2024. május. 09., csütörtök - Gergely.

Lapszemle – a JAMA legfrissebb cikkeiből, 2010.06.26.

B-vitaminok szérumszintje és a tüdőrák kockázata - Összefüggés a légúti methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) és a cisztás fibrózis (CF) túlélése között - A pylorus stenosis családi halmozódása és heritabilitása: lakossági kohorszvizsgálat Dániában

B-vitaminok szérumszintje és a tüdőrák kockázata

2010;303(23):2377–2385

A European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC) vizsgálathoz tíz országból csaknem 520 ezer résztvevőt toboroztak, köztük csaknem 386 ezer véradót, 1992 és 2000 között. M. Johansson és munkatársai a résztvevők között 2006-ig 899 tüdőrákot azonosítottak, az érintett betegekhez 1770 kontrollszemélyt társítottak ország, nem, születési dátum és a vérvétel dátuma szerint. Mérték négyféle B-vitamin (B2, B6, folát, B12), valamint a metionin és a homocisztein szérumszintjét, és vizsgálták a szérumszinteknek a tüdőrák előfordulásával való összefüggését. A teljes EPIC kohorszban a tüdőrák életkor szerint standardizált incidenciarátája 100 000 személyévre a sosem dohányzók között 6,6 (férfiak), illetve 7,1 (nők), a korábban dohányzók között 44,9 (férfiak), illetve 23,9 (nők), az aktuálisan dohányzók között 156,1 (férfiak), illetve 100,9 (nők) volt. A dohányzás figyelembevétele után a B6-vitamin és a metionin magasabb szérumszintje összefüggést mutatott a tüdőrák kisebb kockázatával: hasonló kockázatcsökkenés volt megfigyelhető a sosem, a korábban és az aktuálisan is dohányzók között. A kockázat mértéke nem változott a követés során, ami arra utal, hogy az összefüggések nem preklinikai betegséggel magyarázhatók. A korábbi és az aktuális dohányosok között a magasabb folátszint is kisebb tüdőrákkockázattal járt együtt. Amikor a résztvevőket a metionin és a B6-vitamin szérumszintje alapján csoportosították, mindkét anyag medián fölötti szérumszintje esetén a tüdőrák esélyhányadosa 0,41-nak (dohányzási státustól függően 0,36–0,51-nak) adódott.

 

Összefüggés a légúti methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) és a cisztás fibrózis (CF) túlélése között

2010;303(23):2386–2392

E. C. Dasenbrook és munkatársai közel 20 ezer, 6–45 éves CF-beteget vizsgáltak a légúti MRSA-pozitivitás és a túlélés közti összefüggés szempontjából az USA-beli CF Foundation által akkreditált központokban. A csaknem 138 000 személyévet (medián: 7,3 év) felölelő követés során 2537 CF-beteg halt meg és 5759 MRSA-fertőzést detektáltak.. Az 1000 személyévre vonatkozó mortalitás 18,3 volt az MRSA-val nem fertőzött és 27,7 az MRSA-val fertőzött betegek között. MRSA-fertőzés esetén a halálozási kockázat MRSA-nak tulajdonítható hányada 34% volt.

 

A pylorus stenosis családi halmozódása és heritabilitása: lakossági kohorszvizsgálat Dániában

2010;303(23):2393–2399

C. Krogh és munkatársai a Dániában 1977 és 2008 között született és egy évig követett csaknem 2 millió csecsemő között 3362-t találtak, aki műtéten esett át gyomorkimeneti szűkület miatt. A pylorus stenosis incidenciarátája 1000 személyévre 1,8 volt a nem ikrek és 3,1 az ikrek esetében. A betegek egypetéjű ikertestvéreit 182-szeres, kétpetéjű ikertestvéreit 29,4-szeres, testvéreit 18,5-szeres, féltestvéreit 4,99-szoros, unokatestvéreit 3,06-szoros valószínűséggel kellett műteni pylorus stenosis miatt. Nem találtak különbséget az anyai és az apai ági rokonok közti halmozódásban, és a betegség kockázata nem függött a kohorsz tagjának, illetve a rokonnak a nemétől. A gyomorkimeneti szűkület heritabilitása 87%-nak adódott, ami azt jelenti, hogy a betegség családi halmozódása döntően genetikai tényezőknek tulajdonítható.

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés