hirdetés
hirdetés
2024. november. 24., vasárnap - Emma.
hirdetés

Szeptember elején munkát lassítanak

Ki kell mondani, ha fizetőssé akarják tenni a fogászati ellátást

Több pénzt is, de legalább őszinte beszédet szeretnének az alapellátó fogorvosok. Ezért is készülnek munkalassításra szeptemberben.

Munkalassító demonstrációt tartanak a közfinanszírozott fogászok szeptember 4-én, 5-én és 6-án, azt szeretnék elérni, hogy nekik is járjon az a 130 ezer forint finanszírozási többlet, amelyet kollégáik az elmúlt három évben megkaptak, illetve jövőre is elkönyvelhetnek. Dr. Nagy Ákos keszthelyi fogorvos, az akció szervezője azt mondja, ezeken a napokon a kezdeményezéshez csatlakozó mintegy 700 körzetben kizárólag sürgősségi kezeléseket nyújtanak majd a betegeknek.

Nagy doktor egyébként több ízben igyekezett tárgyalásos úton rendezni a vitás kérdéseket az államtitkársággal, erre azonban nem volt lehetősége. Csupán egy – mint fogalmaz – „kekk” hangvételű levélben válaszolt nekik az államtitkár, ahhoz hasonlóan, mint a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának, amelynek elnöke, Hermann Péter idén márciusban jelezte Ónodi-Szűcs Zoltánnak, hogy a fogászati alapellátók finanszírozása messze elmarad a háziorvosokétól, annak ellenére, hogy a minimumrendeletben előírt szakmai feltételek betartása és a felhasznált anyagok költsége folyamatosan emelkedik. Ezt érzi dr. Tóth Krisztián is, aki Budapest egyik külső kerületében 2010-ben vásárolta meg azt a felnőttpraxist, amelynek ellátási körzetébe 8600 fő tartozik. A magas ellátotti létszám miatt rentábilis a praxis – bár a degresszió miatt bizonyos betegszám után már kvázi ingyen dolgozik –, azonban a kisebb körzetekben, ahol a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) érkező pénz is kevesebb, szerinte is adódhatnak nehézségek. A kezelések után kapott finanszírozás majdhogynem csak az anyagköltséget fedezi, egy-egy fogtömésért a biztosító lényegesen kevesebbet fizet, mint amit a magánpraxisban ugyanezért elkérnek a kollégák.

A fogorvosi panaszokra és a munkalassító akció hírére Ónodi egy sajtótájékoztatón úgy reagált, a fogorvosok tavaly kaptak 2 milliárd forint finanszírozási többletet, így – mint fogalmazott – „csak az mondhatja, hogy nem kaptak több pénzt, aki nem néz híreket”.  A tavaly augusztusban, januárig visszamenőleg kapott finanszírozási többlet sok mindenre nem volt elég – mondja Tóth Krisztián, hiszen ebből a pénzből meg kellett emelni az asszisztencia bérét, miközben az anyagár és a rezsiköltség is nő, ráadásul a kerületi önkormányzat is egyre inkább kihátrál a fogászati ellátás támogatásából, amire korábban azért szánt némi pluszpénzt a helyhatóság.

Egy fogorvosi praxisnak legalább 1,6 millió forintot kellene kapnia ahhoz, hogy tisztességes bért lehessen kigazdálkodni az ott dolgozó fogorvosnak és az asszisztensnek, ehhez képest 760 ezer forintból kell megoldani a fenntartást – összegzi Nagy Ákos, hozzátéve, a hátrányos megkülönböztetés határát súrolja, hogy az alapellátásban dolgozó fogorvosi praxisok a háziorvosi körzetek finanszírozásának a felét kapják meg. Az alacsonyabb finanszírozás mellett gyakori érv, hogy a fogászati ellátásban vannak fizetős szolgáltatások is, csakhogy ezekkel nem lehet behozni a finanszírozási különbséget.

Mindezek után nem csoda, hogy nem sokan vállalkoznak arra a kalandra, hogy az alapellátásban kezeljék a magyar lakosság meglehetősen rossz állapotban lévő fogait, hiszen Tóth Krisztián – akinek egykori csoporttársai már szinte kivétel nélkül külföldön dolgoznak – is azt tapasztalja, hogy népbetegség a fogszuvasodás.

