Nem kárpótolták a kísérleti alanyként használt atombomba-károsultakat
Hetvennyolc évvel ezelőtt dobták le az atombombát Nagaszakira, három nappal a hirosimai bomba után. A két támadásban mintegy 200 ezer ember halt meg azonnal vagy az elkövetkező hetekben, írja a Magyar Hang.
A sugárzás közép- és hosszú távú egészségi következményeit, illetve az ezek nyomán elhunyt emberek számát sokkal nehezebb megbecsülni. Alig telt el néhány hét az augusztus eleji támadások és az azt követő japán kapituláció után, máris a helyszíneken voltak az amerikai és japán szakértők, akik a túlélőket kezdték vizsgálni, hiszen soha korábban nem volt módjuk a tudósoknak élesben kutatni az atomrobbanás emberre gyakorolt orvosbiológiai hatásait, közli a scientificamerican.com alapján a lap, jelezve: a következő években rengeteg túlélőn végeztek vizsgálatokat, az ő beleegyezésük és tájékoztatásuk nélkül.
Különös egybeesés, hogy e mai szemmel teljesen etikátlan vizsgálatok a náci koncentrációs táborok orvosainak pereivel párhuzamosan zajlottak. A kezdeti, meglehetősen szedett-vedett vizsgálatok után Truman elnök egy évvel később rendelte el az Atombomba-áldozat Bizottság (ABCC) nevű kutatási szervezet létrehozását, amelynek feladata „az atombomba emberre gyakorolt hosszú távú biológiai és orvosi hatásainak” vizsgálata volt.
A rendelet kiemelte, hogy a Japánra dobott bombákat elszenvedő emberek vizsgálata „egyedülálló lehetőséget nyújt a sugárzás biológiai hatásainak kutatására, amely az Egyesült Államok számára rendkívül fontos”. Az ABCC létrehozásakor eszébe sem jutott senkinek, hogy ezek az erőfeszítések a bombák mintegy félmillió életben maradt áldozatának (japán kifejezéssel a hibakusáknak) a megsegítését céloznák, hanem őket csak kísérleti alanyoknak tekintették, akik már megkapták a kezelést, így a reakcióikat kell figyelni és rögzíteni.
A teljes információt ITT olvashatja
