Az egészségügy lebutítása

Forradalom az alapellátásban – így összegezte Szócska Miklós államtitkár a kormány legutóbbi egészségügyi tárgyú döntéseit. Praxiskezelő központot hoznak létre, és a gyógyszerfelhasználásban érvényesítik az „egyéni felelősség elvét”: eddig meg nem nevezett kedvezményt kap, aki együttműködik orvosával. Az egészségügy (fülke)forradalmi átalakításáról Barát József kérdezte Kökény Mihály volt egészségügyi minisztert, az Egészségügyi Világszervezet szakértőjét, a WHO végrehajtó bizottságának idén leköszönt elnökét.

– Ön szerint működőképes-e az egészségügy Szócska-féle átalakítási terve?

– Egyáltalán nem működőképes. Semmi sem indokolja a megszegett választási ígéreteket, a brutális forráskivonást. A kormány valójában ezt próbálja leplezni az államosítási akcióval, amelyet úgy állít be, mintha erősíthetné az ellátás biztonságát. Azt mondja: az állam jobban tud gondoskodni az intézményekről, ha birtokba veszi őket. Azt mondja: az államosítás arra is jó, hogy a betegek ne legyenek kiszolgáltatva az önkormányzatok kénye-kedvének, politikai beállítottságának. Mindennek persze semmi köze sincs az igazsághoz. Hadd emlékeztessek arra, hogy az önkormányzatok még a tavalyi válságos évben is csaknem százmilliárd forinttal segítették a kórházak, szakrendelők működését, jövőre már ez is hiányozni fog. Számomra teljesen világos, hogy többletpénzek nélkül ilyen óriási struktúraátalakításhoz csak akkor lát hozzá az állam, ha már elhatározta, hogy szűkíteni fogja az ellátási csomagot, lebutítja az egészségügyet.

– Úgy gondolja, hogy nincs is szükség átalakításra?

– De van. Nekem is meggyőződésem, hogy az ellátórendszer és főleg a kórházi világ túlméretezett Magyarországon. De ha valóban az ésszerűsítés a legfőbb cél, akkor nyílt párbeszédben kell tisztázni, hogy milyen méretű, milyen összetételű fekvő- és járóbeteg-ellátásra van szükség, milyen szervezetben. Sok szakember borítékolja a mai lépések folytatását: az állam néhány év múlva bevallja, hogy rossz helyen vannak nála az intézmények, hiszen nyilvánvaló képtelenség, hogy több tucat intézményt egy minisztérium vagy a háttérszervezete tartson fent. Nagyon is életszerű forgatókönyv, hogy ismételt decentralizáció következzen, esetleg némi magánosítással fűszerezve. 

– Milyen következményei lehetnek annak, hogy jövőre százhúszmilliárd forintot ki akarnak vonni a gyógyszerkasszából? 

– A kormány azzal áltatja a betegeket, hogy ezt ők nem fogják megérezni: olyan lesz a szabályozás, hogy mindenki olcsóbban jut a neki legmegfelelőbb generikus gyógyszerekhez. Valójában az történik, hogy a gyártókat különféle technikákkal arra kényszerítik: az önköltségi árnál is olcsóbban ajánlják fel a készítményeiket. Így számos gyógyszert egyre kevésbé éri meg Magyarországon forgalmazni vagy gyártani. Egyes készítmények tehát várhatóan egyszerűen eltűnnek a hazai piacról, fel kell készülnünk részleges gyógyszerhiányra. Számítanunk kell arra is, hogy a kapható orvosságok nagy része drágulni fog, hiszen a társadalombiztosítás egy-egy hatóanyagcsoportban a legolcsóbb gyógyszerhez szabja majd a támogatást, és ha a kényszerlicitben a gyártó alulmarad, akkor az ő készítménye kiesik a támogatásból. 

A cikk teljes terjedelemben a 168 Óra XXIII. évfolyamának 45. lapszámában