illetve ennek hiányában a betegtől származó közvetlen bevételből 12 százalék automatikusan azt az intézményt illeti, ahol a választott orvos a mutétet végrehajtja. A fennmaradó rész 60 százalékát az érintett osztályvezető kapja, 40 százalék pedig megoszlik a magánbeteget operáló orvos és az ápolószemélyzet között. Az orvosoknak így érdekük fuződik a magánpraxishoz, az osztályvezetőknek pedig a minél népszerubb és jobb orvosok alkalmazásához.

Július elsejétől legalizálták Ausztriában a külföldről érkező ápolók tevékenységét, és az állam jelentős mértékben igyekszik átvállalni a terheket a rászorulóktól.

  Az ausztriai egészségügy legnagyobb gondja pillanatnyilag a rászorulók ápolása, legyen szó otthoni ellátásról, avagy intézménybeli gondozásról. Az igény egyre nagyobb, s az életkor egyébként örvendetes hosszabbodásával kiszámíthatóan nő az önmagukat segítség nélkül ellátni képtelenek száma.
  A legfrissebb adatok alapján jelenleg 620 ezer osztrák van túl a 75. életéven, s ez a szám 2020-ban már 970 ezer lesz. A statisztika szerint jelenleg 327 456 személy szorul ápolásra – legalábbis ennyien kapnak ápolási segélyt. Ennek az 1993-ban bevezetett ellátási formának az összege változó: attól függ, havonta hány óra és milyen intenzitású gondozásra van szükség (lásd táblázatunkat).
   Az ápolási segélyt közvetlenül az érintett kapja, annak jogosultságát orvosi vizsgálattal állapítják meg, és időszakonként ellenőrzik. Felhasználásáról maga a beteg dönt: kérhet és kaphat kisegítőt állami – városi – intézményektől, avagy erre szakosodott magáncégektől, és elláthatja a feladatot családtagja is. A legnagyobb gondot eddig az jelentette, hogy a hivatásos segítők bére messze meghaladta a rászorulók lehetőségét – azoknak, akik a nap 24 órájában ápolásra szorulnak, havonta 10 ezer eurót kellett (volna) kifizetniük. Jelentős hiány van ugyanakkor a megfelelően képzett munkaerőből és az idősotthoni elhelyezés is vágyálom: elegendő férőhely kialakításához mintegy 14 milliárd euróra lenne szükség, a személyzet éves bére pedig további egymilliárd eurót igényelne. Maradt tehát kényszermegoldásként a feketemunka – mellesleg jó tapasztalatokkal.
   Eddig ez a munka szlovák, magyar, cseh ápolónők számára jelentett nagyobb fizetést az otthon kaphatónál, a rászorulóknak pedig a szinte családtaggá fogadott lányok, asszonyok gyakorlatilag nélkülözhetetlenekké váltak. Ezért keltett óriási felzúdulást a feketemunkát ellenőrző hatóság fellépése, s első feljelentéssorozata az otthonokban illegálisan ápolási munkát végzők ellen. A tiltakozás akkora volt, hogy Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter az eljárást leállíttatta, az engedély nélküli otthoni ápolást pedig egy kiegészítő rendelettel átmenetileg legálisnak minősítette.
    A problémát Ausztria év elején megalakult új kormánya megörökölte, és abban nemrégiben létre is jött a megállapodás. Július elsejétől legális tevékenységnek ismerik el a külföldi munkaerő 24 órás betegápolási munkáját, ennek azonban az a feltétele, hogy az illető után munkáltatója befizesse a járulékokat. E pluszköltséggel együtt, pontos munkaidő-szabályozással a havi fizetés 3 ezer euró. Az ápoló napi munkaidejét 9 órában határozzák meg, amelyhez öt óra csendes készenlét, és 10 óra éjszakai pihenőidő tartozik. A rendelet további fontos kiegészítője, hogy amennyiben az ápolást olyan családtag végzi, aki maga fizeti saját társadalomés nyugdíjbiztosítását, akkor az állam ezt a terhet részben átvállalja tőle. A teljes társadalombiztosítási járulék átvállalása az ötödik fokozattól érvényes, a negyedik fokozat esetében a családtagnak csak a járulék felét kell kifizetnie. A gondot ezért most a szükséges források előteremtése jelenti. Erwin Buchinger szociális miniszter jelenleg egy olyan javaslatot fontolgat, amely szerint 2010-től vagyonadót vezetnének be, s az abból befolyt összeget – ez 0,5 százalékos adó esetén is 2–2,5 milliárd euró – a 24 órás házi ápolásra fordítanák.

