A háziorvos és a koronavírus

Hogyan készül a koronavírus-járványra egy háziorvos?

Inkább az a kérdés, hogy kell-e készülnünk nekünk, háziorvosoknak? Egyáltalán a mi feladatunk-e a koronavírus-gyanús, illetve a már megbetegedett páciensek ellátása? Valószínűleg nem. Már csak azért sem, mert nem tudunk mit kezdeni a problémával. Ha egy beteg gyanús, mert olyan területről érkezett, ahol már ott a járvány, olyan emberrel találkozott, aki már megbetegedett, és még lázas is, akkor el kell különíteni a területileg illetékes kórház fertőző osztályán. Egyébként, amit én itt magam meg tudtam tenni, megtettem: vettem a rendelőbe egy légfertőtlenítőt, zárt rendszerű, fizikai szűrővel ellátott, speciális lámpát, ami egy óra alatt képes csíramentesíteni a várótermet. Emellett alkoholos kézfertőtlenítőt, szájmaszkokat helyeztem ki az előtérbe. Az utóbbit a köhögőseknek szoktam ajánlani, a maszk arra ugyanis jó, hogy csökkentse a levegőbe kerülő kórokozók számát.

A járványügyi hatóság minapi útmutatása szerint háziorvost kell hívnia annak, aki arra gyanakszik, hogy koronavírussal fertőződhetett, a doktornak pedig ki kell mennie hozzá.

Miért menjünk ki? Mihez tudok én ott kezdeni? Ha nem szorul azonnali, sürgős orvosi vizsgálatra, nem háziorvosra van szüksége. Szerdán kaptunk egy nyolcoldalas állásfoglalást, benne volt az is, hogy aki gyanús, mert járványos területről érkezett, plusz lázas, annak a területileg illetékes infektológiai osztályra kell kerülnie, és őt a kórházban el kell különíteni. Tehát ez a szabály. Semmi jelentősége annak, hogy háziorvosként előtte látom vagy sem, a vége ugyanaz, mennie kell.

És, ha más baja van?

Csakhogy én azt akkor sem tudom eldönteni, ha odamegyek. Speciális vizsgálattal lehet igazolni, hogy ő influenzás, nátha-, vagy egyéb vírussal fertőződött-e. Alapesetben is több száz vírussal találkozhat bárki, de egy háziorvosi vizittel ezek között nem lehet különbséget tenni. Ha pedig valakire ráillik a koronavírus-gyanú, akkor nem gondolkodunk, hogy ez most az, vagy nem az, hanem olyanként kezeljük. Azaz el kell különíteni, speciális kórházi körülmények között. Az, hogy a háziorvos menjen házhoz, jól hangzik, csak semmi értelme. Volt olyan hely az országban, ahol a helyi járványügyi hatóságtól a háziorvosok meg a betegek olyan tanácsot is kaptak, hogy koronavírus fertőzés gyanúja esetén menjenek be a rendelőbe. Ez is nagyon rossz ötlet. Ha a váróban kinn várakoznak húszan, és egy fertőző velük tölt fél órát, az senkinek nem jó. Nekem sem, mert nem maszkban és egyszer használatos köpenyben fogadom a betegeket. Például ha én találkozom egy gyanús beteggel, akkor helyezzem magam két hét karanténba? Ki fog itt dolgozni utána? Mi van, ha csak utólag derül ki, hogy a beteg volt olyan szituációban, vagy olyan helyen, amitől gyanús esetnek minősül, ám amikor bejön lázasan, nem feltétlenül azzal kezdte, merre utazgatott legutóbb? Mi történik akkor, ha a vizsgálat után egy héttel derül ki, hogy neki koronavírus-fertőzése van, én meg közben hét nap alatt megvizsgáltam száz beteget, belenéztem torkukba, meghallgattam a szívüket, tüdejüket? Ezeket a kérdéseket feltettük a tisztifőorvos asszonynak is, jó lenne, mielőbb válaszokat kapni. Ezért is gondolom azt, hogy nem feltétlenül nekünk kellene kimenni a gyanús esetekhez: vigyáznunk kell magunkra, mert kevesen vagyunk, ha kiesünk, akkor nincs senki, aki az alapellátásban a helyünkbe lépnek.

A teljes beszélgetést a Népszava közli.