Mi köze van a szívritmusnak a rákhoz?
Több korábbi vizsgálat, amely a szívfrekvencia és a kardiovaszkularis kockázat kapcsolatára irányult, felvetette, hogy a szívfrekvencia összefüggésben állhat az összhalálozással is. Francia kutatók, Xavier Jouven vezetésével most szisztematikusan megvizsgálták, hogy előrejelzi-e a szívritmus, illetve annak változásai a későbbi, rákból fakadó halálozás rizikóját.
A Paris Prospective Study I keretében 6101 egészséges, kardiovaszkularis betegség vagy rosszindulatú daganat jelét nem mutató, 42 és 53 év közötti francia férfit vizsgáltak meg. A fizikális, a laboratóriumi, a kérdőíves és a nyugalmi EKG vizsgálat mellett 1967 és 1972 között valamennyien kerékpár-ergometriás tesztet végeztek, amely 10 percig tartott, s a terhelést fokozatosan növelték.
A nyugalmi szívfrekvencia mellett három paramétert vettek még figyelembe: az ergometria alatti maximális szívfrekvencia-emelkedést, a munkavégzés után egy perccel mért szívfrekvenciát (azaz a szívritmus visszatérésének sebességét), valamint azt, hogy az 5 évvel később mért nyugalmi szívritmus hogyan viszonyult az eredetileg mérthez (ezt 5139 személyben tudták meghatározni).
A 25 éves követés tartama alatt 1635 személy halt meg, közülük 435-en kardiovaszkuláris betegség, 771-en rák következtében.
A személyeket a nyugalmi szívfrekvencia, a munkavégzés alatti szívfrekvencia-emelkedés, a szívfrekvencia visszatérési sebessége, illetve az 5 év alatti szívfrekvencia-változás alapján kvartilisokba sorolták, és e csoportok rákos halálozását hasonlították össze. Kiderült, hogy a rákos halálozás kockázata annál nagyobb volt, (i) minél magasabb volt a nyugalmi szívfrekvencia, (ii) minél kevésbé emelkedett a szívfrekvencia az ergometria során, (iii) minél lassabban tért vissza a szívritmus az ergometria után és (iiii) minél magasabb volt az 5 évvel későbbi nyugalmi szívfrekvencia az eredetileg mérthez képest. A nyugalmi szívfrekvencia esetében a legfelső kvartilisba tartozó személyek relatív rákkockázata például 2,4-szerese volt a legalsó kvartilisba tartozókénak.
Ezek az összefüggések akkor is fennálltak, ha az adatokat korrigálták az életkorra, a testtömegindexre, a vérnyomásra, a diabéteszre, a dohányzásra, a fizikai aktivitásra és a koleszterinszintre nézve.
A prospektív vizsgálat tehát nagy esetszámon igazolta, hogy a szívritmus több paramétere is szoros kapcsolatban van a későbbi rákos halálozással. A jelenség oka nem ismert, csupán hipotéziseket lehet megfogalmazni. Elképzelhető például, hogy a magas szívfrekvencia a krónikus stressz és a szorongás jelzője, amelyek a rákkockázatot is növelik. Egy másik lehetőség az, hogy a szívritmus magas volta vegetatív egyensúlyzavar jele, aminek köze lehet a rák kockázatához is. Annyi mindenesetre valószínűnek látszik, hogy a szívritmust és a rák rizikóját egy közös tényező befolyásolja, s nem ok-okozati kapcsolat van közöttük.