A Fővárosi Önkormányzat főpolgármester-helyettese, Horváth Csaba szerint Budapest egészségügyi intézményeit a Bécsi Kórházszövetséghez tartozó kórházak mintájára egy intézménnyé tömörítenék. A bécsi megacentrumhoz jelenleg 13 nagy kórház és 11 geriátriai központ tartozik; az intézményben 32 ezer orvos, nővér, szakdolgozó évente négyszázezer beteget lát el.

A kitűnően szervezett osztrák egészségügyi rendszer a tartományi illetékességen alapul, a struktúra azonban országosan elfogadott mintát követ. A kórházak esetében ennek központi eleme a közintézményeket, az állami tulajdonú gyógyítási és ápolási létesítményeket tömörítő egyesülés. Ide folyik be a Társadalombiztosítók Főszövetségétől az állami (községi, tartományi) tulajdonú kórházakra, ápolási intézményekre szánt összeg, amelyet azután a tulajdonos (a szövetség, a tartomány, a város, a község) saját költségvetésből kiegészít.
   Ausztriában 150 közkórház és ápolási intézet működik. Finanszírozásuk az egészségügyi költségvetést 8 milliárd euróval terheli. A társadalombiztosítás a kórházi alap 7,7 milliárdos költségvetésébe évi 3,3 milliárdot fizet be.
  Az ausztriai egészségügyi finanszírozási rendszer hat kórháztípust ismer. A községi (városi) kórház fenntartója a település, a tartományi kórházak költségeit a helyi kórházi struktúraalap állja. A baleseti kórházak gazdája a baleset-biztosítási szövetség, a rendi, illetve a közhasznú magánkórházak szövetségi segítséget is kapnak, hiszen részei az egészségügyi rendszernek. A hatodik kategória a kivétel: a „nagyok”, a bécsi Általános Kórház (AKH), a grazi és innsbrucki egyetemi klinika vegyes finanszírozású, a szövetség, az érintett tartomány és község (város) közösen vállalja a költségeket.

 A mintakórház
 A bonyolult rendszer működésének részletei tartományonként némiképp eltérőek. A tartományi jogú fővárosban a Bécsi Kórházszövetséghez (KAV) 13 nagy kórház és 11 geriátriai központ tartozik, ahol 32 ezer foglalkoztatott évente 400 ezer fekvőbeteget lát el. A szövetség költségvetése évi 2,4 milliárd euró: 42 százalékát Bécs város, a többit a Társadalombiztosítók Főszövetsége fizeti; 2002 óta a Kórházszövetség gazdasági vállalatként működik, melyhez négy alvállalat tartozik. Az igazgatóság feladata a koordináció, a szolgáltatások biztosítása, a betegellátásban ténylegesen szerepet játszó három alrészleg munkájában jelentkező átfedések megszüntetése. E három alvállalat: a bécsi kórházak, a bécsi ápolási intézmények és az Általános Kórház. Utóbbi méretei és jelentősége miatt kap külön besorolást. Az AKH ugyanis Közép-Európa legnagyobb kórháza. Az AKH 27 egyetemi klinikát, 8 intézetet, 49 klinikai osztályt, 61 általános, illetve 323 speciális ambulanciát foglal magában.
  A közkórházak mellett Bécsben további 24 kórház, számos klinika, szanatórium működik. Ezek magánintézmények: közülük néhány a betegségbiztosítási pénztár tulajdona, másokat egyházak, magáncsoportok, humanitárius szervezetek tartanak fenn. Szolgáltatásukat azok vehetik igénybe, akik vagy kifizetik az ottani ellátást, vagy a kötelező biztosítás mellett kiegészítő biztosítással is rendelkeznek.

