Semmi esélye nem volt, de másolná a világ
A WHO főigazgatói posztjáért folyó verseny hátteréről adott interjút a Figyelőnek Szócska Miklós, a második Orbán kormány egészségügyért felelős államtitkára.
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója elmondta, a WHO főigazgatói posztja a nemzetközi diplomáciai folyamatok erőterében dől el, ezért semmi esélye nem volt. „Olyan volt ez a verseny nekem, mint az izlandi válogatott számára a futball Európa-bajnokság" - fogalmazott. „Tapasztalatból tudtuk szakmai stábommal, hogy a magyar egészségügynek van néhány megoldása, amiről a legtöbb helyen csak álmodoznak és ezeket érdemes feltenni a világ egészségpolitikai térképére. Tudtuk, hogy ha részt veszek egy ilyen kampányban, számos ország egészségügyi vezetőjével találkozom, s ezt a kapcsolati tőkét felhasználhatjuk arra, hogy népegészségügyi kezdeményezéseinkről a világ is tudomást szerezzen" - magyarázta a lapnak.
Arra a kérdésre, hogy ha számolt azzal, hogy a nemzetközi politikai és gazdaságdiplomáciai erőviszonyok függvénye a poszt elnyerése, honnan vette a bátorságot mégis, hogy megméretteti magát, Szócska Miklós azzal érvelt: „Az igazi gyilkosok ma már nem a járványok, hanem a nem fertőző krónikus betegségek. Ezek már nemcsak a nyugati világban, hanem a fejlődő országokban is átveszik a főszerepet. Tehát nem a világjárványok veszélyeztetik az emberiséget, hanem az életmódunk. Azaz az, hogy mit eszünk, mit iszunk, mennyit dohányzunk, milyen levegőt szívunk. Honnan vette Magyarország a bátorságot, hogy a mienkénél sokszorta gazdagabb országok globális vállalatait megadóztatta, s 76 nap alatt elfogadtatta az országgyűléssel a nemdohányzók védelméről szóló törvényt és bevezette a népegészségügyi termékadót? Ezek a jogszabályok az én államtitkári megbízatásom idején születtek. Itthon a gyártók 40 százaléka évek óta kevesebb sóval, cukorral mérgezi az embereket. Innen jött a bátorság. Azt mondtuk, hogy akármit csinálunk, hosszú távon a globális marketing és a globális életmód fel fogja őrölni azokat a kezdeményezéseket, amelyek hosszú távon elengedhetetlenül szükségesek az emberiség megmentéséhez. Itt az ideje, hogy erről nyíltan beszéljünk világszinten is. A WHO-ban is."