Tavaly októberben 230 üres fogászati praxisról és 50 ellátatlan iskolafogászatról szóltak a statisztikák, mostanra 280-ra emelkedett a betöltetlen körzetek száma. A szakpolitika egyébként nemrégiben döntött arról, hogy immár a fogászati alapellátásban dolgozók is igénybe vehetik a letelepedési pályázatokat; egy legalább 12 hónapja betöltetlen fogorvosi körzet felvállalásáért 12 millió forint jár. Ahol már öt éve áll üresen a fogászati rendelő, ott 20 millió forintot kínálnak.  Zala megyében egyébként már parodontológus sincs, a betegeknek a szomszédos megyékbe vagy Budapestre kell járni szakrendelésre, fogszabályozásra hároméves a várólista, és a NEAK-kal szerződött fogtechnikus is egyre kevesebb – sorolja Nagy Ákos. Igaz, ennek csak a közgyógyellátottak esetében van jelentősége, akiknek ingyen jár a fogpótlás, ám az utóbbi években jelentősen megnyirbálták a hozzáférés feltételeit, így előfordulhat, hogy hamarosan ezek a rászoruló betegek sem jutnak majd ellátáshoz, csak pénzért.

Nem minden beteg tudja megfizetni a magánellátást. A Keszthelyen praktizáló Nagy doktor szerint kis településeken biztosan nincs megfelelő arányú fizetőképes kereslet. A budapesti Tóth doktor viszont azt mondja el, hogy egyre többször keresik fel olyan betegek, akiknek a kezelését a magánszférában kezdték el, azonban a betegnek nincs pénze a befejezésre, ezért végül a tb-finanszírozott rendelőben köt ki. Gyakori, hogy a térítéses beavatkozások esetében nemcsak a beteg orvosi státuszára kell figyelemmel lennie, hanem arra is, hogy meddig tart összegyűjteni a kezelésre szükséges pénzt. Egyébként az alapellátó fogorvosi rendelőkben is van különbség a térítési díjak között, egy belvárosi fogászaton ugyanaz a korona többe kerülhet, mint egy külső kerületben működő praxisban.

Szép csendesen bedöntik a fogászati alapellátást, mintha a politika azt szeretné elérni, hogy vonuljunk ki az állami szférából, és valamennyien nyissunk magánrendelést – mondja Nagy doktor, aki szerint, ha ez a szándék, azt mind a lakossággal, mind a fogorvosokkal közölni kéne. De az sem tartható állapot, hogy egy téves közvélekedésre alapozva – miszerint minden fogorvos milliókat keres a magánrendelőjében – azt várják el tőlük, hogy a magánrendelésünk bevételeiből egészítsék ki az állam által alulfinanszírozott praxisok bevételét. Szerinte ez nagyjából olyan, mintha az üzemorvosi feladatokat ellátó háziorvosoktól várnák el ugyanezt. Hasonló érzésekről számol be Tóth Krisztián is, amikor arról beszél, hogy az önkormányzat egyre inkább igyekszik kiszállni a praxis támogatásából: kicsit úgy állnak hozzánk, mintha ez egy maszek rendelés lenne, pedig közfeladatot látunk el.

Arra a kérdésre, hogy vajon a fogorvosoknak miért rosszabb az érdekérvényesítő képességük, Nagy doktor azzal a public relations-szakmában gyakran emlegetett szlogennel válaszol, miszerint a mókus is patkány, csak jobb a PR-ja: míg a háziorvosokról a társadalomban a jóságos doktor bácsi képe él, addig a fogorvosokra a milliomos szinonimájaként gondolnak.

A lapzártánkig érkező legutolsó hír szerint egyébként úgy tűnik, hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az egészségügyért felelős államtitkárság az alapellátó fogorvosokkal. Legalábbis az egyik kereskedelmi televízió híradójának így nyilatkozott Ónodi-Szűcs Zoltán.

A betöltetlen fogorvosi körzetek országos listáját az OTH adatai szerint a főváros vezeti, itt összesen 29 praxis áll üresen, ezek közül húsz a Józsefvárosban, de a XI. kerületben is akad kettő, amelyben nincs orvos. Az élmezőnybe tartozik még Győr-Moson-Sopron megye, ahol 16 alapellátó fogorvosra lenne szükség: Győrben egy, Sopronban kettő, Mosonmagyaróváron három fogorvosi praxisnak nincs gazdája. A kormány az alapellátásban tapasztalható orvoshiány enyhítésére megduplázta a vissza nem térítendő letelepedési támogatások összegét, amelyre immár a fogorvosok is pályázhatnak. Ennek értelmében az egy éve üresen álló körzetekben 12 millió, az öt éve betöltetlen helyeken húszmillió forint támogatást kínálnak az orvosoknak. Viszont egyidejűleg döntöttek arról is, hogy a pénzért cserébe a korábbi négy helyett immár hat éven át kell az adott körzet betegeit ellátniuk az orvosoknak.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: Praxismenedzsment)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés