Krausz Ferenc: Keresem az új egyensúlyt az életemben
Krausz Ferenc hónapok óta olyan intenzíven él, olyan keveset alszik, hogy néha álmossági hullám jön rá, ami eléggé megviseli. A Blikk interjúja.
– Megszokta már a Nobel-díjjal járó népszerűséget? Hogyan viseli?
– Láthatja, elég jól. Mióta megkaptam ezt a komoly elismerést, gyökeresen megváltozott az életem, nem győzök eleget tenni a meghívásoknak, előadásoknak. Járom a világot és azt tapasztalom, hogy mindenütt szeretettel fogadnak. Nemrég Amerikában jártam, innen pedig Bécsbe, majd Berlinbe utazom előadást tartani, egy hét múlva pedig már Kínába utazom hosszabb időre, szintén előadásokat tartani.
– Mostanában akkor nem sok ideje jut kutatásokra.
– Sajnos, így van, s év végéig is így lesz, hiszen karácsonyig betelt a naptáram programokkal, utazásokkal. Hónapok óta olyan intenzíven élek és olyan keveset alszom, hogy néha álmossági hullám jön rám napközben, ami eléggé megvisel. Keresem az új egyensúlyt az életemben, de a programok egyelőre sodornak. Mindez a tudományos munka rovására megy, de szerencsére jó a csapatom, rendszeresen tartom munkatársaimmal a kapcsolatot, és tudják, mi a dolguk. Ha ez az intenzív szakasz egyszer lezárul az életemben, arra jobban odafigyelek, hogy ne minden meghívást fogadjak el, mert mégis csak a kutatást tartom az életem központjának. A Nobel-díj után is ugyanolyan motivált vagyok, mint előtte!
– A családja hogyan fogadja, hogy szinte sosincs otthon?
– Ők is nehezen. A feleségem évek óta sokat nélkülöz engem. A két lányom már nagy, dolgoznak. Az egyikük tanít a feleségemmel együtt egy magániskolában, a másik jogászként dolgozik. Két unokám van: az egyik egy-, a másik hároméves. Ha odahaza tartózkodom, igyekszem velük rendszeresen játszani.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