 Miért mi jár?
 A kórházi működés jobb megértéséhez szükséges az ausztriai kötelező társadalombiztosítás ismerete. A kötelező járulékot a lakosság 98 százaléka fizeti. Kilenc tartományi és nyolc ágazati (nem magán) biztosító van (vasutasok, mezőgazdasági munkások, közalkalmazottak stb.): valamennyit átfogja a Társadalombiztosítási Főszövetség (Hauptverband der Österreichischen Sozialversicherungsträger). A pénztárak a biztosításból befolyt pénzekből és a kórházi alapba történő befizetésekből fedezik a velük szerződésben álló orvosokat, valamint a gyógyszertámogatást. A pénztárak veszteségesek.
  A kórházi kezelés – beleértve a szükséges műtéteket – minden biztosítottnak ingyen jár. Az ellátásért azonban napidíjat számolnak fel: ez jelenleg 10,25 euró, amely szociális rászorultság (667 eurónál alacsonyabb havi jövedelem) esetén 8,11 euróra csökken. A nem olcsó, havi mintegy 200 euróba kerülő kiegészítő biztosítással rendelkezők helyett ezt az összeget a magánbiztosító fizeti. Emellett joguk van maximum kétágyas szobára, jobb minőségű étrendre. Választott orvosuk operálhatja őket bármely közkórházban is. A pluszköltség a magánbiztosítót terheli; hálapénz nincs. Ha a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező kórházi tartózkodása idején nem veszi igénybe a neki járó kedvezményeket – mert elégedett a kapott háromágyas szobával és nem tart igényt különleges kosztra – napidíjat kap vissza. Az összeg a biztosítástól függően akár napi 60 euró is lehet. A kórház – a magánkórház is – az alapellátást a kötelező biztosítás terhére nyújtja, az egyéb költségeket a magánbiztosítónak számolja el. A gyakorlat az, hogy a kórházak ezeknél a betegeknél igyekeznek minél több és minél költségesebb vizsgálatot elrendelni, hiszen azt a magánbiztosító megtéríti. Ennek megfelelően a tapasztalat szerint még a hangnem is más az ilyen betegekkel – vagyis a jó működés árnyoldala egyfajta kétsebességes rendszer.
  A finanszírozási rendszer csapdája A pénztárak legnagyobb gondja a kórházi és a gyógyszertámogatási költségek növekedése. A 8 millió osztrák 32,8 százaléka legalább évente egyszer „befekszik valamelyik kórházba”, ami évi 20 millió kórházi éjszakát jelent. A magas arányszám nem az osztrákok rossz egészségi állapotával magyarázható, sokkal inkább azzal, hogy erre a kórházi tartózkodásra lehetőség van, ugyanis a jelenlegi finanszírozási rendszer nem ösztönzi az intézményeket a beteg mielőbbi elbocsátására. A szolgáltatók számára a befekvő beteg ugyanis további bevételi lehetőséget jelent: a kiegészítő biztosításoknak köszönhetően sokan olyan vizsgálatokat „végeztetnek el” a kórházi tartózkodás alatt, amelyeket inkább a járóbeteg-ellátásban kellene. Nemegyszer külső vizsgálatra küldik a beteget magánrendelőbe, hogy aztán az ottani leletet a további kórházi kezelésnél használják fel. Ez dupla költség: ilyenkor az orvos is elszámol a biztosítóval. Szakemberek szerint a kórházi tartózkodás 10 százalékos csökkentése országosan csaknem 3 milliárd eurós megtakarítást jelenthetne.

