Terv van, konkrétum kevés
Takarékosabb működtetéssel és újabb adókkal, és kiegészítő biztosítással orvosolná Szócska Miklós Semmelweis-terve az egészségügy krónikus pénzhiányát - írja a Népszabadság.
A program azonban szakértők szerint mégis „lóg a levegőben”, mert a valódi problémát – jelesül azt, hogy a jelenleginél 250–500 milliárd forinttal több pénz kellene a kórházak és a rendelők működtetésére – nem oldja meg. Az sem derül ki belőle, hogy honnan lesz a kormánynak pénze az „egészségügy megmentésére”, már ha lesz egyáltalán.
Másfél hét múlva kerül a kormány elé Szócska Miklós, az egészségügyért felelős államtitkár reformprogramja. A több mint 130 oldalas dokumentum valójában a teljes ellátórendszert megbolygatná, kilenc nagytérség köré szervezve az ellátást. E nagy felfordulás értelme az lenne, hogy „valahogy működésben tartható legyen” az egészségügy. A rendelkezésre álló pénzből ugyanis sokkal kevesebb kórházra, gyógyszerre futná,mint amennyit ma elköltenek. Orvosból, ápolóból pedig már rég nincs annyi, amennyivel működtethetők lennének a kórházak, illetve a szakrendelők.
Azt a Semmelweis-terv is elismeri, hogy a betegek kiszolgáltatottak, a területi és szakmai aránytalanságok miatt pedig nagyon is esetlegesen jutnak hozzá az ellátáshoz. Sőt egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki már nem kapja meg a neki járó kezelést, mert nincs orvosa és megfelelő gyógyszere a kórháznak. A terv is tényként rögzíti, hogy a rendszerből 250–550 milliárd forint hiányzik.
A Semmelweis-terv főként szervezéssel – az elaprózott ellátórendszerből a drágán gyógyítható betegségek orvoslását az egyetemek köré csoportosítva – faragná le a költségeket. A most elérhető gyógyító eljárások is alapos szelekció alá esnének, és csak hatékony ellátások maradhatnának az új rendszerben, a szolgáltatáscsomagból kizárnák az egészségi állapoton nem javító eljárásokat. Kérdés, mik tartoznak ebbe a körbe, mert a kormány elé szánt javaslat ezt nem részletezi. A program egyébként is nagyvonalúan bánik a részletekkel. Azt ugyan jelzi, hogy a bérekre is csak abból lehet költeni, amit az intézmények például gyógyszer-, gáz- és árambeszerzésekkel megtakarítanak, ám hogy ebből kinek, mikor, mennyi és hogyan juthat, arról egyetlen szót sem ejt a dokumentum.
Az eddigi egyetlen nagy kórházintegrációt Miskolcon valósították meg Csiba Gábor főigazgató vezetésével. Ő a város vonzáskörzetéhez tartozó kisebb kórházak feladatait integrálta a megyei kórházéhoz, ám lapunknak azt mondta: a gazdasági helyzetük, a működtetés stabilizálódott ettől, de érdemi megtakarítása, amelyből a béreket tudta volna rendezni, nem keletkezett.
A rendszerátalakító tervek is elnagyoltak kissé. A legrészletesebb elem a fővárosi egészségügyi intézmények államosításáról szól, s valószínűleg azért, mert a Semmelweis-terv megvalósításában nagy szerepe lehet a 12 budapesti kórház sorsának. A rendszer átszervezéséhez szükséges összeget – uniós források mellett – ez a portfólió biztosítja. (Szócska Miklós a hét elején tagadta, hogy működő kórházakat dobnának a piacra. Igaz, a Molnár Lajos-féle reformok óta több volt kórház – a Szabolcs utcai, a BM-kórház és a Lipótmező) is üresen áll. S noha többször is meghirdették eladásra, eddig nem tolongtak a vevők. Most a gazdasági válság miatt romlott az eladásuk esélye. Nem szorosan tartozik ide, de megjegyzendő: annak idején azzal vádolták a szabad demokrata egészségügyi vezetést, hogy a Lipótmező kiürítésével ingatlanbizniszre törekszik. Ezt azóta a tények cáfolják.
Egyéb forrásteremtő eszközként a minisztériumi előterjesztés új biztosítási formákat – ápolás- és sportbiztosítást – vezetne be. Az egészségkárosító termékre kivetett adókból húsz-harmincmilliárd bevételre számít, de tervezi a járulékalap szélesítését, és a hatósági bírságokat is az egészségügyre költené. A kormány elé szánt javaslatból azonban ezek részletei sem ismerhetők meg.
