2024. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés
hirdetés

Örök nyomot hagytak az atombomba-kísérletek

A Szemipalatyinszki Kísérleti Terep elnevezésű, 18 500 négyzetkilométeres területen, Kazahsztán orosz határhoz közel eső részén, 1949 és 1963 között 118 földfelszíni és légköri kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. Az Index cikke.

Noha 1963-ban a nemzetközi atomcsendegyezmény betiltotta a nem földalatti atomrobbantásokat, a kísérleteket egészen 1989-ig folytatták a föld alatt az általában csak Poligonnak hívott gyakorlótéren. Csak most, a legmodernebb molekuláris genetikai tudás és eszközök birtokában kezdik érteni igazán, hogy e kísérletek milyen mélyreható sérüléseket okoztak a helyiek (és gyerekeik, unokáik) örökítőanyagában.

A nukleáris sugárzás egészségügyi hatásairól meglévő tudásunk nagy része a két Japánra dobott atombomba, illetve a csernobili katasztrófa következményeiből származik. Ezek közös jellemzője, hogy egyszeri események voltak, és a sérültek egyszer szenvedtek akut sugármérgezést, illetve a sugárzás rövid időn keresztül hatott szöveteikre.

A Poligon környékén élők esete teljesen más. Noha volt négy kísérlet, amelynek radioaktív szennyezése a szerencsétlenül fújó szelek (és persze az emberi hanyagság) következtében messzire jutott, és rengeteg embernél okozott sugármérgezést, az érintettek többségének „csak” alacsonyabb dózisú, viszont hosszú évtizedekig ható sugárzást kellett elviselnie. Így, bármily morbid is ezt kijelenteni, a Szempalatyinszk körül élők egyedülálló kísérleti alanyoknak számítanak a világon. Náluk mutatták ki legegyértelműbben azt, hogy a sugárzás genetikai hatásai öröklődnek a generációk között. (...)

Az előző évezred végén 40 háromgenerációs család tagjaitól vettek vérmintákat a Poligon határán fekvő Beszkagaraj városában, az eredményeket pedig elküldték a brit Leicesteri Egyetemre, ahol a csíravonal DNS-ét vizsgálták (tehát az ivarsejteket létrehozó sejtek örökítőanyagát, amely átadódhat a következő generációnak). Ebből azonnal kiderült, hogy a hosszan tartó sugárzást elszenvedők DNS-ének kétszer akkora volt a mutációs rátája, mint másoknak. Vagyis DNS-ükben sokkal több véletlenszerű változás keletkezik, amely sokszor betegségekhez, defektusokhoz vezet. Ha ezek a mutációk a csíravonalat érintik, akkor a születendő utód is mutáns lehet.

A zónához közel élők közül sokan már betegen vagy testi deformáltsággal születtek, a feltételezések szerint azért, mert anyjukat terhessége idején sugárszennyeződés érte.

A radioaktivitástól sújtottak gyermekeinek csíravonalában is 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel voltak mutációk, mint a kontrollcsoportban, tehát a hatás legalább két generáción keresztül érezhető (és ki tudja, hogy a jövőben még hány nemzedék fog ezzel együtt élni). Arról egyelőre kevés információjuk van, hogy ezek a mutációk pontosan milyen hatással jártak az érintettek egészségére. Vannak azonban intő jelek arra, hogy egyes szívbetegségek gyakoribbak lehetnek a nukleárisan leginkább fertőzött városokban élők leszármazottjainál (ezt azért nehéz kijelenteni, mert a szív- és érrendszeri betegségek egyébként is a vezető halálokokat jelentik. (...)

A teljes írás az Index-en

(forrás: Index)
hirdetés

Könyveink