Listák és helyezések
2007. december 01. 00:00
Nagy erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy Ausztriában az ember megtalálja a kívánt szakterület sztárorvosát: elég megkeresni a bulvárlapokban, elsősorban a News heti magazinban és mostanában az Österreicher című napilapban közölt rangsorokat. Utóbbi lap új módszerrel készíti a listát: egy internetes oldalon a páciensek írhatják be, ki az a szakorvos, akihez a legszívesebben fordulnak. Hogy aztán a sok száz névből melyik és milyen sorrendben kerül a lapba, azt már jótékony homály fedi. A News a szakorvosokat levélben kéri fel, jelöljék meg területükről azt a három orvost, akihez szívesen küldenek beteget, vagy akihez tanácsért ők maguk is fordulnak. Meglepetés persze éri az embert – néhány éve egy közismerten gyenge orvos került be az előkelő névsorba. Mint később kiderült, a szerkesztőségben dolgozott egy rokona...
A sajtónak Ausztriában is óriási a szerepe. Orvosismerősöm panaszolja, hogy felnőtt fia nem tőlük kérdezi, hanem az interneten böngészi, kire bízza gyógyulását. A páciensek választásának egyik kritériuma, hogy az illető híres személyiséget kezel(t), amiről persze megint csak a sajtó révén értesül a közönség. Ezen az alapon dr. Vécsei Vilmos, a legnagyobb osztrák kórház, az AKH (Általános Kórház) traumatológiai osztályának vezetője biztos listavezető: ő az, aki annak idején a bombamerénylet után Helmut Zilk akkori polgármester szétroncsolt kezét többször is műtötte. A magyar származású professzor azon kivételek közé tartozik, aki ki nem állhatja a reflektorfényt. Zavarja a gyógyításban; a sajtóértekezletek, a nyilatkozatok rengeteg időt rabolnak, ráadásul az újságírók a kor követelményének eleget téve a szenzációra hajtanak – magyarázza. És bosszantja, hogy az úgynevezett sztárok korántsem mindig a legjobbak. Szerénysége miatt a háttérben marad sok igazán jó orvos, aki a szakvizsgák után folyamatosan képzi magát, részt vesz a tudományos kutatómunkában, fiatalokat nevel. Számomra ők a csillagok – mondja. Azt azonban Vécsei professzor is elismeri, hogy a tét meglehetősen nagy: a divatos orvosok lényegesen komolyabb anyagi elismerésben részesülnek.
Egy-egy műtéti beavatkozás honoráriumát semmi sem szabályozza. Ha a beteg rendelkezik kiegészítő biztosítással – csaknem 8 millió osztrák biztosított közül 1,4 millió fizeti a havonta minimum 200 eurós összeget –, akkor ez a fedezete a beavatkozásnak. Néhány példa a tarifákra: a mellrák operálására szakosodott, e téren a legjobbnak tartott bécsi sebész magánbiztosítással nem rendelkező betegének kétféle árat szabott meg: 2000 euró abban a kórházban, ahol ő dolgozik és 6000 egy másikban. A különbiztosításból befolyó összeg azonban nem az operáló orvosnak jut, hanem az érintett kórház osztályvezető főorvosának, aki azután az összeget „továbbosztja”. Orvosi berkekben úgy mondják, ez az igazi kiváltság: ilyenkor ugyanis a legtöbbször csak töredék jut annak, aki operál, a primarius bőkezűen, akár 50 százalékot is oszt saját magának.
A sajtónak Ausztriában is óriási a szerepe. Orvosismerősöm panaszolja, hogy felnőtt fia nem tőlük kérdezi, hanem az interneten böngészi, kire bízza gyógyulását. A páciensek választásának egyik kritériuma, hogy az illető híres személyiséget kezel(t), amiről persze megint csak a sajtó révén értesül a közönség. Ezen az alapon dr. Vécsei Vilmos, a legnagyobb osztrák kórház, az AKH (Általános Kórház) traumatológiai osztályának vezetője biztos listavezető: ő az, aki annak idején a bombamerénylet után Helmut Zilk akkori polgármester szétroncsolt kezét többször is műtötte. A magyar származású professzor azon kivételek közé tartozik, aki ki nem állhatja a reflektorfényt. Zavarja a gyógyításban; a sajtóértekezletek, a nyilatkozatok rengeteg időt rabolnak, ráadásul az újságírók a kor követelményének eleget téve a szenzációra hajtanak – magyarázza. És bosszantja, hogy az úgynevezett sztárok korántsem mindig a legjobbak. Szerénysége miatt a háttérben marad sok igazán jó orvos, aki a szakvizsgák után folyamatosan képzi magát, részt vesz a tudományos kutatómunkában, fiatalokat nevel. Számomra ők a csillagok – mondja. Azt azonban Vécsei professzor is elismeri, hogy a tét meglehetősen nagy: a divatos orvosok lényegesen komolyabb anyagi elismerésben részesülnek.
Egy-egy műtéti beavatkozás honoráriumát semmi sem szabályozza. Ha a beteg rendelkezik kiegészítő biztosítással – csaknem 8 millió osztrák biztosított közül 1,4 millió fizeti a havonta minimum 200 eurós összeget –, akkor ez a fedezete a beavatkozásnak. Néhány példa a tarifákra: a mellrák operálására szakosodott, e téren a legjobbnak tartott bécsi sebész magánbiztosítással nem rendelkező betegének kétféle árat szabott meg: 2000 euró abban a kórházban, ahol ő dolgozik és 6000 egy másikban. A különbiztosításból befolyó összeg azonban nem az operáló orvosnak jut, hanem az érintett kórház osztályvezető főorvosának, aki azután az összeget „továbbosztja”. Orvosi berkekben úgy mondják, ez az igazi kiváltság: ilyenkor ugyanis a legtöbbször csak töredék jut annak, aki operál, a primarius bőkezűen, akár 50 százalékot is oszt saját magának.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