Számos múzeum, borpince, színházi rendezvény mellett július 8. és augusztus 2. között egy kis operafesztivál is várja a Bécstől egy ugrásra, festői környezetben fekvő apátság látogatóit.

 Aki csak egyszer is betévedt a Bécs közeli Klosterneuburg apátságában immár hagyományos nyári opera-előadások egyikére, az biztosan elhatározza: ide még visszatér. A hatalmas barokk épületegyüttes császári udvara a grinzingi szőlődombok lankái tövében, szép nyári estén muzsika nélkül is romantikus élmény, hát még amikor felcsendül a zene az általában igen jól kihasznált természetes díszletek között. Idén a Fidelio szerepel a műsorban, július 8-tól tíz előadáson. Beethoven operáját Bécsben régen vitték színre új betanulásban, ráadásul a klosterneuburgiak eltekintenek a manapság oly divatos modernizálástól, és megtartják az eredetileg elképzelt környezetet.
  Ez persze csak az egyik csemege, amit ez a Bécsből gyorsvasúton is megközelíthető, a belvárostól legföljebb negyedórányi autóútra lévő apátság – gyönyörű barokk templomával és nemrégiben teljes szépségében újjávarázsolt császári szárnyával – kínál. Ez utóbbit VI. Károly német–római császár (magyar királyként e néven a III.) annak idején az osztrák Escorialként álmodta meg, s ma úgy tűnik, a terv nem is lett volna nagyravágyó – ha a barokk épület is elkészül. Nem így történt. Bár 1734 és 1736 között tető alá került a kétemeletes barokk teremegyüttes, az úgynevezett kerti teremben és a márványteremben még felállították a nyolc, egyenként két és fél méter magas Atlasz-szobrot, de a mögé tervezett gigantikus folyosó és lépcső már nem készült el. Maradt minden a maga nyerseségében, a tégla nem kapott gazdag barokk díszítést, a hatalmas ablakokat 1740-ben befalazták, és pár évvel ezelőttig az épületet – a mindvégig működő apátság tőszomszédságában – raktárként használták. Tavaly óta ismét látogatható ez a rész is. A felújítókat dicséri, hogy meghagyták a nyers borítást, s a fantáziára bízzák, milyen lett volna ez a fantasztikus építmény, ha az uralkodó halála után tovább építik.
  Sok mostanában feltárt csoda éppen az operafesztiválnak köszönhető. A nyaranta itt megforduló – vagy ötvenezres – tömeg jobb kiszolgálására 2001-ben mélygarázs építésébe kezdtek: a munkák közben találtak rá újabb és újabb épületrészekre és a föld alatti folyosórendszerre, amely egyenesen elvezet az apátsághoz tartozó borászathoz. Most az opera-előadások közönségének is lehetősége van arra, hogy késő este megfelelő vezetéssel – és kóstolással egybekötve – bejárja ezt a labirintust. Az apátság birtokában lévő 108 hektáros területen termesztett szőlőt saját pincészetük dolgozza fel és értékesíti. 42 kanonok és 25 lelkész lakik itt, ők üzemeltetik ezt a mára már kiemelkedő idegenforgalmi létesítményt.
  A gyerekeknek minden évben egyszer külön előadást tartanak, megfelelő útmutatással, magyarázattal. Az újonnan megnyitott termekben rajzolhatnak, alkothatnak az apátság történetével összefüggő témákban. A helyhez sok legenda fűződik, ezekből a felnőttek a föld alatti helyiségekben egyedülálló világítási technikával láthatóvá tett barokk kincsek bemutatása közben is kapnak ízelítőt. A kultúrtörténeti ritkaságnak számító kert nyitva áll a látogatók előtt.
  Klosterneuburg menedéke azoknak, akik a nagyváros zajától távolabb szeretnek lakni. Az apátságot körülvevő romantikus kis utcákról látni a Dunát, s annak partján egy másik, a barokktól alaposan eltérő épületet. A kortárs művészetet nemcsak kedvelő, de gyűjtési szenvedélyével támogató Essl házaspár – a Baumax építésianyag-áruházlánc ma már nyugdíjas tulajdonosa – itt építette meg múzeumát. Az épület önmagában is megér egy látogatást; egyszerű vonalak jellemzik, rengeteg a fény, a tervező kihasználta az itt oly vonzó külvilág – egyik oldalon a Bécsi erdő nyúlványai, a másikon a Duna kanyarulata – adta minden lehetőséget.

Köztünk vannak

„Közöttünk vagy, élők élőt szeretnek”, írja Vas István a legjobb magyar musicalben (Egy szerelem három éjszakája), és a könyvhéten ez különösen igaz állítás. Most mégis két klasszikust ajánlunk az olvasó figyelmébe, akik bár halottak, mégis köztünk vannak, baráti szellemeik soha nem hagynak cserben.
  A prózaíró Kosztolányit természetesen nem kell bemutatni; úgy tűnik, a Nyugat első nemzedékéből nemcsak költőként, de elbeszélőként is ő a legnépszerűbb manapság. A két elegáns, szépen tördelt, ágyban is jól forgatható, remekül szerkesztett (Réz Pál munkája) kötet tökéletesen mutatja be a fejlődést, melyen ez a prózaművészet nagyjából harminc év alatt átment. Már az idő két végpontján álló kötetcímek is mélyen jellemzőek. Az első, az 1908-ban megjelent novellagyűjtemény a Boszorkányos esték, míg az utolsó, az 1936-os datálású könyv a Tengerszem címre hallgat. Azaz a némileg impresszionista kedélyű, futó benyomásokat, olykor ködös vagy egyenesen misztikus hangulatokat rögzítő kis pasztellképektől a végsőkig leegyszerűsödött, kemény vonalvezetésű, szigorú kontúrokkal megrajzolt acélmetszetekig jutunk el. A Tengerszem című csodálatosan letisztult novella főszereplője, a költő – Kosztolányi egyértelmű alteregója – ki is mondja a tisztaság, az egyértelműség, az egyszerűség vágyát-követelményét, miután feleségével meglátogatta a hegyvidéki fogadó alatt fekvő kis tengerszemet: „Ezután én inkább kis költő akarok lenni. Nem nagy. Olyan kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan mély.” A hosszú, sok jelzőt díszként hordó mondatok lecsupaszodnak, gyakori lesz a szinte tőmondatos megfogalmazás, a rövid kijelentésekben alig akad egyegy jelző, melyeket persze rendkívüli műgonddal választ ki az író. A kevesebb több – ez most a vezérelv. És egyszerűbb lesz a lélekrajz is, Kosztolányi – ifjúként Freud tudatos, ám kissé naiv követője – idősödvén egyre kevésbé hitt a pszichés jelenségek tudományos magyarázatában; rájött, hogy olykor a véletlen vagy egyszerűen valami megmagyarázhatatlan – a lelkieken egyszerre inneni és túli – dolog uralja egy ember életét vagy sorsát. Egy rosszul szabott öltöny (Tailor for gentlemen), egy jelentéktelen embert indokolatlan dühvel gyűlölő kutya (Alfa), egy túlságosan elegáns rántotta (Omelette á Woburn), egy véletlenül megnyert keresztrejtvény- pályázat (Kása Ilona szerencséje), egy hebehurgya mozdulat (Kínai kancsó) mind-mind alkalmas arra, hogy feltárja egy ember létezésének riasztó mélységeit, sokféle ismeretlen poklát. E formálás alapja Kosztolányi alakmásának, Esti Kornélnak az ars poeticája: „Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység”. A két réteg közti átmenet prózája legsajátabb otthona.
  (Osiris Kiadó, 2007, 634+627 oldal, 8500 Ft) Radnóti Miklóst elsősorban költőként tiszteljük, és szeretjük is – ami nem túlzás, hiszen statisztikák szerint az ő verseskötetei kelnek el a legnagyobb példányszámban a 20. századi jeleseink közül. Prózája sem mennyiségben, sem kvalitásban nem mérhető a Kosztolányiéhoz, és a friss kötetben közzétett (a szerkesztés Ferencz Győző gondos munkája) apró karcolatai, tárcanovellái nem is módosíthatják ezt a vélekedést. Ám a kötetből kiderül, hogy kritikusnak, esszéistának elsőrendű volt; érzékeny, meglehetősen biztos ítéletű (noha természetesen nem tévedhetetlen), jó ízlésű bíráló, a világirodalomban is biztosan tájékozódó kalauz. Meglepő, hogy – ellentétben szinte valamennyi kortársával – mennyire érdeklődött a nők által létrehozott irodalom iránt: a könyvben nem kevesebb, mint tizenöt hölgyszerzőről találhatunk rövidebb- hosszabb elemzést; Kaffka Margitról pedig szinte egy egész könyvnyi írása maradt ránk. A legmegrázóbb a József Attila hátrahagyott verseit taglaló írás. „A gazdag után vagyon marad, a költő után versek és töredékek. A költő mindig tékozló természet, hagyni akar maga után, hagyni az utókornak, mert a kor mindig cserbenhagyta a költőt.” Az 1941-ben írt sorokat olvasva ugyan kinek ne jutna eszébe a pár évvel később magyar nyilasok által meggyilkolt Radnóti Miklós, akit a kor valóban iszonyatosan cserbenhagyott, és akinek „Bori notesz” elnevezésű, feltehetően a költő saját vérével szennyezett hagyatéka a legrettenetesebb, a legdrámaibb testamentum egész irodalmunk történetében?!

BÁN ZOLTÁN ANDRÁS

Egészséges üzlet

 Mindenki elégedett – röviden így jellemezhető a fogadtatása annak a svájci modellkísérletnek, amelyben az orvosok letöltött munkaidejük alapján kapják a fizetésüket, javadalmazásuk mértéke pedig a biztosított egészségének megtartásával, nem pedig betegségének gyógyításával áll arányban. Ez a modell a biztosítottak számára a járulék mintegy húszszázalékos megtakarítását is jelenti.

Svájcban ma már minden tizedik biztosítottat érint a MediX vagy HMO (Health Maintenance Organisation) elnevezésű modellkísérlet. Lényege, hogy orvosok, ápolók és terapeuták egy-egy teamje foglalkozik a biztosítottak minden egészségügyi problémájával, miközben anyagilag is érdekeltek sikeres kezelésükben. A zürichi MediX modell mellett eddig hétezren döntöttek. Ők lemondtak a szabad orvosválasztásról, de ennek fejében húszszázalékos járulékkedvezményt kapnak, és magas színvonalú gondozásban részesülnek.

 Bécsi kiállítások

 A három nagy múzeum közös Rubens- kiállításának sikere azokat igazolta, akik nagyra tartják Bécs barokk hagyományait; erre számít az alig két éve felújított Liechtenstein Palota ambiciózus igazgatója is. A Liechtenstein család tulajdonában lévő nyári palota gyönyörű termeit – a kilencedik kerületben, nem messze a Votivkirchétől – tehát ismét barokk művész, ezúttal szobrász, Giovanni Guliani alkotásai töltik meg. Meglepetés, hogy végre teljes szépségében élvezhető a palota tatarozása idején a lépcsőház mennyezetén véletlenül feltárt freskó, Johann Michael Rottmayr 1705-ből származó munkája. Most első ízben engedik be a nagyközönséget a másik Liechtensteinpalotába, amely további felújításra szorul ugyan, ám lépcsőháza már alkalmas a kiállításra. A jegy ára tartalmazza a közlekedést is, a látogatót kisbusz viszi át a belvárosi Bankgasséban lévő téli palotába.