Bécsi múzeumi karácsony

Légiesség, meseszerűség, álom, a színek kavalkádja – karácsony; aligha véletlen a bécsi Kunstforum választása: Chagall korai műveiből rendezett kiállítása egészen február közepéig tart nyitva. Az 1908 és 1922 között készült festmények, grafikák, színpadi díszlettervek jól mutatják azt a sokféleséget, ami az orosz–zsidó gyökerű, Franciaországban híressé vált mester munkásságát jellemzi. Gazdag mesélőkedve, merész színválasztása, poétikus érzékenysége elbűvöli a látogatót, aki a képek közül sokat látott már, de például a színpadtervek némelyike újdonság, és ugyancsak meglepő. A Bank Austria és a Creditanstalt közös múzeuma most is kitűnő katalógussal kényezteti mindazokat, akik szívesen tudnak meg többet a klasszikus modern e nagymesterének erről a korszakáról – hiszen a reprodukciókon kívül fontos tanulmányok olvashatók, például a moszkvai zsidó kamaraszínház részére készült falfestményekről.
Rudolf Leopold, a Múzeumi Negyed Schiele-múzeumának igazgatója ügyesen sáfárkodik a Thyssen-Bornemisza gyűjteményt igazgató Francesca Habsburghoz fűződő jó kapcsolatával, él a kölcsönzés lehetőségével, s ennek köszönhetően olyan kiállításra várja – január 10-ig – az érdeklődőket, amilyenre Bécsben ritkán van példa. Igaz, ezzel a parádés tárlattal a Leopold Múzeum ötödik születésnapjára lepte meg magát és híveinek egyre népesebb táborát. A 130 olajfestmény, grafika és szobor a német expresszionista festészet teljes korszakát tekinti át – a Blaue Reiter csoportban tömörült művészektől (köztük Kandinszkij) kezdve a Die Brücke körüli alkotókon (Ernst Ludwig Kirchner) át egészen George Groszig és Max Beckmannig. Városképek, tájképek éppúgy vannak ezen a gazdag tárlaton, mint a primitivizmus irányzatához sorolható alkotások. A német expresszionisták által oly kedvelt természetábrázolások közül a legszebbek talán Emil Nolde és Kirchner munkái, s igen érdekesek azok a társadalomkritikák, amelyeket egy-egy nagyvárosi jelenet képvisel.
Az Albertinában ugyancsak január első hetéig láthatók Picasso művei: ellentétben a Chagall-kiállítással, itt a mester kései alkotásait állították ki. A csaknem 200 mű nagy része 1961 és 1973 között készült, abban az időszakban, amit Picasso utolsó élettársával és feleségével, Jacqueline Roque-kal töltött Mougins-ben. Abban az időben ez a Cote d’Azur mögötti hegyekben fekvő kicsiny helység még igazi falu volt, ahol sok művész és értelmiségi élt. Az öregség és az öregedés ellen festett itt Picasso, minden erejét bedobva – és az alkotásokról látni, nem volt kevés ez az erő. Ami a kiállítás képein a legmeglepőbb: ebben a halálhoz közelítő időszakban is szenvedély és lendület uralja a képeket.
A Kunsthistorisches Museum marad a kaptafánál, a régmúlt művészetét részesíti előnyben: a pompás kiállítás a velencei reneszánsz festészet remekeit mutatja be. A Belvedere, az Osztrák Galéria kicsit későbbi időszakra összpontosít: a felvilágosult polgárok portréit, amelyeket a február közepéig tartó kiállítás bemutat, Gainsboroughtól Waldmüllerig a kor legjobb festői készítettek. Portrékiállítást rendez az Albertina a kisebbik termében is: Andy Warhol popsztárokról készült képei tekinthetők itt meg.