Megpuccsolt kormányterv és külön alku Orbánnal?
Egyre ellentmondásosabb az egészségügy átalakítása. Hiába fogadta el a kormány a Szócska Miklós államtitkár és csapata által készített Semmelweis Tervet, a megyei önkormányzatok fideszes vezetői azt már meg is puccsolták, a hírek szerint külön alkut kötve Orbán Viktorral a kórházaik államosításának gyakorlatáról.
A Népszabadság cikke szerint Orbán Viktor elsődleges célnak tekintette a közintézmények államosítását, míg Szócska úgy vélte, ha nála vannak azok a jogosítványok, amelyekkel megmondhatja, hogy hol, miből és mennyit kezelhetnek, akkor őt nem nagyon érdekli, hogy kinek a tulajdonában vannak a kórházak. A miniszterelnökkel való eddigi összjátékát ellenfelei is kiszámíthatónak és korrektnek értékelik. Így aztán az államtitkár magabiztosságát állítólag nem kezdi ki, hogy Orbán éppen milyen taktikai játszmát enged a kórházak átadása-átvétele körül. Mindez kétségtelenül hatással van arra, hogy mi történik az egészségügyben.
Kivárás, óvatos taktikázás, ez minden, ami a megatárcán belül az egészségügyet pillanatnyilag a leginkább jellemzi – közölte a lap egyik forrása. A szező szeint ez azonban ilyen ellenszélben nem meglepő. Fordulópontot jelenthet Orbán Viktor és Szócska Miklós szeptember elejére tervezett találkozója. Azt valójában Réthelyi Miklós tárcavezető kezdeményezte, hogy a nagy őszi kormányzati beszámoltatás során Orbán ne csak vele, hanem az államtitkáraival is találkozon.
Az eseményt a Népszabadság szeint azért is várják sokan, mert mára a Szócska-hívők tábora is elbizonytalanodott. A kormányfővel zajló találkozó viszont pontot tehet annak az áldatlan vitának a végére, hogy a Szócska-féle Semmelweis Tervben leírtak vagy a megyei önkormányzati politikusok gazdasági érdekei szerint szabják-e át a kórházi ellátórendszert.
Szócska Miklóst egyébként nemcsak a tárca, illetve saját, Fideszen belüli erőtlensége erodálja. Egy közeli munkatársa azt mondta róla: képletesen szólva, még mindig tankönyvet ír, szép terveket sző, és nem érdekli, hogy közben milyen események zajlanak körülötte. Meggyőződése – és ezt a 2007-ben írt doktori értekezésében is kifejtette –, hogy a reformok elleni „fúrógép” azért olyan hatásos, mert a változások kampányszerűen zajlottak, és ez önmagában ellenállást vált ki. Szerinte a helyes vezetői magatartás, ha a változás ráépül a folyamatokra, és ad időt a „szervezeti tanulásra” – olvasható a lapban.
